Már csak edzőként lenne profi Jérémy Perbet, de még nem vonul vissza

Jérémy Louis Perbet 1984. december 12-én született a Haute-Loire megyében található Le Puy-en-Velay-ben. A környékben ismerkedett meg a futballal, majd szerepelt eleinte az AS Chadrac ifjúsági együtteseiben, majd az USF Le Puy csapatában. A karrierútjának már a kezdetei sem épp a megszokott módon alakultak és a folytatás is igencsak kalandosra sikeredett.

„Csak 18 évesen lettem profi futballista. Előtte legfeljebb heti kétszer edzettem, mert a családom számára az iskola fontosabb volt, mint a futball. Édesapám amatőr labdarúgó volt, én azonban soha nem csatlakoztam egy akadémiához sem. Nem vagyok egy tipikus francia játékos, aki olyan klubok ifjúsági csapataiban nevelkedett, mint a Lyon, a Bordeaux vagy a Saint-Étienne. Ráadásul akkoriban még nem volt meg bennem a megfelelő mentalitás ahhoz, hogy profi legyek.”

Perbet 2003-ban csatlakozott az akkor másodosztályú Clermont Foot 63-hoz, ahol az első két idényében kiegészítő játékosnak számított. Ezután kölcsönbe került a harmadik vonalban szereplő AS Moulins csapatához, ahol elhódította a Championnat National 2005-06-os szezonjának gólkirályi címét 23 találattal, ám az ő remeklése ellenére az auvergne-i együttes a 19. helyen zárta az idényt, és kiesett. Ezután a Jean-Pierre Papin irányította RC Strasbourg szerződtette, amely a feljutást tűzte ki célul a Ligue 2-ben. Azonban a fiatal csatár annak ellenére, hogy a Bayern München ellen egy felkészülési mérkőzésen góllal mutatkozott be, a tétmeccseken már nem nagyon kapott lehetőséget. A télen kölcsönbe került Belgiumba a Royal Charleroi SC-hez, majd miután ott egész jól játszott, nagy reményekkel tért vissza, ám az időközben az élvonalba feljutó elzásziaknál nem számoltak vele. A 2007-es év őszi felét az Angers SCO színeiben töltötte, majd miután itt sem találta a helyét, visszatért Strasbourg-ba, ahol a sérüléséből visszatérve csak a tartalékok között kapott játéklehetőséget tavasszal. Mivel senki nem hitt igazán benne, 24 évesen végleg maga mögött kívánta hagyni Franciaországot.

„Biztosan nem segített, hogy minden évben klubot váltottam. Vándoroltam. A Clermont-tól mentem a Moulins-hoz, majd jött ismét a Clermont, aztán pedig a Strasbourg, majd négy hónapot töltöttem Belgiumban, a Charleroi-nál, aztán visszatértem Franciaországba, ott előbb az Angers-nél voltam, majd újra Strasbourg-ban. Elegem lett ebből, besokalltam a folyamatos klubváltástól. Jól éreztem magam a Charleroi-nál, tetszett a belga bajnokság, jól is ment a játék. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy elhagyjam Franciaországot, és amikor a francia edző, Albert Cartier megkért, hogy csatlakozzak hozzá a Tubize-nál, igent mondtam neki.”

Az AFC Tubize 2008-09-es csoportképe, Perbet a hátsó sorban balról a második játékos (Forrás: Imago Images)

Előnyös volt számára, hogy a Vallon-Brabant tartományban honos a francia nyelv, így az AFC Tubize tökéletes célpontnak tűnt. A belga élvonal újoncának nagyon kellett egy gólerős csatár, hogy ki tudják harcolni a bennmaradást. Noha Perbet hozta az elvárt gólmennyiséget, a csapat ezeket nem tudta győzelmekre váltani, így a szezonban elért 13 bajnoki találata ellenére a csapat kiesett. Maradt a másodosztályban is, ám végül csak fél szezont, mert az őszi 16 meccsen szerzett 11 gólja meggyőzte a KSC Lokeren vezetését, hogy rá van szükségük. A flandriai együttesben azonban nem ment neki a játék, ráadásul a nyári felkészülés során meg is sérült, így a 2010 januárjában szerződtetett futballista egy évvel később már mehetett is kölcsönbe.

A másodosztályban feljutásra pályázó RAEC Mons élt a lehetőséggel, és náluk visszatért a gólvágó énje a franciának. Meccseként hozott egy találatot, majd egy híján megismételte ezt a rájátszás során is, hozzájárulva az osztályváltáshoz. A közönség ekkor akasztotta rá a „Perbut” nevet, utalva a gól (but) szóra. A vallon alakulattal tért vissza az élvonalba, és végre ilyen magas szinten is berúgta azt a bizonyos ajtót. Az alapszakasz 29 és a rájátszás hét meccsén összesen 25 gólt szerezve elhódította a gólkirályi címet, majd begyűjtötte a VOOfoot-DH Év játékosa díját is. Megdöntött a Jupiler League-ben egy francia gólrekordot, amelyet 1986 óta az a Papin tartott, aki korábban nem találta elég jónak a francia másodosztályú csapatában, ám figyelemmel kísérte Perbet karrierjét a későbbiekben is.

„A mostani sikere nem lep meg” – mondta a korábbi aranylabdás támadó. – „Kétségtelenül van érzéke a gólszerzéshez. Nem túl gyors játékos, de mégis odaér, ahová kell, nem túl magas, ám a levegőben is megállja a helyét. Jó látni, hogy még mindig keményen dolgozik és ezzel sikereket ér el.”

A 2012-13-as szezon első felében maradt még Belgiumban és miután újabb remek őszt produkált, a LaLigában való visszajutást tervező Villarreal CF vette kölcsön. Perbet 11 góllal vette ki a részét abból, hogy odaértek az automatikus feljutást jelentő második helyre, majd a spanyol élvonalban is összehozott tíz találatot, pedig nem volt alapember. Ezután kipróbálta magát Törökországban is, ami szörnyű rosszul sikerült a számára, az Istanbul Basaksehirnél még kevesebb játékpercet kapott. Így 2015 nyarán inkább visszatért Belgiumba, először csak kölcsönbe. A Royal Charleroi SC nem volt ismeretlen terep számára, örömmel tért ide vissza, és ahogy megérezte azt a fajta szeretetet, amit kapott minden meccsen a helyi publikumtól, „Perbut” újra kivirágzott. Ugyan az alapszakasz során csak 14 gólja volt, de erre tíz meccsen tíz találatot tett rá a folytatásban, amivel másodszor is elhódította a belga élvonal gólkirályi címét.

A második alkalommal kölcsönjátékosként lett gólkirály a belga élvonalban (Forrás: Alamy)

A kölcsönszerződés lejárta után a KAA Gent csapott le rá, és itt sem vallott szégyent – nyolcszor volt eredményes csereként, összesen 14 találatot jegyzett –, ám egy év után már a másik bajnokesélyes, az FC Bruges vette meg, mint később kiderült, legfőképp a vetélytárs gyengítése érdekében. A francia csatárt ugyanis kölcsönadták a KV Kortrijkhez, ahol ismét elérte a tízgólos határt. Ezek után, 2018 nyarán harmadszor is visszatért a Charleroi-hoz, azonban 34 évesen rá kellett döbbennie, hogy már közel sem tud akkora hatással lenni a csapatára, mint korábban. Mindössze öt gól jött össze neki és egyre inkább azt érezhette, nem elég jó már az élvonalhoz.

A gyengén sikerült idényt követően a másodosztályba lépett vissza, és az OH Leuven együtteséhez igazolt, ám ez sem volt épp a legsikeresebb döntés. Noha a csapat feljutott, így az opció automatikusan érvénybe lépett és véglegesítették a helyét, az élvonalban már nem számítottak rá a flamand városban. A tartalékcsapatba került, ahol annak ellenére is hatalmas lelkesedéssel futballozott, hogy 36 esztendősen kissé megalázónak találta, ahogy vele bántak, mert rájött, hogy nem akarja még szögre akasztani a stoplist.

„Nagyon csalódott és frusztrált voltam, még a visszavonulás gondolat is megfordult a fejemben, ám ekkor a feleségem megkérdezte: »itthon akarsz maradni és az őrületbe kergetni engem?« A válasz ezután már egyértelmű volt. Rájöttem, hogy még mindig ugyanolyan a mentalitásom, gólokat akarok lőni és meghatározó szerepet vállalni. Fizikailag is még mindig rendben voltam. Emellett tényleg nem akartam befejezni kudarcélménnyel a pályámat.”

Beletörődött a helyzetébe, de nagyon várta, hogy lejárjon a szerződése, és új kihívás elé nézhessen. 2021 nyarán az RFC Liege a lehető legjobbkor jelentkezett be nála, mert a francia csatár úgy gondolkodott, hogy inkább a harmadosztályban harcol a feljutásért, mint a második vonalban a bennmaradásért.

„A klub megmutatta, hogy bízik bennem, mert kétéves szerződést ajánlott nekem azzal a céllal, hogy feljussunk az 1B-be. A pályafutásom során már négyszer sikerült feljutnom. Szeretem az ilyen jellegű kihívásokat. Ezért írtam alá. A klub nagyon profi módon működik. A szurkolók is nagyon lelkesek, általában három-négyezren kijönnek egy-egy meccsre. Az elmúlt fél évben boldogtalan voltam, mert már nem játszottam, Amíg megvan bennem a késztetés, hogy gólt szerezzek és meccseket döntsek el, addig miért is hagynám abba? Képzeljük el, hogy az RFC Liege-zsel kiharcoljuk a feljutást. Ez nagyszerű lenne a klubnak, a városnak és nekem is. Akkor már az ötödik osztályváltás lehetne számomra előrefelé.”

Volt ok az örömre a harmadosztályban is (Forrás: RFC Liege Twitter)

A francia csatár nem is okozott csalódást, egyértelműen megmutatta, hogy valóban „van még benne fantázia”. Az alapszakasz összes mérkőzésén pályára lépett és a 28 fellépése alatt 22 gólt szerzett „Perbut”, amivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az első helyen zárjanak, aztán a rájátszásban is eredményes volt még kétszer, ám a kihagyott helyzetei is hozzájárultak ahhoz, hogy végül ne ők jussanak fel a második ligába. A gólkirályi cím megalapozta a lelkesedését az új idény elkezdéséhez is, ahol a megnövelt létszámú bajnokságban 38 meccsen 31 találatot hozott össze, ez újabb aranycipőt ért. És bár a bajnoki címről lecsúsztak, végül a feljutás meglett az RFC-nek.

A liege-iek osztályt váltottak, ám Perbet hű maradt önmagához és nem hosszabbított, hanem maradt a harmadik vonalban, és olyan helyet keresett, ahol a kibontakozó edzői ambícióit is megvalósíthatja. Így az ősszel már a 21. szezonját kezdte el futballistaként, és bár azt nem lehet állítani, hogy a KVC Winkel Sport színeiben nagy céljai lehetnek még a pályán, egy ötszörös gólkirálynak, aki azon hét játékos egyike, aki elérte a száz gólt a belga élvonalban a 21. században, már nem kell semmit sem bizonyítania. Ő egyszerűen még futballozni akar egy olyan csapatban, ahol megkapja a számára megfelelő mennyiségű játékidőt, és ahol már elnézik azt is neki, hogy 39 évesen már az edzősködés irányába kacsintgat.

Kiemelt kép: RFC Liege Twitter