Martial végre magára talál Manchesterben?

Talán sokan emlékeznek Anthony Martial Premier League-bemutatkozására. 2015. szeptember 12-én Louis van Gaal csereként küldte pályára a francia tehetséget, ő pedig rögtön gólt is szerzett a Liverpool ellen. A United 2-1-re vezetett, mikor a francia légiós pályára lépett, hamar elfutott a balszélen, és látványos cselek után helyezte el a hosszú alsóba csapata harmadik gólját. Majd jött a következő, Southampton FC elleni 3-2-es győzelem, amikor Martial már duplázott. Ettől kezdve pedig az az idő tájt már az identitását is elvesztő Manchester Unitednél a következő megmentőnek kiáltották ki őt, Sir Alex Ferguson is méltatta, szeptemberben a hónap játékosának választották, majd később a legjobb U21-es labdarúgónak járó Golden Boy díjat is megkapta.

A várakozás persze nem volt alaptalan. Martial 2013-tól szerepelt az AS Monacóban (ahová pedig az Olympique Lyontól érkezett), első pályára lépése alkalmával 17 évesen Radamel Falcaót váltotta, nem sokkal később pedig már kezdőként is lehetőséget kapott, és rögtön gólt is szerzett, Manchesterbe érkezése előtt a Monacóban összesen 70 mérkőzésen 15 találattal zárt.

Leigazolásakor Louis van Gaal beismerte, hogy irreálisan magas összeget fizettek érte (36 millió font), de a játékost ő nem is maga számára, hanem a Manchester United következő edzőjének igazolta.

A következő év aztán nem sikerült igazán jól a francia számára. A Van Gaal helyére érkező José Mourinho sosem jeleskedett igazán a fiatal játékosok beépítésében, ráadásul a defenzív felfogás sem segítette a támadó helyzetét. Martial kezdetben a portugál trénernél is kezdő volt, de néhány rosszabb teljesítmény után meggyengült a csapaton belüli pozíciója, így a szezonban csak 25 bajnoki meccs adatott meg számára, és ezek közül hét alkalommal csereként lépett pályára.

Mourinho és Van Gaal összevetése abból a szempontból is hasznos, hogy mutatja: Martial posztjával kapcsolatban sem volt kezdetben konszenzus. Míg a holland edző főként szélsőként tekintett rá, addig Mourinho arról beszélt, hogy a francia légiós inkább a kilences posztján szeret játszani. A következő idény – még teljes egészében a portugállal – sem sikerült jól (30 PL-meccs, kilenc gól), és főként az idény elején döntően csereként jutott játéklehetőséghez Martial. Ezt követően azonban a klub és a portugál tréner viszonya olyannyira elmérgesedett, és olyan gyengék lettek az eredmények, hogy a felek útjai decemberre elváltak, a padra pedig Ole Gunnar Solskjaer, az egykori klublegenda ült le.

Anthony Martial számára az idei szezon hozhatja el az áttörést (Forrás: Sports Brief)

A norvég pedig rögtön számolt is Martiallal, aki egyébként a szezon első hónapjaiban remekül is játszott: októberben a hónap legjobbjának választották, egyike lett annak a hét Manchester United-játékosnak, akik öt egymást követő bajnoki mérkőzésen is betaláltak. Solskjaer pedig értelemszerűen nem akart változtatni a bevált dolgokon, így Martial nála alapemberré vált, mindennek következményeként pedig 2019 januárjában a klub és a játékos aláírt egy új, öt évre szóló kontraktust.

A soron következő időszak volt Martial eddigi pályafutásának legszebbje. Solskjaer szabadabb, a játékosok egyéni képességeire, a támadók mozgásaira és helycseréire építő rendszere kifejezetten kényelmes volt a francia számára, Marcus Rashforddal pedig remekül egészítették ki egymást.

„Persze, lehet köztük egy egészséges rivalizálás is, de sokkal inkább kiegészítik majd egymást. Még nagyon sok évet fognak lehúzni együtt, és ha ketten jól működnek a pályán, ez egy kíméletlen páros lehet, hiszen mindketten nagyon jól jönnek be középre. Ha pedig közösen játszanak, az egyikőjük ilyen jellegű mozgására a másik válaszolhat pont az ellenkezőjével” – fogalmazott a norvég edző, és bár nem volt egyértelmű sikertörténet az ő manchesteri regnálása, ez a jóslata igencsak bejött.

Martial Solskjaer első két bajnokiján rögtön betalált, majd pedig még abban a szezonban megszerezte karrierje első mesterhármasát (a Sheffield United ellen csapata mindhárom találatát ő jegyezte), ezzel pedig Robin van Persie után az első játékos volt, aki a MU színeiben három találatot szerzett egy bajnoki találkozón. Érdekes egyébként, hogy a 2013–2014-es szezon óta a Unitedben senki sem szerzett 20 gólnál többet egy PL-szezonban, míg a többi élcsapatnak volt legalább két szezonja, amikor egy-egy játékosuk átlépte ezt a határt.

Ezt követően azonban aztán megint két gyengébb év jött, aminek a tetejébe megérkezett Cristiano Ronaldo, aki a kilences pozíciót már nem engedte át, és aki miatt meg kellett bontani a korábban jól működő egységet. A francia számára a sevillai kölcsön dobhatott volna mentőövet, ami azonban szintén nem volt sikeres, Martial mindössze egy alkalommal volt képes a kapuba találni 12 spanyol bajnokin.

Bonyolult tehát a helyzet: egyrészt itt van egy játékos, aki talán soha nem felelt meg a felé támasztott elvárásoknak, ugyanakkor az is tény, hogy ezek mindig irreálisak voltak, és részben abból fakadtak, hogy a már akkor sem túl hatékonyan működő klubvezetés komoly átigazolási összeget fizetett érte, és minden reményét a fiatal játékosba vetette. Az tehát már biztosnak tűnik, hogy Martial soha nem lesz a szezononként 30 gólt szerző csatár, akit sokan látni akartak benne, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne ő nagyon hasznos tagja a Manchester Unitednek. Hiszen épp a kétes emlékű Solskjaer-éra mutatta meg, hogy a franciát lehet a jelenlegi kereten belül is jól használni.

Kicsit tehát a tyúk és tojás esete ez, hiszen a 26 éves támadó sosem tudott folyamatosan nagyon magas szinten teljesíteni, de közben rövid idő alatt (ha a sevillai kalandot is beleszámoljuk) volt négy edzője, igazoltak a helyére játékost, és sosem kapta meg a háttérből azt a stabilitást, amire szüksége lehetett volna, miközben a sérülések sem kerülték el.

Erik ten Hag viszont könnyedén tervezhet vele. A barátságos mérkőzéseken jól teljesített Martial, három gólt is szerzett, és rendre kilences pozícióban lépett pályára 4-3-3-ban vagy 4-2-3-1-ben. A francia könnyen kihasználhatja azt, hogy Cristiano Ronaldo maradása továbbra sem biztos, de ha marad is a portugál, akkor sem lesz igazán bő a keret a támadó posztokon (igaz, ebben az esetben inkább a széleken lehet komoly harc).

Egy biztos, olyan edző került a United élére, aki minden bizonnyal akar és tud is mit kezdeni Anthony Martiallal. A francia – bár jó néhány éve Manchesterben van már – még mindig csak 26 éves, így a karrierje még bármikor vehet egy pozitív fordulatot. Persze a sérülések most sem jönnek jókor…

Kiemelt fotó: Transfermarkt