Mik voltak a változatlan és változó elemek a Fradi Genk elleni játékában? – elemzés

Mik voltak a változatlan és változó elemek a Fradi Genk elleni játékában? – elemzés

2023. nov. 11.

A két csapat első mérkőzéséhez hasonló játékelemek köszöntek vissza a Groupama Arénában is. Kimagasló labda elleni játék, hasonló struktúrában letámadó csapatok (4–4–2), intenzív szélsőjáték. Ezúttal a Fradi volt a dominánsabb, jobban futballozó csapat, de így is csak egy döntetlenre futotta. Nézzük, mi változott és mi nem az előző összecsapásukhoz képest!


Mik voltak a változatlan elemek?

Gyakran lehetett olyan érzése a nézőnek és a kommentátornak is, hogy a két csapat kioltja egymást. Ezt alapvetően az is megerősíti, hogy közel azonos súlycsoportban mozognak az egyesületek, így extra teljesítmények – legyen az kiemelkedően futballozó játékos vagy zseniális meccstervvel előrukkoló edző – nélkül nehéz egyik irányba elbillenteni a mérleg nyelvét. Ugyanakkor a patthelyzetre ráerősített az azonos jellegű felállási forma és taktikai elképzelés is.


Mindkét fél nagy hangsúlyt fektetett a letámadásra, amely a mérkőzés nagy részét tekintve nívósabb volt, mint a build-up.


Egyik csapatnak sem volt igazi ellenszere a másik letámadásának átjátszására (néhány példától eltekintve), ami egyrészt a játékosok, másrészt a meccstervek minőségéből fakadt.


A szélső játékosok megjátszása ezúttal is hangsúlyos része volt a játéknak. Mind Marquinhos és Adama Traoré, mind Joseph Paintsil és Bonsu Baah sok cselkísérlettel próbálkozott. A csapatok igyekezték a labdákat minél gyorsabban eljuttatni ezekhez a játékosokhoz, hogy a sebességüket és a cselezőkészségüket kihasználva helyzeteket teremtsenek.




És ami változott

A Fradi Belgiumban harminc percet követően visszahúzódott a saját kapuja elé, hogy a Genk mögött megnyíló területeket kihasználva hatékonyabban juthasson el helyzetekig. Ezúton viszont az FTC nem alkalmazta a mély blokkot, ez teljesen kikerült Sztankovics periodizációjából. Ehelyett szinte végig az ellenfél térfelén igyekeztek labdát szerezni vagy elfojtani a belgák akcióit, aminek következtében nem szorultak be huzamosabb időre a saját kapujuk elé, valamint több helyzetet tudtak kidolgozni.


Alekszandar Pesics találatát megelőzően is Mohamed Abu Fani egy, az ellenfél kapujához relatív közel megszerzett labdát lőtt kapura.


auto(A kép forrása: M4 Sport)



A Ferencváros letámadása annak ellenére volt meglehetősen hatékony, hogy több ponton is megváltozott az előző mérkőzéshez képest. A két belső középpályás jóval kevesebbszer lépett fel együttesen magasan presszingelni, emiatt többször volt egy-egy szabad embere a Genknek a pálya centrumában, de általában nem tudták megjátszani, mivel a Fradi a négy védőt egy az egy ellen olyan intenzitással támadta meg, hogy nem volt lehetőségük a szabadon hagyott társukhoz eljuttatni a labdát.


Paintsil szerepe szintén kiemelendő, akit Wouter Vrancken átvezérelt a bal szélről a jobb oldalra. Ezúttal legtöbbször Eldar Civic találta szembe magát a ghánai szélsővel, ami meglehetősen előnytelen párosításnak ígérkezett (akárki lehetett volna a balhátvéd, akár Cristian Ramírez, akár Pászka Lóránd vagy Botka Endre, minden esetben Paintsil számított volna a párharc esélyesének), emiatt Sztankovics jobbnak látta nem magára hagyni a balbekket.


Ez azzal járt, hogy az egy az egy elleni letámadást gyakran fel kellett adni és Samy Mmaeénak Civichez közel kellett helyezkednie.


Ebből következett, hogy a Genknek akadt egy szabad embere, ami általánosságban lehetőséget nyújt a labda effektívebb előre juttatására. Fentebb megjegyeztem, hogy a megfelelő letámadás-intenzitás miatt ez sokszor semmiféle előnyt nem jelentett az ellenfél számára. Ugyanakkor olyan esetek is előfordultak, amikor mégis sikerült az üres embert megjátszani. Ez viszont kiváltképp veszélyes volt, mert a Ferencvárosnak azon nyomban öt embere a labda mögött volt, így ők gyakorlatilag inaktívak voltak a védekezésben. Ez pedig nagy területeket és cselezési lehetőségeket jelentett, ami a genki szélsőknek kifejezetten az erőssége.


auto(A kép forrása: M4 Sport)



A képen látható, hogy az FTC első vonala egy az egy ellen támadja le a Genket. A cél a játék oldalvonal mellé történő terelése. Azonban a következő ábrán látható, hogy ezúttal a kék-fehér alakulat a szélen létszámfölénybe tud kerülni azáltal, hogy az irányítójuk, Bilal El Khannouss elhagyja a pozícióját és kimozog egészen az oldalvonalig.


auto(A kép forrása: M4 Sport)



Abu Fani a letámadás kezdetekor még azért volt felelős, hogy a 17-es számú játékos, Patrik Hrosovsky ne tudja szabadon átvenni a labdát, azonban miután észlelte, hogy El Khannouss üresen van, átváltott rá, de már nem tudta meggátolni a marokkói játékos hatékony előretörését. Ebben a szituációban még Sigér Dávid kiemelendő, aki teljesen üresen helyezkedett a pálya közepén, maradt a saját pozíciójában, így nem tudta felvenni a szabadon mozgó El Khannousst. Civic pedig szintén nem léphetett feljebb, mert akkor Paintsil azonnal megjátszhatóvá vált volna. Néhány alkalommal a Genk ily módon át tudta játszani a Ferencváros presszingjét, és ez veszélyes helyzetekben is megmutatkozott.


Sikeresebb kontratámadások

Belgiumban a gyors ellenakciók sem termettek babért, kifejezetten kevés ilyen támadást tudott elindítani a Ferencváros. Azonban az Üllői úton másként alakult mindez. A kontrák, félkontrák sikeressége ismételten a labdaszerzésekkel hozható összefüggésbe. Minél magasabban tud egy csapat labdát szerezni, annál könnyebben jutnak el lövésig. Ráadásul az ellenfelek többsége nincs is felkészülve arra, hogy a középpályán a védők, védekező középpályások labdajáratása során homokszem kerül a gépezetbe és azokon a területeken eladják a labdát.


auto(A kép forrása: M4 Sport)



A képen a labdaszerzést követő első momentum látható, amint Adama Traoré a kapu irányába indul. Mind tőle, mind Marquinhostól, de Pesicstől és a remekül beinduló Ben Romdantól is távol helyezkednek a belgák, mivel nem voltak felkészülve a labda elvesztésére. Így Traoré megjátszotta Pesicset, aki kiugratta a tunéziai középpályást, aki lövéssel fejezte be az akciót. A magasan megkezdett letámadás és a több átmenet drasztikusan megnövelte a Fradi kísérleteinek és a várható góljainak a számát is.


Megközelítőleg eggyel magasabb xG és kilenccel több lövés. Úgy, hogy a Genk alig tudta meghaladni azt az xG értéket, amit az első találkozón kidolgozott.


auto(A kép forrása: M4 Sport)



A 72. percben ismételten rizikós helyzetben adta el a labdát a Genk. Ezúttal viszont Traoré nem közvetlenül a Genk kapuja felé indul, hanem a második ütemben megérkező Abu Fanit játssza meg, aki egyből kiugratta a beinduló Ben Romdant, de Pesics beindulása is fontos volt, mivel lekötötte a védő figyelmét, ezáltal több helye volt a tunéziainak. Az akció ezúttal is lövéssel zárult.


A döntetlen fájó, pláne amilyen körülmények között született a Genk egyenlítő találata. Azonban arra minden Fradi-szimpatizáns büszke lehet, hogy a Ferencváros hazai környezetben a belga együttes fölé tudott nőni, ráadásul az óriási indulatokat kiváltó edzőváltást követően már erőteljesen körvonalazódik, hogy Dejan Sztankovics szerződtetésével Hajnal Tamásék nem lőttek bakot.


A nemzetközi porondon ezen a pár meccsen is markánsan kirajzolódott, hogy a Ferencváros a labda elleni játékával jelentős veszélyt tud jelenteni az ellenfelek kapujára,


ráadásul mindezt proaktív stílusban érik el, mert a Fradi játékosai nem megvárják, hogy hozzájuk kerüljön a labda, hanem akaratosan és gyakran kifejezetten bátran el akarják venni azt. Ha valamire, akkor erre mindenképpen lehet használni a stílus szót. Azonban minden pozitívum ellenére továbbra is ott lebeg Damoklész kardja a Fradi feje felett, mert a továbbjutás még finoman szólva sem garantált és bár talán ez a legerősebb négyes a Konferencia-liga idei mezőnyében, akkor is kellemetlen lenne a csoportkörös búcsú. Pláne az előző szezonban az Európa-ligában elért csoportgyőzelem után, vagy a jelenlegi idényre vonatkozó nagyratörő tervek fényében. Tehát az irány pozitív, de az FTC szezonja csak akkor lehet sikeres, ha megérik a kupatavaszt, ehhez viszont még két kemény meccs vár a zöld-fehérekre.


Kiemelt fotó: fradi.hu

Szerző

Bognár Ákos

Bognár Ákos

Bognár Ákos

Életemet hatéves korom óta áthatja a sport. Általános iskola első osztályában szerettem meg a futballt, minden szünetben lent játszottam a betonos pályán. Ezidőben kezdtem el követni a Premier League-et, és kaptam meg az első FIFA-mat. A sport iránti szenvedélyem azóta csak még jobban elmélyült, ezt pedig igyekszem analitikus szemlélettel megjeleníteni különböző írásaimban, elsősorban a magyar labdarúgással kapcsolatosan.