Maxim De Cuyper megoldást jelenthet a belgák régóta fennálló problémájára
A belga nemzeti csapatnak emberemlékezet óta a balhátvéd poszt a leggyengébb pontja. Volt, hogy egy kihúzódó belső védő oldotta meg az itteni feladatokat, volt, hogy inkább háromvédős hadrendben szerepeltek, de olyanra nem nagyon volt példa, hogy egy igazi balhátvéd nyújtson magas szintű, megbízható játékot. Most ezt az óriási űrt töltheti be Maxim De Cuyper, aki immár készen áll arra is, hogy a jövőben megállja a helyét egy topligában.
Hiába került ki a belga utánpótlás-nevelési rendszerből a közelmúltban a belga válogatott „aranygenerációja” tele klasszisokkal, a balhátvéd poszt ebben az időszakban is lyukas volt, olyan, ahol már régóta a kényszer uralkodik.
Azt követően, hogy a részben hazai rendezésű, 2000-es Európa-bajnokságon leégtek, majd a két év múlva következő távol-keleti világbajnokságon sem értek el számottevő eredményt, több mint egy évtizednyi kihagyás következett, hiszen legközelebb csak 2014-ben jutott ki nagy világeseményre a belga nemzeti csapat. Ezek voltak az „aranygeneráció” kezdeti lépései, és már itt is megmutatkozott a hiányosság, hiszen Dél-Afrikában Jan Vertonghen belső védőként futballozott a balhátvéd poszton. A klasszikus balhátvéd a sérülései miatt kiteljesedni sosem tudó – és azóta már edzőként dolgozó – Sébastien Pocognoli volt a keretben, aki egy percet sem játszott a tornán. A 2016-os Eb-n ugyancsak Vertonghen volt az alapember ezen az oldalon, bár akkor Jordan Lukaku is kapott egy mérkőzést.
A 2018-as világbajnokságon három védővel játszottak a belgák és Yannick Carrasco volt a szárnyvédő a bal oldalon, illetve egy mérkőzés erejéig újfent Vertonghen szerepelt balhátvédként. A 2021-re áttolt kontinenstornán Thorgan Hazard és Nacer Chadli voltak a szerencsések, akik kényszerből kerültek szárnyvédőként bevetésre. Katarban ismét feltűnt a szélen Carrasco, Hazard és még a jobbhátvéd Timothy Castagne is átkerült egy mérkőzés idejére a bal oldalra. Az idei Európa-bajnokságon visszatért a négyvédős hadrend, amelyben Carrasco mellett Arthur Theate és a cserék révén Vertonghen is próbált helyt állni ebben a pozícióban.
Döbbenetes, hogy amikor a Het Nieuwsblad összeállította a belga válogatott történetének legjobb csapatát, akkor a balhátvéd posztra Vertonghent jelölték, a cseréje pedig az az Armand Swartenbroeks lett, aki a XX. század elején volt a válogatott meghatározó alakja...
.jpg-16:9.webp)
Ezen a tendencián változtathatna Maxim De Cuyper, az FC Bruges 23 esztendős balhátvédje, aki csak a közelmúltban lett maghatározó játékos a klubjában.
Megelőlegezett karácsonyi ajándék volt a családja számára 2000-ben, hiszen december 23-án született, az édesapja a mai napig vízvezeték-szerelőként dolgozik és e mellett amatőr futballista volt, ráadásul a kék-feketék bérletese, a lakhelyéről, Knokke-Heistből járt a kedvenc csapata meccseire. Maximnak így aligha lehetett más jövője, mint hogy futballozzon, de azt talán még az apja sem hitte, hogy nagyon gyorsan lekörözi őt a fia.
De Cuyper sosem volt igazán kiemelkedő tehetség, hozzá képest Charles De Ketelaere, Cyril Ngonge és Ignace Van Der Brempt karrierjében is sokkal többet láttak. Viszont a tinédzser évei az említett játékosok társaságában arról szólt, hogy megtanult nagyon keményen dolgozni a pályán, hiszen neki csak ez az út maradt járható. Később is kapott lehetőséget a felnőtt csapatban, mint a tehetségesebb társak, 2020 tavaszáig kellett erre várnia. Állítólag erősen fontolgatta ekkoriban, hogy abbahagyja a futballt, végül az édesapja meggyőzte, hogy ne adja fel, nem sokkal később pedig jöhetett is az első pályára lépés, ráadásul épp a Manchester United ellen, az Európa-ligában.
A bemutatkozás nem sikerült rosszul, ám Eduard Sobol mellett nem volt igazán esélye pályára kerülni, ráadásul nem is egy profi sportoló életét élte, az akkori hírek nem megfelelő táplálkozási szokásokról és kiegyensúlyozatlan teljesítményről szólnak. Így nem is számított rá igazán Philippe Clement sem, és De Cuyper örülhetett a legjobban annak a szövetségi döntésnek, hogy a másodosztályban elindulhatnak az első ligás klubok tartalékcsapatai. Így a Club NXT színeiben rendszeresen a felnőtt mezőnyben játszhatott, amikor épp nem hívták fel az első keretbe padot koptatni. A továbbra is kiegyensúlyozatlan formája ellenére a szintén a második vonalban szereplő KVC Westerlo vezetői megláttak benne valamit, és egy kétéves kölcsönügylet keretein belül meg is szerezték a játékjogát.
A váltás több szempontból is nagyon jót tett De Cuypernek, ugyanis a 140 kilométeres távolság az otthonától sok új dologra vette rá. Saját bevallása szerint ekkor kezdett el sokkal egészségesebben táplálkozni, odafigyelni, hogy miként lehet a külsőségektől eltávolodva csak a futballra koncentrálni. A szakmai stáb segítségével sokat fejleszthette a védekezésbeli készségeit, külön edzéseket végzett ennek javítása érdekében. Ezek jóvoltából a Jonas De Roeck irányította csapatban gyorsan alapember lett és elévülhetetlen érdemeket szerzett a feljutás kiharcolásában, amit a szezon álomcsapatába való jelölése is alátámaszt. Az élvonalban aztán még tovább emelte a szintet, a gólok és az asszisztok terén is többet hozott össze, mint a másodosztályban, amiben fontos szerepe volt az előtte játszó Nacer Chadlinak is, aki egyfajta mentorként igyekezett segíteni a fejlődését. Bekerült a szezon legjobb fiataljai közé, sőt a szezon legjobbja szavazáson is ott volt a végső tízes listán. A 2023-2024-es idény végén úgy tért vissza a nevelőegyesületébe, hogy a westerlói csapattársai több nyilatkozatban is úgy beszéltek róla, mint jövőbeli sztárról, és már azt várták, hogy mikor kerül be a nemzeti csapat keretébe.
„Minden adottsága megvan ahhoz, hogy behívják a nemzeti csapatba, aztán ha majd megkapja a lehetőséget, akkor élnie kell vele” – kommentálta Pietro Perdichizzi a csapattárs jövőbeli esélyeit.
„Maxnak olyan a profilja, amely hiányzik a válogatottnál” – mondta Mathias Fixelles. – „Még nem tudni, hogy Tedesco marad-e a háromfős védelemnél. Hallottam, hogy sokat dolgozik az adatokkal: ez épp jókor jöhet Maxnak, mert remek statisztikái vannak.”
Kész játékosként tért tehát vissza Bruges-be, ahol ezek után csak eltiltás miatt hagyott ki mérkőzést, bár a lapokat talán egy kicsit nagyobb mennyiségben gyűjtötte, mint kellett volna. Saját bevallása szerint ez a nagy akarásnak volt a hozadéka, hogy mindenáron bizonyítani akart, akkor is, mikor már az első számú választás volt a posztján. Az elsődleges cél a válogatott szereplés volt, hiszen ő is elkezdett hinni abban, hogy a jövő az övé lehet a nemzeti csapat balhátvéd posztján. Júniusban aztán a bajnoki cím ünneplése közben jelentkezett be nála Domenico Tedesco, és kérte, hogy a kontinensviadal előtti összetartáson jelenjen meg.
„Amikor hétfő este megkaptam ezt az sms-t a szövetségi kapitánytól, még az ünneplés közepén voltam. Röviden beszéltünk. Kedden, szerdán és csütörtökön megragadtam az alkalmat, hogy bepótoljam az alvást. A kapitány azt mondta nekem, hogy megkapom a lehetőséget. Addig pedig élvezzem azt, hogy az ország legjobb játékosaival edzhetek együtt”
– mesélte a balhátvéd.
Az Európa-bajnokság előtti két felkészülési mérkőzésen játszott, a kontinenstornán való szereplésre viszont nem volt sok esélye, ám már az óriási dolog volt számára, hogy a keretbe nevezték, így ott lehetett végig a csapattal Németországban. Valószínűleg ott is jó benyomást tett Tedescóra, valamint az új szezont is nagyszerűen kezdte a belga bajnokságban, így a szeptember eleji Nemzetek Ligája-mérkőzéseken már a kezdőcsapat tagjaként számolt vele a szövetségi kapitány
Azóta meghosszabbította a szerződését a Blauw-Zwartnál, ahol pontosan tudják, hogy ha folytatja a kiegyensúlyozott idényét, akkor nagyon nehéz lesz megtartani őt hosszú távon. A Bajnokok Ligájában való szereplés csak tovább emeli az ázsióját, hiszen az a nemzetközi rutin, amit most magára szed, sokat érhet majd számára a jövőben, amikor a következő lépésre készül majd a karrierjében, és ez már alighanem egy topligás lehetőség lesz.
Kiemelt fotó: Club Brugge KV
Szerző
