Sorozatban a negyedik nyáron neveznek ki új vezetőedzőt a brüsszeli kispadra

A belga élvonalba 2021-ben majd félévszázados távollét után visszatérő Royale Union Saint-Gilloise a negyedik edzővel vág neki a negyedik első osztályú idényének. A brüsszeli klubnál azt vallják, hogy folyamatosan értékesíteni kell a legjobbjaikat ahhoz, hogy fenntartsák magukat egy bizonyos financiális szinten, s ez nem csak a játékosok esetében igaz, hanem a vezetőedzők terén is. Az USG még Felice Mazzu irányításával jutott fel, aki az első idényében meg is nyerte az alapszakaszt, aztán a bajnoki rájátszásban az FC Bruges mögé, a második helyre szorult. Ezután a tapasztalt szakember hozott egy nem túl népszerű döntést, aláírt a fővárosi nagy riválishoz, az Anderlechthez. A helyét az addig a stábon belül segítőként dolgozó Karel Geraerts vette át, akinek vezetőedzői tapasztalata nem volt. Ennek ellenére a következő, a 2022-2023-as szezonban az alapszakasz során csak a rosszabb gólkülönbség miatt lettek másodikak a KRC Genk mögött. Azonban a bajnoki rájátszásban ezúttal is csúsztak egy helyet lefelé, a harmadik helyen zártak (ekkor a Royal Antwerp FC ért fel a csúcsra). Ám arról nem szabad megfeledkezni, hogy közben az európai porondon abszolút újoncként az Európa-liga negyeddöntőjéig menetelek.

Bár egy év még hátra volt a szerződéséből, a klub hosszabbítani akart vele, ám a fiatal szakember ez elől elzárkózott. Az USG vezetői ekkor úgy döntöttek, hogy akkor inkább váljanak el az útjaik. Ismét új edzőt kellett keresni és Alexander Blessin lett a befutó. A német szakembernek nagy volt a tekintélye Belgiumban, hiszen a 2020-2021-es szezonban az ötödik helyre hozta be a kiscsapatnak számító Oostendét, és ezzel ő lett az idény legjobb edzője a belga élvonalban. A folyamatosság fenntartását várták tőle, és ő ezt tudta is hozni a csapattal. Vele is megnyerték az alapszakaszt, ám a bajnoki elsőség ezúttal sem jött össze, az aranyérmes az FC Bruges lett a 2023-2024-es idény végén. A nemzetközi kupában az El-csoportkörből a Konferencia-ligába csorogtak le, ott a legjobb tizenhat közt ért véget az utazásuk, az elődeihez képest egy dologban viszont előrelépett: a szezon végén kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapattal. Ez az eredménysor épp elégséges volt arra, hogy a Bundesligába frissen feljutó FC St. Pauli lecsapjon Blessinre, és kivásárolja őt a szerződéséből.

Így aztán megint abba a helyzetbe kerültek a brüsszeli vezetők, hogy új edzőt kell keresni a kispadra. Nem épp ideális körülmény ez, ám egy olyan klubnál, ahol pontosan tudják, hogy a játékosok is állandóan cserélődnek – mert a legjobbjaikat folyton elviszik –, ott erre a vezetőedző frontján is készülni kell. Így nem is telt sok időbe, hogy megtalálják a megfelelőnek ítélt jelöltet, ráadásul egy visszatérő ismerőst köszönthettek az egyesületnél, Sébastien Pocognolit. A korábbi válogatott védő a játékos-karrierjének utolsó évét épp az akkor már másodosztályú USG-nél töltötte, bár a sok sérülése miatt már nem sok hasznát vette a csapat a pályán.

„Tizenhét évig a gyerekkori álmom megvalósulásában éltem, ám most már úgy érzem, itt az ideje annak, hogy befejezzem. Sosem könnyű lezárni egy ilyen hosszú fejezetet, de a fejem és a testem már azt súgja, eljött az idő. A szívem hálás mindenért”

– írta a közösségi média felületén 2021 tavaszának végén.

A klubnál természetesen nem engedték el a kezét és segítettek neki abban, hogy lindítsa az edzői karrierjét. Már a sérülései alatt is rendszeresen jelen volt Felice Mazzu mellett az edzéseken úgy, mintha a stáb tagja lenne, aztán a visszavonulása után az U21-es csapatnál élesben is kipróbálhatta magát edzőként. Eközben elvégezte az utolsó lépéseket a pro licenc megszerzése érdekében, s bár a brüsszeli fiatalokkal jól szerepelt – a 4. helyen végeztek a National 2 ACFF-ben, azaz a negyedosztályban –, mégis a távozás mellett döntött. Áttette a székhelyét korábbi nevelőegyesületéhez, a KRC Genk U18-as csapatának irányítását vette át. Így volt lehetősége megmártózni a nemzetközi porondon is, az ifjúsági Bajnokok Ligájában vezethette az együttesét.

Ám itt sem maradt egy évnél tovább, mert a tudásvágyának kielégítése érdekében örömmel mondott igent a Belga Labdarúgó-szövetség azon kérésére, hogy vegye át az U18-as válogatott vezetését. Ez a klubedzői munkánál lazább elfoglaltsággal járó állás ideális volt Pocognoli számára, hogy több tanulmányi utat is leszervezzen magának. Megfordult Olaszországban és Spanyolországban is, hogy megismerkedjen azokkal a futballkultúrákkal is, melyekben játékosként nem szerepelt (futballistaként Belgiumon kívül megfordult Németországban, Hollandiában és Angliában is). Eközben azonban rendszeresen tartotta a kapcsolatot az ír sportigazgatóval, Chris O’Loughlinnal, aki annak idején szerződtette őt az USG-hez, és aki már a 2022-es távozásakor azt mondta neki, hogy várja vissza. Ezért sem volt annyira nagy meglepetés, hogy idén nyáron kaptak a felek az adódó alkalmon és egymás tenyerébe csapva kétéves szerződést írtak alá.

A 36 esztendős szakemberre azonban igencsak nehéz feladat vár, bár a klub előző éveit látva, erre fel lehetett készülni. Ugyanis amikor 2022 nyarán Geraerts átvette a csapatot, akkor teljesen új alapokra kellett építkeznie, mert távozott Dante Vanzeir (NY Red Bulls), Casper Nielsen (FC Bruges) és Jonas Bager (Charleroi), valamint Deniz Undav és Kaoru Mitoma (Brighton) kölcsönszerződése is lejárt. Egy évvel később Blessin hasonló, sőt talán még rosszabb helyzetbe került, mert 2023 nyarán Victor Boniface (Bayer Leverkusen), Teddy Teuma (Stade Reims), Siebe Van der Heyden (RCD Mallorca), Bart Nieuwkoop (Feyenoord), Senne Lynen (Werder Bremen), Oussama El Azzouzi (Bologna FC) és Ismaël Kandouss (KAA Gent) nélkül kellett újonnan érkezett játékosokból jól szereplő együttest összeállítani.

Idén nyáron már távozott Mohamed Amoura (VfL Wolfsburg), de mellette Gustaf Nilsson (az FC Bruges-höz tart) és Loic Lapoussin távozása is biztosra vehető és rajtuk kívül még Cameron Puertas, Koki Machida és Noah Sadiki nevét is összeboronálták már tehetősebb csapatokkal. Márpedig a klub üzleti politikája alapján mindenki eladó a megfelelő ajánlat esetén, s ez alapján hihetjük, hogy nem csak három alapember távozik az átigazolási időszakban. Így pedig Pocognolinak is tulajdonképpen egy félig új csapatot kell majd felépítenie, miközben az elvárás nem más, mint ott lenni a legjobbak között a hazai bajnokságban, és természetesen mindkét kupaszíntéren is a lehető legtovább jutni.

Kiemelt kép: Royale Union Saint-Gilloise