Maximilian Beier, a legújabb hoffenheimi felfedezett
Egy fiatal játékos mintaszerű kiteljesedésének lehet szemtanúja ebben a szezonban, aki követi a német Bundesligát, illetve a TSG Hoffenheimet. Maximilian Beier a következő olyan sinzheimi nevelés, aki sokra viheti. A bajnokságban nyújtott gólerős játéka válogatott meghívót ért a márciusi felkészülési mérkőzésekre, de könnyen lehet, hogy az Európa-bajnokságon is találkozhatunk a nevével.
A német élvonalban a TSG Hoffenheim az egyik legbátrabb klub, ami a fiatal játékosok mélyvízbe dobását illeti. Több, ma már jól csengő név is megjárta fiatalabb korában ezt a közeget, közülük David Alaba, Roberto Firmino és Niklas Süle a legismertebbek. Akár az ő nyomdokaikban is léphet a 21 éves Maximilian Beier, aki már 15 esztendős kora óta a sinzheimi akadémián pallérozódik. Mintaszerű és példamutató fejlődési ívet mutatott, mire eljutott odáig, hogy most már a Nationalelfben is számításba kerüljön. Már nagyon fiatalon bemutatkozhatott a Hoffenheim első csapatában, de aztán egy Bundesliga 2-ben töltött kétéves időszak hozta meg számára a döntő löketet. Először tekintsük át, milyen út vezetett Beier számára az élvonalig.
Mintaszerű nevelés
Beier 2002. október 17-én a Berlinhez közeli Brandenburg an der Havel városában látta meg a napvilágot. Már fiatal korában világos volt, hogy futballista lesz belőle, így a helyi egyesületből 2015-ben az Energie Cottbus akadémiájához csatlakozott. A cottbusi futball a 2000-es évek élvonalbéli szereplése után akkor már leszállóágban volt, így már nem számított túl jó ugródeszkának. Beier 2018 nyarán, 15 éves korában szánta rá magát az első komolyabb lépésre, amikor a sokkal fejlettebb körülményeket biztosító baden-württembergi TSG Hoffenheimhez szerződött.
Az ottani U17-es és U19-es csapatokban szépen termelte a gólokat a korosztályos bajnokságokban, 2019-re az U17-es válogatottba is beverekedte magát. Az első élvonalbeli fellépése sem váratott sokat magára, hiszen 2020 februárjában, tehát még a koronavírus-járvány berobbanása előtt bemutatkozhatott a felnőttcsapatban. Ezzel akkor ő lett a klub történetének legfiatalabb Bundesligában pályára lépett játékosa a maga 17 évével és 114 napjával (azóta ezt a rekordot Tom Bischof már átvette tőle). A bajnokság újraindulása után is kapott lehetőséget Alfred Schreuder vezetőedzőtől, úgyhogy egyre közelebb került a kerettagsághoz.
Attól viszont még messze volt, hogy rendszeresen játéklehetőséghez jusson a felnőtteknél, így 2021 nyarán – a klubbal közösen okos döntést hozva – egy évre kölcsönbe a Bundesliga 2-ben középcsapatnak számító Hannover 96-ba igazolt. A kölcsönjáték tökéletesen hozta azt, amit Beier és a Hoffenheim várt tőle. Rendszeres lehetőséghez jutott, csakhamar stabil kezdőjátékossá vált Hannoverben.
Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a posztját tekintve középcsatárként és szélsőként is bevethető. Háromvédős felállási forma esetén középen kapott szerepet egy robusztusabb center társaságában, négyvédős formációban pedig szélsőként játszott.
A Német Kupában (DFB-Pokal) kifejezetten komoly szerepet játszott a Hannover 2021–2022-s negyeddöntőig tartó menetelésében. Először a Fortuna Düsseldorf ellen csatárként, majd a Borussia Mönchengladbach ellen szélsőként is duplával segítette továbbjutáshoz csapatát. Ezek után a Hannover nagy sikernek könyvelte el, hogy még egy évre sikerült megtartania Beiert. A játékosnak is ez volt a kívánsága, hiszen érezte a bizalmat és élvezte a rendszeres játéklehetőséget. A következő szezonban is meggyőző teljesítményt nyújtott, sikeresen alkalmazkodott a német másodosztály híresen intenzív játékstílusához is. Ennek leginkább védekezésben és letámadásban vette hasznát, de a fizikuma is sokat fejlődött. A Hannover nehéz szívvel engedte vissza anyaegyesületéhez.
2023 nyarától már a Hoffenheimben, az élvonalban is bizonyíthatta fejlődését. Beier szerencséjére a klub az előző szezonban a nagy nehézségek ellenére elkerülte a kiesést, ezek után pedig ő lett a nagy változásokon átment csapat egyik húzóembere.
Pellegrino Matarazzo együttesét sokan temették, miután több kulcsemberét is elvesztette, köztük az RB Leipzighez távozott osztrák Christoph Baumgartnert is. Az előző szezonban ő volt a csapat támadójátékának központi figurája kreatív egyéni megoldásaival. Beier tulajdonképpen az ő helyére lépett és azonnal meghálálta a bizalmat: az első nyolc bajnokin rögtön hat góllal indított. A fiatal játékos szeptemberben Ukrajna ellen az U21-es német válogatottban is bemutatkozhatott, sőt októberben a Bulgária elleni Eb-selejtezőn kapitányként vezethette ki a pályára a korosztályos nemzeti csapatot. Az idők gyors változását bizonyítja, hogy most márciusban már a felnőtt válogatottban ejtheti meg a bemutatkozását. Erre a lehetőségre a közelmúltban a Borussia Dortmund és a Werder Bremen ellen zsinórban két mérkőzésen szerzett dupláival szolgált rá. Beyer vezetésével a rossz passzban lévő Hoffenheim véget vetett egy nyolc mérkőzéses nyeretlenségi szériának.
A nagy mérföldkövek ellenére a fiatal német rendkívül szerényen áll a sikereihez. Hangsúlyozza, hogy csak magával foglalkozik és nem fogalmaz meg túl magas elvárásokat, inkább lejjebb teszi a lécet és lépésről lépésre halad. Bevallása szerint egyáltalán nem olvassa a róla szóló híreket és a közösségi médiában sem túl aktív. Most nézzük meg, hogy milyen játékkal vált ez a látszólag egyszerű srác a Bundesliga-szezon egyik felfedezettjévé.
Több poszton is feltalálja magát
Ha Beier játékstílusát, erőségeit akarjuk jellemezni, akkor elsősorban a játékolvasása, a lendületes megindulásai, illetve a vállalkozószelleme emelhető ki. Leginkább az teszi értékes játékossá, hogy a támadóharmad legtöbb pozícióján feltalálja magát. Az első számú pozícióját tekintve csatár, de Hannoverben sokat játszott a széleken is. Itt leginkább a gyorsaságának és az egy az egy elleni bátor megindulásainak veszi hasznát. Hoffenheimben inkább a bal szélen szokott feltűnni, hiszen jobblábasként innen tud hatékonyan a kapu felé indulni. Ezzel kapcsolatban árulkodó, hogy amikor egy januári interjúban megkérdezték tőle, hogy ki volt a példaképe, ő így válaszolt:
„Franck Ribéry. Egyszerűen zseniális volt. Cselek, kapura lövések, gyorsaság, egy az egy elleni párharcok, kreativitás, nagyszerű játékos volt. Mindig néztem a trükkjeit, amiket aztán a kertben gyakoroltam és örültem, ha ezek összejöttek nekem. Szerettem az átlépős cseleit, gyors, fürge játékos volt. Egy az egy ellen mindig középre cselezett, de aztán mindig a szélen indult el. Ezt nagyszerűen csinálta. Ezen kívül pedig még a laza emelései…"
– áradozott Beier korábbi ikonjáról.
Beier tehát előszeretettel mozog ki a szélekre, hogy adott esetben onnan bolondítsa meg a védőket. A játékolvasását is érdemes megemlíteni, hiszen folyamatosan keresi az üres területeket, ahol megjátszhatják a társak. A VfL Wolfsburg elleni, februári mérkőzésen is egy szélső megindulás után szerezte a gólját.
Bár ezen a mérkőzésen Beier papíron középen szerepelt, a valóságban sokat lépett ki a bal szélre. A Hoffenheim alapvetően egy négyvédős felállásban játszott, amelyben Stanley Nsoki (34) előtt nem helyezkedett állandóan balszélső. Ide mozgott ki középről Beier (14), miután árgus szemekkel figyelte, hogy a wolfsburgi jobbhátvéd, Joakim Maehle (21) mikor lép feljebb és azon nyomban lépett be mögé. Így történt ebben a szituációban is. Umut Tohumcu (40) hozta fel a labdát, aki a felezővonal előtt megjátszotta a kimozgó Beiert, aki észlelte, hogy Maehle tett egy tétova lépést előre. Ezután egy az egyben vihette a labdát Sebastiaan Bornauwra (3), akit a tizenhatosnál egy elhúzós csellel látványosan hagyott faképnél, majd higgadtan fejezte be az akciót. Eközben a hosszúra érkező Wout Weghorst (10) lekötötte a többi védőt, ez is hozzájárult az egy az egy elleni szituáció kialakulásához.
Weghorst fontos játszótárs Beier számára. Az 197 centiméter magas, hórihorgas holland center bár nem termeli olyan számban a gólokat, mint korábban Wolfsburgban, mégis gyakori tagja a kezdőcsapatnak. Tulajdonképpen ő Beier első számú kiszolgálója abban a tekintetben, hogy a védők lekötésével területet biztosít fiatal csapattársának. A Hoffenheim Weghorst jelenlétének köszönhetően rendszeresen nyúl a felívelésekhez. Ilyenkor Beier elsősorban középen aktív és igyekszik azonnal betölteni azt a területet, amit Weghorst felszabadít.
A Bayer Leverkusen intenzív letámadása az őszi mérkőzésen a Hoffenheimet is többször rákényszerítette a felívelt labdákra. A fenti szituációban Oliver Baumann (1) kapus ívelte előre a játékszert Weghorst (10) irányába, aki visszalépve kikényszerítette a leverkuseni védősorból Jonathan Taht (4). Beier (14) azonnal belépett mögéjük, hogy az esetleges lecsorgó labdával aztán rögtön megindulhasson. Itt végül nem jutott el hozzá a labda.
Beier centrálisabb szerepköréhez az is hozzájárul, hogy ilyenkor játszik a csapatban egy fix balszélső vagy szárnyvédő. Ezt a pozíciót elsősorban Robert Skov vagy a tavaly nyáron a Schalkétól érkezett Marius Bülter szokta betölteni. Az ő jelenlétükben Beier nem szokott kilépni az oldalvonalig, hanem a centrumban sokkal közelebb Weghorsthoz helyezkedik és maximum a félterületbe lép ki. Így volt az SC Freiburg elleni januári mérkőzésen is, ahol Bülter egy góllal és egy gólpasszal vétette magát észre. Először egy lepattanó labdát készített le mintaszerűen Weghorstnak majd ő maga talált be látványosan.
Ezen a mérkőzésen is egy felívelés előzte meg Beier (14) gólját, miután mintaszerűen futott be Florian Grillitsch (11) remek indítására az elmélázó freiburgi védők mögé. Skov (29) jelenlétének köszönhetően beljebbről indulhatott, ráadásul a széthúzott védelem miatt szabad területe is volt. Weghorst (10) középen lekötötte a védőket és már csak bottal üthették Beier nyomát, aki a tizenhatoshoz érve jobbal kapásból bombázott a léc alá.
Beier tehát jól működik együtt csapattársaival és kihasználja az általuk teremtett területeket, illetve kiszolgálásokat, ráadásul a kapu előtt sem jön zavarba. Bátran vállalkozik lövésekre, eddigi 12 góljával ő a legjobb német góllövő a Bundesligában, megelőzve a tavalyi abszolút (társ)gólkirályt, Niclas Füllkrugot.
Weghorst mellett Beier kedvenc játszótársa a Hoffenheimet hosszú évek óta szolgáló Andrej Kramaric. Ők ketten a bal félterületben szoktak összejátszani. Kramaric visszalépve szokta biztosítani az összeköttetést a védelem és a támadók között, Beier pedig lendületes átlós (diagonális) beindulásival szokott területet teremteni. Jól érzik egymás elmozgásait, előszeretettel szokták keresztezni egymás futásirányát. A fentebb említett januári interjújában Beier így válaszolt arra, hogy miket tud ellesni Kramarictól és Weghorsttól, illetve mit kedvel bennük: „Wouttól például a pályán való kiállását becsülöm nagyra. Olyan teste van, mint egy fának, kiválóan tartja meg a labdákat. Andrejtől a játékintelligenciáját, a passzait, illetve a befejezéseit emelném ki.”
Védekezésben is aktív
Beier tehát támadókvalitásaival hatalmas részt vállal abból, hogy a Hoffenheim a sok gyenge teljesítmény és az instabil védelem dacára még mindig versenyben van az európai kupaindulást jelentő helyekért. Ezen felül azonban a labda nélküli játékban is hasznos szereplője csapatának. A legtöbbször ő alkotja a védekezés első vonalát Weghorsttal, ketten próbálják lezárni az ellenfél védői elől a középre vezető passzsávokat. Matarazzo a letámadásban mutatott szorgalmát is kiemelte a dortmundi győztes mérkőzés után, amit a fiatal támadó duplája döntött el a sinzheimiek javára.
Az is előfordul viszont, hogy Beier a bal szélen zár vissza a Hoffenheim védekezésben rendszerint 4-4-2-re módosuló felállásában, ilyenkor az ő felelőssége, hogy az ellenfél fellépő szélső védője ne tudjon kibontakozni. Itt sem szokott csalódást okozni, a területmenedzselése is sokat fejlődött, amit az alábbi jelenet is bizonyít.
A Wolfsburg ellen Kramaric (27) és Weghorst (10) alkották a csapat első sorát, miközben Beier (14) a bal szélen zárt vissza. Amikor a wolfsburgi védő, Bornauw (3) hozta fel a labdát, a csapattársaival együtt a középső területeket próbálta lezárni, de eközben folyamatosan szemmel tartotta az oldalvonal mentén fellépő Maehlét (21) is. Beier a passz pillanatában azonnal ott termett a jobbhátvéden, aki egy kényszerítővel próbálta lerázni. A fiatal támadó azonban okosan leolvasta a szándékot és a Václav Cerny (7) által visszatett labdát lefülelve megakasztotta az ellenfél támadását.
Összegzés
Beier tehát abszolút húzóemberré nőtte ki magát Hoffenheimben. Bizonyítja, hogy a Hannoverben eltöltött másodosztályú szezonok fejlesztették a játékát és olyan tapasztalatokkal ruházták fel, amikkel a korosztályos bajnokságokban nem igazán gazdagodott volna. A német futball számára a jelenlegi ínséges időkben örvendetes, ha egy hazai játékos rendszeresen tudja szállítani a gólokat. Beier azonban messze nem egy klasszikus center, mint például Füllkrug. Az egyik legnagyobb erénye, hogy középen és a szélen is képes kibontakoztatni az erősségeit. Érdekes lesz látni, hogy a mostani franciák és hollandok elleni felkészülési mérkőzéseken Nagelsmann megadja-e neki a lehetőséget a Nationalelfben is.
Kiemelt fotó: Transfermarkt
Szerző
