Meddig emelkedhet Gasperini a Romával?

Gian Piero Gasperini az Atalanta élén csodát csodára halmozott, korszakalkotó regnálása (2016-2025) a klub történetének messze legsikeresebb időszaka volt. Már az első szezonjában élcsapattá emelte a bergamói együttest (4. hely 2016/17-ben), irányításával az Atalanta az elmúlt évtizedben Olaszország egyik meghatározó klubjává vált. Gasperini dicsőséglistáját négy bajnoki bronzérem, öt BL-szereplés és persze a 2024-es Európa-liga-győzelem fémjelzi – egyszersmind a 21. század egyik legszerethetőbb futballprojektje fűződik a nevéhez. Bergamóban azonban már nem volt hova előre lépni, a klub egyértelműen elérte a lehetőségei határait, ő pedig vágyott az új kihívásra, amit Rómában meg is kapott. 

De finoman szólva sem könnyű fába vágta a fejszéjét, az AS Roma hosszú évek óta megrekedt a bajnoki 6. hely környékén, hét éve nem végzett a dobogón. Az utolsó (és mindösszesen harmadik) bajnoki címét 2001-ben szerezte, de Olasz Kupát sem nyert 2008 óta. Az elmúlt évek legnagyobb sikereit José Mourinho vezetésével aratták a Farkasok: 2022-ben megnyerték a Konferencia-ligát, a rákövetkező szezonban pedig döntősök voltak az Európa-ligában.

A klub kulturális identitása, jelentősége és népszerűsége is messze túlmutat történelmi eredményességén, és Mourinho menesztése óta eddig nem is tűnt úgy, hogy újra eljöhet a Giallorossi ideje. És voltaképpen most sem utal erre az ég világon semmi – csak éppen Gasperini megint valósághajlító üzemmódba kapcsolt. 

Sztárok nélkül előre!

A Transfermarkt becslései szerint a Roma játékosállománya mindössze a hatodik legértékesebb a Serie A-ban: az Inter, a Juventus, az AC Milan, a Napoli és az Atalanta keretértéke is jóval többre taksált. Ez persze még önmagában nem jelent túl sokat, de nem véletlenül van így. A Romában nem igazán hemzsegnek a sztárok, a legértékesebb játékos a francia válogatott középpályás, Manu Koné (50 millió euró); a legnagyobb név pedig még mindig a 32 éves Paulo Dybala, az argentin világbajnok szélső azonban nagyon sérülékeny és rég túl van a fénykorán. Persze ebből a Romából még mindig kimagaslik, ha jó napot fog ki.

A nyári átigazolási szezonban volt nagy jövés-menés a klubnál, de azt semmiképp sem állíthatjuk, hogy a keret érdemben erősödött volna. A két legfontosabb érkező egyértelműen Wesley Franca és Neil El Aynaoui. A Flamengotól 25 millió euróért átigazolt brazil válogatott védő kétségkívül nagy fogás volt, a Lens csapatából érkező (23,5 millió) marokkói középpályás viszont már nem nyújt annyira kiemelkedő teljesítményt. De a többiek még annyira sem. A Legia Warszawa együtteséből szerződtetett Jan Ziolkowski (6 millió) csak epizodista, de eleddig a nagy reményekkel kecsegtető Premier League különítmény sem váltja be a hozzájuk fűzött reményeket. A Brighton & Hove Albiontól lízingelt ír válogatott csatár, Evan Ferguson 11 mérkőzés alatt egy gólt és egy előkészítést tud felmutatni, míg az Aston Villától kölcsönvett Leon Bailey nulla kanadai pontnál tart, igaz a jamaikai jobbszélső csak hat bajnokin léphetett pályára, egy kivétellel rendre csereként. A Liverpool vörös mezét egy évre bordóra cserélő Kosztasz Cimikasz szintén nem nagyon kap lehetőséget, a görög válogatott balhátvédnek eddig hét meccsen 248 játékperc jutott. Mindhármuk szolgálataiért 3-3 milliót fizet a Roma, ami egyéves kölcsönszerződésnél nem kifejezetten alacsony összeg – aligha marasztalják majd bármelyiküket is. Mario Hermoso azonban a leverkuseni kiküldetésből visszatérve végre megvetette a lábát a csapatban. A hátsó alakzat bármely pontján bevethető 30 éves spanyol hátvéd a pályán és az öltözőben is példamutatóan viselkedik Gasperini szerint, ő mindenképpen említésre méltó erősítés. 

Ami a fontosabb távozókat illeti: Leandro Paredes hazaigazolt a Boca Juniorsba, Nicola Zalewski az Interen keresztül az Atalantában kötött ki, Enzo Le Fee pedig végleg a Sunderland játékosa lett. A francia középpályás ugyan mindössze hat bajnokin szerepelt az előző szezonban (és tavasszal már Angliában játszott kölcsönben), viszont fontos volt belőle jól „kiszállni”, hiszen 2024 nyarán 23 milliót fizettek érte a Rennes-nek. A Sunderland pedig éppen ennyiért vásárolta meg, és Régis Le Bris csapatában alapember lett. Tammy Abraham a tavalyi nem túlságosan emlékezetes milanói kitérője után ebben a szezonban a Besiktasban játszik kölcsönben, Eldur Shomurodov pedig a Basaksehirben, míg a belga válogatott Alexis Saelemaekerst visszarendelte a Milan.

Szélsőséges felülteljesítés

A Roma nyári csúcsigazolását persze nem a pályán kell keresnünk, hanem a kispadon. És Gasperini egyelőre nem okoz csalódást, mert bár az Atalantánál megszokott impozáns futballnak egyelőre se híre, se hamva, az eredmények bizony így is jönnek. A Giallorossi pillanatnyilag 30 ponttal, 16–8-as gólkülönbséggel áll a Serie A 4. helyén, és ott lohol az Inter, Milan, Napoli trió nyakán, négy egységgel a Juventus előtt.

Ehhez képest az Understat adatai szerint a Roma xPTS mutatója csak 23,4, vagyis eddig több mint hat ponttal múlta felül a várható pontszámát; de ami egészen döbbenetes az a 17,46-os xGA érték: Mile Svilar majd’ 10 góllal kapott kevesebbet, mint az előzetesen kalkulálható lett volna! Természetesen a Románál senki sem kapott kevesebb gólt az egész mezőnyben, a 16 szerzett találat viszont édeskevés, ennél tíz csapat is eredményesebb volt. De hát az a helyzet, hogy a Farkasoknak tulajdonképpen helyzetei sem nagyon vannak. 

Lássuk be, így azért nem könnyű élcsapatnak lenni! A házi gólkirály Matías Soulé négy góllal, őt Wesley Franca követi hárommal, míg Lorenzo Pellegrini és Artyem Dovbyk két-két találatot jegyzett. Elsősorban az ukránnak kéne termelnie a gólokat, hiszen ő a csapat első számú kilencese, és rendre hozza is a várható számait (most ősszel is 2 gól, 2 xG-re), de egyszerűen nem hozták elégszer helyzetbe, ráadásul öt hete izomsérülés miatt nem is játszhat. Így jobb híján Tommaso Baldanzi vagy a 33 éves Stephan El Shaarawy marad bevethető Ferguson mellett legelöl. Előbbi kettő biztosan nem egy Scudettóért küzdő Roma szintjén van, az ír pedig egyszerűen nem vált be, az eddigi egyetlen kiemelkedő produkciója a múlt heti Celtic elleni duplázás az Európa-ligában (Celtic–AS ROMA: 0–3). 

„Evan Ferguson végre azt hozta a meccsen is, amit az edzéseken mutatott. A két gólon túl is kimagasló volt a teljesítménye, örülök, hogy ezt az intenzitást és minőséget ki tudta vinni a pályára. Ferguson még fiatal, türelmesnek kell lennünk vele.” – fogalmazott Gasperini a glasgow-i győzelem után.

S ha már Európa-liga: a Roma négy győzelemmel és két vereséggel az alapszakasz 10. helyén várja a jövő évi folytatást, és biztos továbbjutónak tűnik. Az El-ben valahogy jobban megy a támadójáték is (6 meccsen 10 rúgott és 5 kapott gól), de a befejezések terén ott is kiütköznek a hiányosságok. A Viktoria Plzen (1–2) és a Lille (0–1) elleni hazai vereségek is ezt igazolták: noha mindkét mérkőzésen dominált a Lupi, de hiába, a helyzetek kimaradtak (és az ellenfelek kapusai is bravúrosan védtek). 

Svilar, mint első számú hős

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Roma teljesítményében mennyire meghatározó Mile Svilar szerepe. A 26 éves szerb kapus elképesztő hatékonysággal véd, meccsről meccsre olyan magas színvonalú megoldásokat mutat be, amelyek még topligás szinten is rendkívülinek minősülnek. Az eddig látott remek bajnoki teljesítmény és masszív védekezés egyszerűen elképzelhetetlen lenne nélküle. Több ízben kizárólag rajta múlt, hogy a Roma nulla pont helyett hárommal gazdagodott, ami azért nem sok jót vetít előre, mert ezt az extra csúcsformát aligha tudja hosszú távon állandósítani. Jelenleg minden mutatója a karrierátlaga felett van, és ha csak kicsit is visszaesik a hatékonysága, az már komoly következményekkel járhat, különösen, ha a támadójátékban nem lesz érdemi előrelépés.

Svilar egyébként már az előző szezonban is remekelt, 38 bajnoki meccsen mindössze 35-ször kapitulált, így a Roma kapta a legkevesebb gólt, az Interrel és a Juvéval holtversenyben. A szerb hálóőr értéke 2023 decemberében még csupán 1,5 millió euró volt, egy évvel ezelőtt már 14, mostanra pedig 25 millióra ugrott. Kiváló reflexei vannak, ösztönösen jól helyezkedik és mentálisan is nagyon erős: hosszú távon kihívás lehet megtartani is.



Oly távol, mégis közel

Az, hogy a Roma ezzel a topszinten kifejezetten impotens támadójátékkal a bajnokságért mehet, elsősorban a többi csapat kritikája Gasperini el nem vitatható érdemei és Svilar emberfeletti teljesítménye mellett. Az Inter ugyan papíron kiemelkedik a Serie A-ból, de nem elég konzisztens a teljesítménye és a BL-terhelés mellett képtelen dominálni a ligát, ezért bukta el a bajnoki címet az előző szezonban is. A címvédő Napoli idén újra két fronton küzd, több kulcsjátékosa hosszú távra kidőlt, és bár egy Conte-csapat mindig potens és nagy rivális, mégsem elég jó. A Milanban az a legveszélyesebb, hogy csak a hazai porondra kell fókuszálnia, a Juventusban pedig az, hogy ennél rosszabb nem lesz, így aki nem tudja tartani a lépést, akár mögé is szorulhat. A bajnokság így momentán teljesen nyitott. 

Persze a Roma alapvető célja a Bajnokok Ligája indulás elérése, de ha már egyszer megnyílt előtte a tér, nyilván minél előrébb szeretne végezni. Van egy klasszis kapusa, egy relatíve stabil védelme, egy bivalyerős motorja a középpályán Koné személyében, de a támadósort mindenképpen erősíteni kell már a télen! Gasperini közép- és hosszútávú ambíciói biztosan túlmutatnak azon, hogy a csapat top4-ben legyen és a BL-ben szerepeljen, hiszen éppen ezért intett búcsút az Atalantának. Rajta biztos nem fog múlni – ezt már most látjuk. Ahogy a csapatot tűzön-vízen át támogató 60 000 hívő romanistán sem, akik csordultig töltik a Stadio Olimpicót minden hazai meccsen. De ahhoz, hogy a Roma végre átlépje a saját árnyékát, ez még nem lesz elég.Borítókép: AS Roma

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.