Sunderland, ’Til I Die
Némi meglepetésre a három újonc közül messze a Sunderland AFC teljesít a legjobban a Premier League-ben. Az angol élvonalba nyolc év után visszatérő patinás egylet a 27 éves tulajdonossal, a 49 éves edzővel és a 33 éves Granit Xhakával vág magának utat a PL sűrűjében – a sokat szenvedett szurkolótábor legnagyobb örömére egyelőre igen eredményesen. Nem vitás, a jelenlegi szezon is sorozatért kiáltana.
Aki látta a Sunderland ’Til I Die című dokusorozatot, az egyrészt legalább egy kicsit biztosan beleszeretett az észak-angliai futballklubba, másrészt tökéletesen tisztában lehet vele, mennyi megpróbáltatáson ment át annak szurkolótábora a 2016–2017-es, kieséssel végződő idény óta.

A valódi arculcsapás az azt követő szezon lehetett, amelyiknek az „ide nekem az oroszlánt is” attitűddel vágott neki a csapat, az azonnali visszajutást célul kitűzve, ehhez képest még egy osztállyal lejjebb zuhant, a League One-ba. 2017 májusában papíron még élvonalbeli egyletnek vallhatta magát, 2018 májusában már harmadosztályúnak.
A szenvedéssorozat és az inkább szerencselovagoknak tűnő új tulajdonosok után a svájci–francia milliárdos csemete, Kyril Louis-Dreyfus belépésével ragyogott fel a Sunderland csillaga. A szemtelenül fiatal vállalkozó 2021-ben vásárolt elég részvényt ahhoz, hogy átvehesse a klub irányítását, 2022 júniusában pedig többségi tulajdont szerzett. Azt követően, hogy a Wycombe Wanderers legyőzésével a Wembley-ben a Sunderland feljutott a The Championshipbe. Három év múltán pedig ugyancsak a rájátszáson keresztül a Premier League-be.
Le Bris a mester, Xhaka pedig a tanár
És ha sokan azt is gondolták, rövid életű lesz az ott tartózkodás, a csapat alaposan rácáfolni látszik a szkeptikusokra. Jelenleg negyedik a Sunderland úgy, hogy pontot rabolt az elég szépen menetelő Arsenaltól, a Stamford Bridge-ről meg mind a hármat elvitte egy 93. percben szerzett góllal.
Érthető persze, ha többen kételkedtek a piros-fehérekben. Az edző, Régis Le Bris nem sok élvonalbeli tapasztalattal bírt (két év a Lorient kispadján), a nyáron érkezett 14 új játékos, őket mielőbb csapattá kellett gyúrni. A három feljutó közül messze a Sunderland kapta a legtöbb gólt, adódott hát a kérdés, ha a másodosztály támadóival nehezen birkózott meg, hogy fog a Premier League nemzetközi klasszisaival? Ugyancsak nem volt egyértelmű, melyik arcát mutatja az Arsenalban évekig leginkább csak ingerülten, az utolsó szezonjaiban pazarul futballozó Granit Xhaka. Nos, Le Bris tapasztalt trénereket meghazudtoló taktikai érettséget mutat, a Sunderland idei 13 kapott góljánál csak öt együttes képes kevesebbet felmutatni, Xhaka meg (többnyire) tanár. Ja, és minden meccsen nagybetűs csapatként küzd a nagyrészt a nyáron összevásárolt brigád (az Arsenal ellen hét nyári szerzemény kapott helyet a kezdőben). És ahogy a bajnoki cím első számú várományosa, úgy a Chelsea ellen is egy roppant fegyelmezett társaság futballozott: a kompakt védekezés részeként a két szélről Bertrand Traoré és Enzo Le Fée is besegített hátul, elkerülendő, hogy a londoniak két rendkívül veszélyes szélsője, Pedro Neto és Alejandro Garnacho egy az egyben maradjon védőjével (bár az utóbbi egyszer így is betalált).
.jpg-16:9.webp/1764499244820)
A csapat mellett a klub is átalakult a Premier League-re
Le Bris az ötvédős játékrendszert ültette el a Stadium of Lightban, hogy érdemes volt, az a kapott gólok számában feltétlenül megmutatkozik, de az ellenfelek által kidolgozott helyzetek minősége alapján sem kell szégyenkeznie a Sunderlandnek. Igaz, néggyel többet kellett volna az alapján kapnia, de vagy a riválisok ügyetlenkedték el a lehetőségeket, vagy az NEC Nijmegentől szerződtetett holland kapus, Robin Roefs védett bravúrosan. A 22 éves kesztyűs nem elégedett meg a Jasper Cillessen mögötti csereszereppel, és milyen jól tette, hogy a becsvágytól hajtva beleugrott a sunderlandi sokismeretlenesbe. Maradva a hátsó alakzatnál, a bivalyerős Dan Ballard a védelem vezérévé gyúrta ki magát, és idén már két rögzített játékhelyzet után is eredményes volt, mellé érkezett három minőségi futballista: Nordi Mukiele a Paris SG-ből, a holland válogatott Lutsharel Geertruida az RB Leipzigből, a mozambiki Reinildo Mandava az Atlético Madridból.
.jpg-16:9.webp/1764499253268)
De nemcsak a védelem alakult át a Premier League-be való visszatérés örömére, hanem a klub is. Modernizálták az akadémiát, kicsinosították az edzőközpontot és a stadiont, az edzői stáb kiegészült plusz négy fővel, köztük a Charltonból érkező pontrúgás-specialista James Brayne-nel. Hatszor volt idén rögzített játékhelyzetből eredményes a Sunderland, szóval ha van is hová fejlődni, kezdésnek egyáltalán nem rossz. Persze nem csak a támadó pontrúgásokat kell gyakorolni, ki is kell azokat tudni védekezni, és mert csak két gólt kapott rögzített szituációk után a csapat, Brayne munkájával maradéktalanul elégedett lehet Le Bris.
Komoly a kihívás, hiszen az előző két szezonban egyaránt kiesett mindhárom újonc
A szakmai stáb, még inkább pedig a játékosgarnitúra bővítése érthető: az előző két szezonban egyaránt kiesett mindhárom újonc, vagyis a szakadékot, amelyik egyre mélyebben tátong a The Championship és a Premier League között, meg kellett próbálni valahogy áthidalni. Nem mintha önmagában az érkezők száma biztosíték lenne a siker eléréséhez – ahhoz elsősorban minőséget kell szerződtetni, de a Sunderland erre is adott.
„Nagyon alaposak voltunk a bevásárlásnál, minden egyes igazolás azt a célt szolgálta, hogy a Premier League-ben is versenyképesek legyünk – mondta még a szezon elején a sportigazgató Kristjaan Speakman. – Lehet, hogy némelyekért magasabb árat kellett fizetni, de mégiscsak a Premier League-ben készülünk megállni a helyünket. Mindig is a fiatal játékosokra fókuszáltunk, a PL-ben azonban van egy szint, amit egész egyszerűen meg kell ütni. Az, hogy érkezett néhány tapasztalt futballista is, mint Granit Xhaka, azt mutatja, kellőképp tiszteljük a ligát, nem akarjuk a kihívás mértékét kisebbíteni. A Sunderlandnek top 10-es klubbá kell válnia, erre törekszünk.”
És egyelőre meg is felel a csapat a vezetőség támasztotta igényeknek, persze iszonyatosan nehéz lesz tartania pozícióját. Elég csak a következő négy ellenfelet megemlíteni: a hétvégi próbatétel után, amikor a Bournemouth-t fogadta és győzte le, elutazik a Liverpoolhoz, aztán a Manchester Cityhez, vendégül látja az év legfontosabb meccsén a lokális vetélytárs Newcastle Unitedet, majd megy a Brightonhoz. Húzós egy sorozat, de ha képes lesz ebből viszonylag jól kijönni a Sunderland, a további Premier League-tagság mondhatni garantált.
A megkapaszkodásért a védelmen túl a támadósor is tehet egy s mást, de abban is van kvalitás: a Brightonból megismert szélső, Simon Adingra gyorsaságával és cselezőkészségével képes kitűnni, Bertrand Traoré bal lábától bizony tarthatnak az ellenfelek, a hozzá hasonlóan volt Ajax-játékos Brian Brobbey maga az őserő, bár inkább a tavaly előtti szezonját (18 bajnoki gól) utánozná, mint a tavalyit (négy gól), az FC Bruges-ből szerződtetett 20 éves szélső, Chemsdine Talbi szereti megfirkálni az őrzésére kirendelt védőt, a Stamford Bridge-en szerzett győztes góljával pedig máris törleszteni kezdte a 19 millió fontos vételárát, és véletlenül se feledkezzünk meg az idén már négygólos Wilson Isidorról, aki még a télen érkezett az orosz Zenitből.
„A városban uralkodó hangulat azon múlik, hogyan teljesít a futballcsapat”
De ahogy a csapat és a klub, úgy a város is fejlődik. Odatelepült az automata-váltókat gyártó japán JATCO, a Norvég Alap 100 millió fontos beruházást finanszíroz egy gumiabroncs-létrehozó üzem létrehozására a kikötőben, 31 millió fontért megépült a belvárost a stadion környékével összekötő gyaloghíd, vagyis a „city” is igyekszik lépést tartani a futballcsapattal. Annál is inkább, mert mint azt a városi tanács egyik tagja elismerte, „a városban uralkodó hangulat azon múlik, hogyan teljesít a futballcsapat”. Hát most egész jól…
.jpg-16:9.webp/1764499213102)
Különösen odahaza. Veretlen idén a Stadium of Lightban, ez pedig segíthet elűzni az eddigi utolsó PL-szereplésből megmaradt rossz emlékeket: a kieséssel végződő 2016–2017-es idényben karácsony után nem nyert hazai pályán meccset a Sunderland. Az első fordulóban, a West Ham United elleni 3–0-s győzelem azt jelentette tehát, a „fekete macskák” szurkolói 2016. december 17. után ünnepelhettek ismét Premier League-diadalt stadionjukban.
Kiböjtölték.
Borítókép: safc.com
A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.
Kapcsolódó cikkek

Feljebb lépett a Sunderland
Szombaton rendezték az angol harmadosztály (League One) rájátszásának egymeccses döntőjét a Wembleyben. Az egykori hatszoros bajnok Sunderland félidőnként egy-egy találatot szerezve 2–0-ra felülmúlta a Wycombe Wandererst, így a „fekete macskák” négy év után feljutottak, és ősztől újra egy osztállyal feljebb, a Championshipben állhatnak rajthoz.

Bejött, így tovább folytatja a fiatalítást a Sunderland
Már az előző idényben, a Championship újoncaként is a legfiatalabb keret volt a végén rájátszást érő helyen végző Sunderland AFC-é, és a klub ezen a nyáron még tovább folytatta a fiatalítást. Ha a fejlődés, az előrelépés mértékét nézzük a 2021 év eleji tulajdonosváltás óta, akkor impozáns a kép, és alighanem egyre közelebb van számukra egy újabb szintlépés.