A Brighton taktikáját alkalmazva verte a Manchester City az Arsenalt

A táblázatot az Arsenal vezette, de a vesztett pontokat tekintve a Manchester City állt jobban a mérkőzés előtt. A két csapat formáját tekintve az erőviszonyok egyértelműnek tűntek, hiszen a City minden sorozatot figyelembe véve február eleje óta veretlen és a legutóbbi hat bajnokiját megnyerte, ezzel szemben az Arsenal az utolsó három meccsén hét gólt kapott és csupán három döntetlenre volt képes, a sereghajtó Southampton ellen a hajrában kétgólos hátrányból mentett pontot.

Az „ágyúsok” a találkozó előtt a két csapat legutóbbi bajnokijából meríthettek önbizalmat, amit ugyan 3–1-re elveszítettek, de 65 percig egyértelműen fölényben voltak. Szoros emberfogással támadták le végig a City játékosait, akiknek ez nagyon nem ízlett, mindössze 36%-ban birtokolták Rodriék a labdát, sorra alakították ki Bukayo Sakáék a helyzeteket az első félidőben. Ezt a roppant intenzív letámadást fizikailag nem bírták végig, ezt használta ki Guardiola csapata a hajrában, és nyert 3–1-re.

Guardiola ismét váratlant húzott az Arsenal ellen

Guardiola azon a mérkőzésen próbálta ki először támadásban a hatos pozícióba behúzódó balhátvédként Bernardo Silvát. Ez az elképzelés egyáltalán nem működött, mert Saka folyamatosan megforgatta, kicselezte, vagy pedig Martin Ödegaard-ral könnyedén átjátszották. Ezt követően még a Nottingham Forest ellen játszatta ezen a poszton Silvát Guardiola, ahol bár döbbentes fölényben futballoztak, de a rossz helyzetkihasználás és Bernardo Silva hibája miatt nem nyertek. A mostani Arsenal elleni bajnokira ismét egy teljesen új taktikát és felállást választott Guardiola. 4–2–4-es formációban támadtak, a mostanság megszokott 3–2–2–3 helyett, vagyis John Stones támadásépítésnél is maradt a védelem közepén, Ilkay Gündogan visszahúzódott a dupla hatos egyik tagjaként Rodri mellé, míg Kevin De Bruyne Erling Haaland mellett helyezkedett elöl. Különösen meglepő volt, hogy a sérült Nathan Aké helyett nem Aymerick Laporte kezdett balhátvédként, hanem az elmúlt hetekben a jobb oldalon, de az előző szezonig Dortmundban szinte csak középső védőként alkalmazott Manuel Akanji kapott szerepet.

A Manchester City felállásánál már csak a játéka volt meglepőbb. Nemcsak a Brighton által alkalmazott felállást leste el Guardiola, hanem a támadásépítési struktúrát is, ugyanis Ederson szinte minden alkalommal megvárta, hogy valaki megtámadja, utána gurította oda az egyik középhátvédnek a labdát és a védők is több passzt engedtek meg a saját tizenhatosukon belül, vagy annak közvetlen előterében. Amikor az Arsenal csatárai nem támadták meg őket, akkor addig adogattak, míg az ácsorgást nem unta meg végül Gabriel Jesus vagy Ödegaard. Ha pedig agresszívan támadták a védőket, akkor ők rendre felívelték, vagy felpasszolták a félpálya környékén helyezkedő De Bruynére vagy éppen Haalandra a labdát, akik átvették, majd rögtön készítették le egymásnak a játékszert. Nagy lendülettel támadták Aaron Ramsdale kapuját, a védők csak hátráltak, ebből született az első gól és még számos helyzet az első félidőben. Az Arsenal védői rendre nehéz helyzetbe kerültek, ugyanis a támadók és a középpályások is magasan helyezkedtek azáltal, hogy a City védői a labdajáratással „kicsalogatták” őket a középmagas területekről. Megnyílt a pálya, a progresszív passzokban és indításokban zseniális Stones, Rúben Dias és Kyle Walker pedig rendre megtalálta De Bruynét vagy Haalandot.

Haaland zsebre tette Holdingot

Ahogyan a City Bayern München elleni első mérkőzésén írtunk róla, úgy most is fontos kiemelni Haaland egészen parádés mezőnymunkáját. A gólja mellett két gólpasszal járult hozzá a manchesteriek sikeréhez, ezzel holtversenyben hatodik helyen áll az asszisztlistán, ami döbbenetes, ha figyelembe vesszük, hogy azért szerződtették, hogy szórja a gólokat, induljon üres területbe és a tizenhatoson belül a fizikai erejével nyomja el a védőket, majd rúgja be a helyzeteit. Ehhez képest a Premier League legjobbjai között van kiszolgálás tekintetében amellett, hogy toronymagasan vezeti a góllövőlistát. Egyre többet vesz részt az összjátékban és ebben a szezonban rengeteget fejlődött labdavezetésben is a tavaszi idényre. Az Arsenal ellen kilenc lövéshez vezető akcióban vett részt. Segítségére volt Jack Grealish is, aki rendre mélyebben helyezkedett, így Ben White nem tudott besegíteni Rob Holdingnak a Haaland elleni védekezésbe, a norvég pedig folyamatosan megnyerte az egy az egy elleni párbajokat a középhátvéddel szemben. Haaland a presszingben is hasznos volt, igyekezett mindig úgy támadni Ramsdale-t, hogy a kapusnak a rosszabbik lábával kelljen megjátszani a labdát, sok pontatlan átadása volt emiatt az angol válogatott hálóőrnek.

A Leeds United és a Crystal Palace ellen ebből nem volt gond, de azóta négy bajnokin tizenegy gólt kaptak a londoniak, néhány alkalommal Holding közvetlen vagy közvetett hibája miatt. Gabriel Magalhaes is sokkal bizonytalanabb, mióta nem a francia van mellette a védelem közepén, nincs, aki kisegítse, ha rossz ütemben lép ki a védelemből. A támadásépítésből is nagyon hiányzik Saliba, aki fel is tudja vinni a labdát, pontosabban passzol, sokkal többször megjátszható, mint Holding, jobb érzékkel nyit passzsávot a társainak.

Akanji új poszton tündökölt

A februári összecsapáson Saka játéka volt a kulcs az Arsenalnál, aki rendre megforgatta Bernardo Silvát a jobb oldalon, most azonban Aké hiányában is kiválóan megszervezte Guardiola az angol válogatott játékossal szembeni védekezést. A januári FA-kupa-meccsen Aké „leszedte a pályáról” Sakát, ezért is lehetett volna a hiánya érzékeny veszteség a Citynek. Ahogyan említettem, Grealish mélyebben helyezkedett, volt, hogy kisegített Akanjinak, de az esetek nagy részében egyedül is kiválóan megoldotta a feladatát a svájci hátvéd. Nem tudták mögé üres területre rúgni a labdát, Saka csupán 31 labdaérintéssel zárta a meccset, és egyszer sem tudta tíz méternél többet előrefelé vezetni a labdát az fbref.com statisztikája szerint. Saka erőssége, hogy a szélen labdaátvétel után a kilépő védőt faképnél hagyva tör befelé, Akanjival szemben azonban ezt nem tudta megtenni.

A bajnoki aranyérem sorsa nem dőlt el természetesen a City 4–1-es győzelmével, de amilyen magabiztosan menetel a tavasz során a Manchester City, nehéz elképzelni, hogy még két csapat ellen pontokat veszítsen, márpedig ha ezt nem teszi meg, akkor a bajnoki cím szempontjából hiába nyeri meg az összes hátralévő meccsét az Arsenal.

Kiemelt kép: Getty Images