A Flamengo hódította el a Libertadores-kupát
A Libertadores-kupa döntőjét a Flamengo 1-0-ra nyerte az Athletico Paranaense ellen, így története során harmadszor hódította el a legjobb dél-amerikai klubcsapatnak járó trófeát. A rióiak a tavalyi elvesztett finálé után diadalmaskodtak újra, miután hosszú időn át emberelőnyben futballozva múlták felül a Luiz Felipe Scolari által vezetett Athleticót. Ezáltal zsinórban negyedik alkalommal is brazil csapat lett a végső győztes.
2020-hoz és 2021-hez hasonlóan ismét két brazil csapat játszotta a Libertadores-kupa döntőjét, miután az előző két kiírást megnyerő Palmeiras 2020-ban a Santost, tavaly pedig éppen a Flamengót győzte le. Ezt megelőzően a rióiak hátrányból fordítva nyerték meg a 2019-es döntőt az argentin River Plate ellen, így zsinórban negyedszer is brazil csapat diadalmaskodott a sorozatban.
A Flamengónak a kupagyőzelemig vezető út legszorosabb párharcát, a Corinthians elleni 3-0-s összesítés jelentette a negyeddöntőben. A meglepetésdöntősnek számító Athletico Paranaense a csoportkörből nehézkesen jutott tovább, majd a májusban kinevezett Luiz Felipe Scolari vezetésével fantasztikus menetelést hajtott végre a folytatásban, veretlen maradt és minden párharcot egygólos különbséggel abszolvált. Például a kétszeres címvédő Palmeirast is búcsúztatta az elődöntőben, meghiúsítva ezzel a sokak által várt álomdöntő létrejöttét, így a Rubro-Negro sem tudott revansot venni a tavalyi fináléért a Sao Pauló-i csapaton.
A szombati finálé elején az Athletico Paranaense komoly gondot tudott okozni a Flamengónak. Az esélyesebb rióiak több támadást vezettek, de az első játékrész első felében a veszélyesebb lehetőségek rendre a Furacao előtt adódtak, Santos kapusnak többször is fontos védést kellett bemutatnia, hogy ne érje még kellemetlenebb meglepetés a csapatát. Aztán a meccs igazi fordulópontja a 43. percben jött el, amikor Pedro Henrique egy elkésett belépő miatt megkapta a második sárga lapját, és a Paranaense tíz emberre fogyatkozott. A Flamengo jobb csapat annál, hogy ilyen lehetőséget elszalasszon, és a sorait még nem igazán rendező ellenfelet pár perc múlva sokkolták a mérkőzés egyetlen góljával. Az első félidő ráadásában Éverton Ribeiro egy nagyszerű kényszerítőt követően húzott el a jobb oldalon, mintaszerű középre adását pedig a kapu előtt érkező Gabriel „Gabigol” Barbosa váltotta gólra.
Az emberhátrányban játszó curitibaiak később is nehezen találták az ellenszert tíz emberrel. A második játékrész első negyedóráját alaposan megnyomta a Flamengo, közel járt ahhoz, hogy újabb gólt szerezzen. A lehetőségek azonban rendre kimaradtak, a 12 találatával a sorozat gólkirályának bizonyuló Pedro lövései éppúgy elkerülték a kaput, mint ahogyan Barbosa sem szerzett újabb gólt, pedig a helyzetei megvoltak. Később a tíz emberrel is keményen küzdő Athletico ugyan néhány kósza lehetőségig eljutott, ám nem tudott érdemi veszélyt teremteni, a Flamengo mindvégig magabiztosan és kőkeményen végezte az elhárítást, és profi módon hozta le emberelőnyben a döntőt.
Így aztán a nézők (a mérkőzést az ecuadori Guayaquilben, az Estadio Monumentalban rendezték) nem láthattak sziporkázó játékot, hanem inkább egy küzdelmes összecsapás szemtanúi voltak. Az esélyesebb csapat létszámfölényben biztosan hozta a kötelezőt, és hódította el története során harmadszor a trófeát. A Flamengo ezt megelőzően 1981-ben és 2019-ben diadalmaskodott. Egyúttal a riói gigász csatlakozott a háromszoros győztes brazil klubok táborában a Sao Paulo FC-hez, a Palmeirashoz, a Santoshoz és a Gremióhoz.
Az Athletico Paranaense a két Copa Sudamericana-győzelem (2018, 2021) után a Libertadores-kupát továbbra sem tudta még elhódítani, miután 2005-höz hasonlóan ismét elveszítette a döntőt. Ahogy akkor, úgy most is tagja volt a csapatnak, a közelmúltban a Manchester Citytől visszatérő Fernandinho, aki végigjátszotta a mérkőzést. Eközben a Flamengót olyan nemzetközi szinten is ismert játékosok erősítették a fentieken kívül, mint a Paris Saint-Germaint és a Chelsea-t is megjárt David Luiz, a döntőben sérülés miatt lecserélt Filipe Luís vagy a chilei Arturo Vidal.
A brazil csapatok egyeduralma tehát folytatódott a dél-amerikai kontinensen, és a jelentős gazdasági fölényt tekintve könnyen elképzelhető, hogy a következő években is brazil győzteseket és akár további házidöntőket láthatunk majd.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: Getty Images
Szerző
