A Győr meg tudott újulni, a Ferencváros viszont a régi arcát mutatta

Győri Audi ETO–Rapid Bucuresti 32-30

A győriek a mérkőzés előtt igencsak felkavarták az állóvizet azzal, hogy a csapat jelenlegi másodedzőjének, Raphaelle Tervelnek játékengedélyt kértek, sőt a meccskeretbe is nevezték az egykori klasszist. Ennek oka az volt, hogy a sérülések és távolmaradások miatt (Ryu Eun Hee például az Ázsia-kupán vett részt és szerzett aranyérmet a Koreai Köztársaság színeiben) hármasvédő poszton csak Yvette Broch, Anne Mette Hansen és a múlt héten szintén betegséggel küzdő Linn Blohm állt Ambros Martín rendelkezésére.

Tervel reaktiválása sokak szemében – részben mindenképpen jogosan – a győri utánpótlás munkájáról állított ki nem túl kedvező bizonyítványt, hiszen épp az ilyen szituációkban lehetne (kellene) a fiatalokhoz nyúlni, a Győr viszont a régóta visszavonult stábtagját vetette be, még akkor is, ha az egykori védőspecialista végül nem lépett pályára.

Ezen túllépve sem ígérkezett könnyűnek a szombat esti mérkőzés, hiszen a győriek ellenfele az őszi szezon első felében remekül teljesítő Rapid Bucuresti volt. Carlos Viver ütőképes csapatot épített a román fővárosban, az első két hónap teljesítménye alapján pedig még akár a jövő júniusi négyesdöntő sem tűnik elérhetetlennek. A Győr elleni találkozó ebből a szempontból feltétlenül hasznos volt számukra is, hiszen valós képet kaphattak a jelenlegi állapotukról.

Ambros Martín lehetőségeit jelentősen korlátozták a hiányzók, így támadásban tulajdonképpen az egyetlen olyan belső hármassal kezdett, ami a jelenleg körülmények között rendelkezésre állt. Anne Mette Hansen Győrben is folytatta a dán válogatottban látott passzív, ugyanakkor stabil játékát, de Stine Oftedal irányítóban és Ana Gros jobbátlövőben sokkal dominánsabb teljesítményt nyújtott. Ez viszont védekezésben egy kisebb kompromisszum meghozatalával járt, Oftedalnak kettesként kellett védekeznie, míg Gros helyére Estelle Nze Minko érkezett védekezésbe.

A probléma azonban elsősorban nem a kettesek környékén adódott, hanem középen, ami nem is meglepő a hármasok hiánya miatt. Az Yvette Broch–Mette Hansen páros a beálló lehetőségeit eredményesen korlátozta, Orlane Kanor viszont fellépések hiányában nagyon könnyen szerzett gólokat a távoli zónából. A belső posztokon egyébként a bukaresti gárda variációs lehetőségei valósággal megsokszorozódtak az elmúlt időszakban, hiszen Estavana Polman és Andjela Janjusevics személyében két kitűnő játékos érkezett hozzájuk nemrégiben, Viver pedig meglepően bátran alkalmazta is őket, bár markáns teljesítményt egyikőjüktől sem láthattunk. Sorina Grozav tudott még a távoli zónából veszélyes lenni, nála viszont visszatérő probléma, hogy bár sok gólt szerez, de óriási hibaszázalékkal játszik.

A Győr otthon nyert két góllal román ellenfelével szemben (Forrás: gyorplusz.hu)

Győri oldalon szintén néhány játékos határozta meg leginkább a támadásokat. Oftedal szerepét talán már külön ki sem kell emelni, azonban épp a szezon felvezetőjében említettük, hogy mennyire fontosak lehetnek a Győr számára Gros külső zónákból érkező lövései, ez pedig látszott is ezen a meccsen, egészen addig, míg le nem kellett cserélni (azóta pedig kiderült, hogy a szlovén átlövő sérülés miatt néhány hétig nem is lesz bevethető). Magyar szempontból pedig az is örömteli volt, hogy a két szélen Győri-Lukács Viktória és Schatzl Nadine is kifejezetten jól játszott.

Arra azonban mindenképpen figyelnie kell majd a Győrnek, hogy tízperces üresjáratok egy ilyen csapat ellen nem fognak minden esetben beleférni. Már az első félidő vége felé is két-három gólos előnyre tettek szert a győriek, a szünet után pedig ez a különbség állandósult, majd 27-20-nál úgy tűnt, eldőlt a mérkőzés. Végül azonban „csak” 32-30 arányban nyert az ötszörös BL-győztes, ennek pedig az volt az oka, hogy a Győr a korábbiaknál sokkal többet hibázott és a román csapat kapuscseréje is jól sült el, Ivana Kapitanovic jónéhány ziccert hárított.

CSM Bucuresti–Ferencváros 30-24

A Ferencvárosnál sem a jó hírek határozták meg az elmúlt hetet, hiszen kiderült, hogy Béatrice Edwige keresztszalag-szakadása után ebben a szezonban már nem állhat Elek Gábor rendelkezésére (sőt, a jobbszélső Kovács Anett is megsérült, de az ő hiánya strukturálisan nem okoz akkora problémát, mint Edwige kiesése). A francia játékost már az előző idény során is méltattuk, azóta sem férhetett kétség ahhoz, hogy ő a zöld-fehér együttes első számú hármasvédője és beállója.

Egy ilyen sérülés természetesen mindig fájdalmas a csapat számára is, de most talán a legrosszabb pillanatban történt, hiszen a két CSM Bucuresti elleni mérkőzés nagyon fontos a továbbiak szempontjából, ha ezen a két meccsen nem tud pontot szerezni a Ferencváros (mint tudjuk, az elsőn nem sikerült), a csoport ötödik helyénél nem végezhetne előrébb a magyar csapat, pláne úgy, hogy a közvetlen riválisok (Brest Bretagne, Odense) ellen idegenbeli mérkőzések várnak még rá a folytatásban.

A Ferencváros ennek megfelelően, ha nem is jól, de eredményesen kezdte a találkozót, a tizedik percben 2-1-re vezetett a vendégcsapat, ami azért mutatja, hogy a meccs első szakasza nem volt túlságosan színvonalas. Támadásban a megszokott belső sor, azaz az Andrea Lekics–Klujber Katrin–Emily Bölk trió kezdett, beállóban pedig Dragana Cvijics kapott lehetőséget, aki védekezésben Tomori Zsuzsanna párja is volt hármasban, az ő feladata volt tehát elsősorban Edwige pótlása.

A Ferencváros nem tudott nyerni Romániában (Forrás: fradi.hu)

Kevés pozitívumot lehetett felfedezni ezen a találkozón, de az egyik ezek közül Cvijics teljesítménye volt, aki védekezésben kifejezetten stabilnak bizonyult. A Tomorival való együttműködés azonban még láthatóan javításra szorul (elsősorban a váltásokkal volt gond, az egy-egy elleni szituációkban mindkét védő jól teljesített), részben ez volt annak az oka, hogy Cristina Neagu számtalan gólt szerzett gyakorlatilag ugyanabból a szituációból (középről, talpról).

Hasonlóval próbálkozott egyébként támadásban a Ferencváros is, a középső területeken és a második oldali átlövőposztra „átcsúszva” Klujber próbált távolról veszélyt jelenteni, de sem neki, sem egyetlen másik ferencvárosi átlövőnek nem volt igazán jó mérkőzése, bár Alicia Stollétól hosszú idő után először láthattunk biztató momentumokat. Ameddig bírta erővel, Lekics irányítójátékára sem lehetett panasz, itt viszont ismét arra a problémára kell visszatérnünk, amit már a szezon elején említettünk – nem feltétlenül szerencsés, ha egy csapat több poszton is (irányító, beálló) olyan játékosokra alapoz, akik bármekkora klasszisok, de már túl vannak pályafutásuk csúcsán. 

Kevés mérkőzésen fér bele, hogy egy csapatnak éppen a végjátékban legyen egy majdnem tízperces gólcsendje, ez alapján nem meglepő, hogy a Ferencváros végül sima vereséget szenvedett. Ezzel viszont a magyar csapat kényszerpályára került, hazai pályán muszáj lesz nyernie.

Kiemelt kép: index.hu