A Rapid Bucuresti és a Bietigheim a női kézilabda BL két meglepetéscsapata
A válogatottak hamarosan megkezdik a felkészülést az idén – a foci vb miatt – november elején kezdődő Európa-bajnokságra, előtte azonban beszéljünk még a klubkézilabáról. Mivel a magyarokkal bőven foglalkozunk majd a közeljövőben, essen most szó két olyan csapatról, amelyek között egyrészt hasonlóság is van, másrészt talán eddig a legnagyobb pozitív meglepetést okozták a Bajnokok Ligájában.
Az egyik átfedés a két csapat között, hogy mindkettőben meghatározó szerepet játszik egy magyar légiós. Szikora Melinda a Bietigheim kapuját védi egészen remekül, a Rapid Bucuresti bal szélén pedig a korábban Győrben is megforduló Korsós Dorinát láthatjuk, aki főként az Esbjerg elleni első félidőben játszott remekül, akkor 5/5-tel zárt.
Ennél fontosabb kapcsolat azonban a két együttes esetében, hogy a szezon elején mindkettő észrevétlen maradt a magyar közvélemény számára, nem számoltunk velük esélyesként. Pedig kiváló gárdákról van szó, amelyek jó szereplése közel sem akkora meglepetés, mint amennyire annak kezeljük.
Bietigheim
A német gárda abszolút előre kívánkozik ebben a cikkben, hiszen jelenleg vezetik a BL keményebbnek számító A-csoportját, imponáló magabiztossággal verték meg a Ferencvárost, majd a címvédő Viperst is elkapták. A Fradi elleni 40–20 kapcsán már megemlékeztünk róluk, és abban a cikkben is említettem, hogy a Bietigheimmel szembeni prekoncepciókat minden bizonnyal az táplálta, hogy korábban a német csapatok finoman szólva sem tudtak meghatározóak lenni a női Bajnokok Ligájában. Azonban az egyértelműen látszott már a szezon előtt is – hiszen mégiscsak az Európa-liga címvédőjéről van szó –, hogy ez a keret a korábbiaknál sokkal többre hivatott. A szakmai stáb kifejezetten jól ráérzett a nemzetiségi összetételre: a csapat jelentős részét német és holland játékosok alkotják, ráadásul Karolina Kudlacz-Gloc személyében van egy olyan légiósuk is, aki gyakorlatilag az egész karrierjét Németországban töltötte. Az említett két ország között nemcsak mentalitásban van hasonlóság, hanem játékstílusban is, a német női válogatott kapitánya sokáig a korábban a hollandokat is irányító Henk Groener volt.
A Bietigheim pedig ennek megfelelően kifejezetten karakteres csapat benyomását keltette az első öt BL-fordulóban. A meccsek nagy részében igyekeztek dominálni, a magas játéktempóból adódóan leginkább középen próbálták megbontani a falat – igazán kiemelkedő játékos hiányában (bár azért Kudlacz-Glocra emlékezhetünk, hogy a mainál sokkal erősebb lengyel válogatottban néhány éve milyen játékra volt képes). A védekező mozgásokat általában igen magasan kezdik el, miközben középen egyébként kiváló fizikai állapotban lévő játékosaik vannak, és nagyon jól oldják meg az akció közbeni váltásokat. De a támadással sincs gond, sőt:
Nyilván fel lehet vetni, hogy mennyire kifutott eredmény az eddigi 9 pont, és bizonyos fokig biztosan az is, azonban minden bizonnyal a visszaeséssel is magasabb szinten lesznek, mint amire előzetesen számítottunk. Ráadásul az eddigiek alapján nehéz elképzelni, hogy ne futnának be a csoportban az első négy hely valamelyikére, ez pedig jó pozíciót jelenthet a negyeddöntőre is.
Rapid Bucuresti
A bukaresti csapat talán még inkább radar alatt volt a magyar szurkolók számára (hiába nyerték meg az előző szezonban a román bajnokságot), ehhez képest jelenleg 8 ponttal a B-csoport második helyén állnak, ugyanannyi egységgel, mint a Győri Audi ETO. Elsőként akkor figyelhettünk fel a román gárdára, mikor a Metz ellen hazai pályán elértek egy döntetlent, majd még nagyobb meglepetést okozva szintén otthon verték az Esbjerget (igaz, most hétvégén csak egy ponttal távoztak Podgoricából). Ez a mérkőzés pedig remek kiindulópont számunkra a csapat sikerének feltérképezése szempontjából.
A Bietighemimhez hasonlóan a Rapid is alapvetően középre szervezi a támadásait. Irányító poszton Carlos Viver vezetőedző rendelkezésére áll Alicia Fernández, a spanyol válogatott kiválósága, illetve Eliza Buceschi, a román nemzeti csapat játékosa, aki egyébként alkalmanként balátlövőben is megfordul. Ennek a két kézilabdázónak az említése abból a szempontból is hasznos, hogy jól mutatja a klub szakmai koncepcióját: a vezetőedző a spanyol válogatott volt szövetségi kapitánya, és számít is a hazájából érkező játékosokra, de természetesen van egy nagyon erős román mag is. Emellett pedig Orlane Kanor és Alexandre Lacrabere személyében két meghatározó francia játékost is leigazoltak, mindebből pedig azért már látszik, hogy van egy kellően mély, világos szakmai koncepció mentén összerakott keret, amit Viver egyébként remekül forgat, az Esbjerg ellen nagyon jól élt együtt a meccs hullámzásával, szinte minden esetben jó ütemben cserélt.
Az is nyilvánvaló viszont, hogy amennyiben variálni kell, az inkább védekezésben kezdi ki a csapat stabilitását, míg a Kanor, Ainhoa Hernández páros jól vette fel a középen kifejezetten erős esbjergi belső embereket, addig a cserék után az a középső stabilitás megszűnt. Az ezen a találkozón és a legutóbbi, Buducsnoszt elleni meccsen is észrevehető volt, hogy az egyes és a kettes védők melletti területek levédekezésével azért akadnak problémák, ebből fakad az az átlagban kapott több mint 29 gól, ami egyáltalán nem számít kevésnek.
A román együttes támadójátéka leginkább a korábban említett két irányítókra épül, míg Fernández remekül szerez előnyöket, addig Buceschi nagyon jól oldja meg a félhelyzeteket, gólszerzésben hatékonyabb, mint a poszttársa. Elöl egyébként egyáltalán nem érezhető jelentősnek a két sor közötti különbség: Sorina Grozav például az első meccsen még csereként beszállva játszott remekül, a következő meccsen pedig már a kezdőben találta magát.
Ettől függetlenül Viver együttesét mindenképpen szemmel kell tartanunk a következő időszakban.
Kiemelt fotó: Sport.ro
Szerző
