A NASCAR határait feszegetve – bemutatjuk a Mint a villám című filmet

A történet az amerikai autósorozat köré épül, láthatjuk, hogy itt egy jóval agresszívabb sportról van szó, mint amilyen például a Formula–1. Gond nélkül tolják le a versenyzők egymást a pályáról, mindenki a legjobb akar lenni – akár aljas módszerekkel, akár – a film elbeszélése alapján – mások karrierjének leírásával, életének veszélybe sodrásával, erkölcstelen módon.

A főszereplő, Cole (Tom Cruise) vágya, hogy sikeres autóversenyző legyen. NASCAR-os karrierjét a 46-os rajtszámmal kezdi meg, ezzel versenyzett a legendás Moto GP-bajnok, Valentino Rossi is, ráadásul ugyanolyan színkombinációval, amilyen a filmben is megjelenik. Cole-nak a kezdeti problémák után sikerül felvennie a ritmust, megtapasztalhatjuk, hogy a csapatmunkának milyen fontos szerepe van, nem elég egy jó autó, kell hozzá egy kiváló pilóta is, és fordítva, a háttérben dolgozó stábról nem is beszélve. Meg kell tanulnia bízni a versenymérnökében, hiszen az ő élete részben az ő kezében van. Kiderül továbbá, hogy Cole pilóta létére nem ért az autókhoz, a felépítésükhöz, a szakkifejezések számára üres szavak. Így az elsődleges feladat egy „virágnyelv” megalkotása, aminek segítségével verseny közben egyértelműen és egyszerűen tudnak kommunikálni egymással. Úgy tűnik, nagy riválisát, Rowdy-t is le tudja győzni, azonban egy szerencsétlen baleset következében mindketten kórházba kerülnek.

A főszereplő rajtszámát és autójának színkombinációját Valentino Rossi ihlette (Forrás: port.hu)

A kórházban Cole közel kerül a – Nicole Kidman által alakított – orvoshoz, Claire-hez, így az akciódráma-sportfilm kap egy kötelező romantikus szálat. A súlyos baleseteket és annak következményeit, a durva versenyzői vonalat ezáltal érzelmesebbé, könnyedebbé teszik a rendezők.

Ez a tipikus hollywoodi cselekmény – egy váratlan fordulat következtében a főhős életében megjelenik a nagy szerelem, ami fenekestől felforgat mindent, megoldást jelent a problémákra, ezzel egyben fel is véve a megmentő szerepét – azonban elveszi a figyelmet magáról az autóversenyzésről. A NASCAR-vonal háttérbe szorításával a nézőt a románc alakulása és bonyodalmai kötik le, érzékelhető, hogy a film hangulata megváltozik.

Megfigyelhetjük a férfi-női feladatkörökhöz tartozó sztereotípiákat, egyik oldalon például amikor Claire-t orvosként nem veszik komolyan, kínos helyzetbe hozzák, illetlenül beszélnek vele a csinos külseje miatt, a másik oldalon pedig a pilóták között és a csapaton belül is megjelenő erőszakosság, dühkitörések, verekedések, problémakezelési gondok is rendszeresen megjelennek visszatérő elemként.

Összességében azonban igazán szórakoztató hangvételű alkotás ez sok humoros résszel, ahogy azt Tom Cruise-nál megszokhattuk. Látványos jelentekben, kameramegoldásokban, effektusokban sem szenvedünk hiányt, ha megnézzük a Mint a villámot, és megkapjuk a várt, akcióban gazdag, izgalmakban teli élményt. Száguldhatunk Cole-lal a versenypályán, láthatjuk a futam egészét a legjobb képszögekből, lassításban vagy éppen gyorsítva, ezzel fokozva a feszültséget. Attól senkinek sem kell tartania, hogy az – 1990-ben készült film képi világa – elvenne bármit is az élvezetből, mivel készítői kiváló minőségben, a mai elvárásoknak is megfelelően alkották meg.

A Days of Thunder-ben tapasztaltakat Dale Earnhardt Jr. NASCAR-versenyző szavai tökéletesen visszaadják: „Nem az a győztes, akinek a leggyorsabb az autója, hanem az, aki nem hajlandó veszíteni.” Csakúgy, mint ellenfeleinek, Cole-nak sem volt a második helyezés opció, a végsőkig küzdött a győzelemért.

Ha pedig nem sikerült elsőként célba érnie, senkinek nem volt érdemes az útjába kerülnie. Biztosra veszem, hogy Cole megfogadta volna a közelmúlt egyik legismertebb csapatfőnöke, Chad Knaus tanácsát is ahhoz, hogy a legjobb lehessen:

„Vezess úgy, mintha loptál volna.”

Kiemelt fotó: port.hu