Az argentinok egykori kiváló hátvédje is kivette a részét a vb-győzelemből

Az 1990-es, 2000-es évek egyik legjobb argentin hátvédje napjainkban a világbajnok Albiceleste asszisztenseként dolgozik. Roberto Ayala nagyszerű éveket töltött egykoron az olasz és a spanyol bajnokságban, visszavonulása után sportigazgatóként is tevékenykedett, majd Lionel Scaloni segítőjeként találta meg a számításait.

Először Olaszország felé vette az irányt

Ayala 1973. április 14-én született Paranában, majd a fővárosi Ferro Carril Oeste utánpótlásában kezdett el futballozni. Az argentin első osztályban 19 esztendősen debütált egy Belgrano elleni mérkőzésen, majd jó teljesítményére hamar felfigyelt az ország egyik legjobb csapata, a River Plate, amely 1994-ben szerződtette. Ayala tagja volt az 1994-es Aperturát megnyert együttesnek, miközben már az európai klubok megfigyelőinek is feltűnt sallangmentes, magabiztos játéka. A Riverben töltött évek alatt ragadt rá az elhíresült El Ratón (patkány) becenév, melyet levakarhatatlan, kellemetlen stílusával érdemelt ki. 177 centiméteres magassága nem a legoptimálisabb a középhátvéd poszton, azonban mégis a valaha volt egyik legjobb argentin védőként tartják számon.

Másfél év alatt mindössze 53 tétmérkőzésen szerepelt a River színeiben és máris elvitte őt a nem sokkal korábban Diego Maradonát is foglalkoztató, az argentinokra mindig is kiemelten figyelő Napoli.

Akkoriban a nápolyi csapat inkább az olasz élvonal mezőnyének második felébe tartozott, a harmadik, Ayala utolsó ottani szezonjában ki is esett a Serie A-ból. Ennek ellenére az argentin védő megbízhatóan teljesített és leigazolta őt az AC Milan, így tagja lehetett az 1998–1999-es olasz bajnokcsapatnak. Új klubjánál azonban nem tudott állandó játéklehetőséget kiharcolni magának, két szezon alatt 35 találkozón jutott szóhoz.

Forrás: depor.com

A Valenciánál töltötte legjobb éveit

Ayala 2000 nyarán az akkori BL-döntős Valenciához szerződött, ahol honfitársával, Mauricio Pellegrinóval alkottak ígéretes belsővédő párost. Mellettük még Pablo Aimar és Kily González is a csapat játékosa volt, népes argentin kontingens futballozott tehát az El Mestallában. Héctor Cúper csapata egymást követő második alkalommal is bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, és másodszor is elveszítette azt: a Valencia 1-1-es döntetlen után tizenegyesekkel maradt alul a Bayern Münchennel szemben 2001-ben. Ayalát a sorozat legjobb védőjének is megválasztották.

A Valencia a következő szezonban immár Rafa Benítez irányításával megnyerte a spanyol bajnokságot, Ayala is gólt szerzett a bajnoki címet bebiztosító győzelem alkalmával a Málaga ellen. Bár a címvédés a következő szezonban nem sikerült, 2004-ben ismét a Valencia volt a spanyol első osztály győztese, emellett az UEFA-kupát is elhódította. 2003-ban a Real Madrid 14 millió eurót ajánlott érte a távozó Fernando Hierro utódját keresve, ám a Valencia nem volt hajlandó túladni rajta.

A 2004–2005-ös idényben sérülései miatt mindössze 17 tétmérkőzésen szerepelt, de a következő szezonban már ismét a csapat alapembereként tette a dolgát.

Miután a lejáró szerződése Valenciában nem került meghosszabbításra, 2007 februárjában elkötelezte magát nyártól a Villarrealhoz. A klub színeiben azonban egyetlen meccset sem játszott, mert a Real Zaragoza még a 2007–2008-as szezon előtt kifizette az új szerződésében szereplő kivásárlási záradékot. Ayala így újra együtt futballozhatott Aimarral, két és fél idény alatt 81 meccsen szerepelt a zaragozai csapat színeiben, melyet kiesése után a másodosztályba is követett.

2010 januárjában felbontotta a szerződését, majd aktív pályafutása legutolsó szerepvállalásaként hazatért a Racing Clubhoz. Ayala a patinás Buenos Aires-i csapat színeiben 15 mérkőzésen szerepelt, majd az év végén bejelentette visszavonulását.

Forrás: mundoalbiceleste.com

A válogatott csapatkapitánya

Ayala három világbajnokságon és két Copa Américán szerepelt az argentin válogatottban. 1994 és 2007 között 116 alkalommal lépett pályára a nemzeti csapatban, hét gólt szerzett, 63 találkozón a csapatkapitányi karszalagot is viselhette.

Az 1998-as és a 2006-os világbajnokságon csapata összes mérkőzésén pályára lépett, utóbbin gólt is szerzett, míg a 2002-es tornán Marcelo Bielsa nem szerepeltette őt. A négy kontinensbajnokságon együttesen 18 mérkőzésen szerepelt, 2004-ben és 2007-ben ezüstérmet ünnepelt.

Ayala az 1996-os olimpián ezüstérmet szerzett, míg a 2004-es athéni ötkarikás játékokon tagja volt az olimpiai bajnok válogatottnak.

Az edzői stáb tagjaként lett világbajnok

Visszavonulása után a RacingClub sportigazgatója volt, majd két és fél éven át egy másik korábbi csapatánál, a Valenciánál látta el ezt a pozíciót 2013 és 2016 között.

2019-ben csatlakozott egykori játékostársaihoz argentin válogatott stábjánál, Lionel Scaloni szövetségi kapitány mellett Aimarral és Walter Samuellel dolgozik együtt. A stáb négy tagja közül a maga 49 évével Ayala a legidősebb – a többiek egy korosztályt alkotnak, mindannyian 43-44 évesek. Az egykori hátvéd amolyan csendes háttérmunkás, fontos tanácsokkal, észrevételekkel látja el Scalonit és Aimart.

Ami játékosként egyikőjüknek sem sikerült, az edzői stáb tagjaként világbajnoki címet ünnepelhettek 2022-ben. „A Szaúd-Arábia elleni vereséget követően tudtuk, hogy nem hibázhatunk többet. Éjt nappallá téve dolgoztunk a megoldásokon. Az edzéseken muszáj volt felemelnünk a fejünket és mutatni, hogy minden rendben van. Bár az első meccs mindenkit sokkolt, éreztem a játékosokon a megfelelő energiát, ez pedig bennünket is megnyugtatott. Mindenki átérezte az első vereség súlyát és azonosulni tudott az új helyzettel. Ha nem is könnyen, de szép lassan a helyükre kerültek a dolgok” – mondta el a világbajnokságról.

Egy közelmúltban adott interjúban azt is elárulta, hogy még mindig nehezen fogja fel, hogy mit értek el: „Minden reggel úgy kelek, hogy gondolkodok rajta, hogy vajon tényleg megtörtént-e, vagy csak álmodtam az egészet. Aztán ahogy kimegyek az utcára és találkozok emberekkel, mindenki gratulál és megköszöni, amit tettünk, akkor tudatosul bennem újra és újra, hogy valóban megnyertük a világbajnokságot.”

Fotó: Getty Images

Ayala úgy véli, hogy az első meccs utáni motiválást leszámítva a stábnak nem volt nehéz dolga: „Az idősebb és a fiatalabb játékosok egyaránt motiváltak voltak, kölcsönösen segítették egymást, egy irányba húzott a csapat. Mindenki a csoport része akart lenni, a játékosok egymásért küzdöttek. Tulajdonképpen nem volt sok tennivalónk, csupán támogattuk őket a közös álmok megvalósításában.”



Az egykori vezéregyéniség egyelőre a háttérben tevékenykedik, kíváncsian várhatjuk, hogy mit hoz Ayala számára a jövő, s egyszer láthatjuk-e majd őt vezetőedzőként vagy akár szövetségi kapitányként is.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

futballtango.blog.hu/

Kiemelt kép: www.analisisdigital.com.ar