Beragadt a rajtnál a Bayer Leverkusen

Az előző szezonban elért bajnoki bronzérem méltán tükrözte vissza Seoane edzői kinevezésének helyességét, hiszen – főleg Peter Bosz időszakához képest – egy jóval sokoldalúbb csapatot figyelhetett meg a nagyérdemű. Ez leginkább a szezon végén mutatkozott meg, amikor Florian Wirtz-cel az élen egy sor kulcsember dőlt ki sérülés miatt a szezonhajrára és az edzőnek az alapoktól kellett átgondolnia a saját elképzeléseit. A peches sérüléshullám ellenére a csapat végül simán megragadt a bajnoki dobogón. Egyedül a korai Német Kupa-búcsú és az Atalanta elleni márciusi Európa-liga-kiesés vetett egy kis árnyat a szezonra. A leverkuseniek ezúttal sem tudták átlépni a saját árnyékukat, és arra is fény derült, hogy a keret még nem elég bő a többfrontos helytállásra.

A célkitűzés erre a szezonra már bátrabban hangzott, amit csak alátámasztott az, hogy a kulcsembereket egytől-egyig megtartották. A liga egyik első számú gólvágójává előlépő Patrick Schick és a márciusi keresztszalag-szakadásából valószínűleg novemberben visszatérő Wirtz is hosszú távra, 2027-ig írt alá Leverkusenben. Ráadásul egy újabb ígéretes fiatal szerződtetését is sikerült nyélbe ütnie Simon Rolfes sportigazgatónak. A 19 éves cseh reménység, Adam Hlozek 16 millió euróért érkezett a Sparta Prahától. Ezek után már szinte kimondott cél volt, hogy egy újabb trófeával bővüljön az eddig elég szegényes leverkuseni vitrin. A célokról Fernando Carro vezérigazgató így fogalmazott.

„Nem véletlenül lettünk harmadikok. Most már a legszűkebb elithez akarunk felzárkózni és ott megkavarni a dolgokat”

– fogalmazott igen határozottan a katalán sportvezető.

HIÁNYZÓK

A klubot éppen, hogy elkezdték a Bayern München legfőbb üldözői között emlegetni az RB Leipzig és a Borussia Dortmund mellett, ezért aztán különösen kiábrándító lehetett a katasztrofális szezonrajt. Az Elversberg elleni kupabúcsúval máris elszállt a csapat legnagyobb esélye a trófeaszerzésre, a bajnokságban pedig máris tetemes hátrányt szedtek össze. A problémák egyik első számú okaként természetesen Florian Wirtz hiányát, illetve Amine Adli újabb sérülését említik. Utóbbi alig tért vissza egy négyhónapos kihagyása után, egy edzésen kulcscsonttörést szenvedett, és újabb hetekre kidőlt. Ez is mutatja, hogy milyen elképesztő pechszéria sújtja március óta a gyógyszergyáriak keretét.

Adli kiesése azért is volt külön kellemetlen, mert így Seoane kénytelen volt egyből mély vízbe dobni a 19 éves, új érkező Hlozeket, akinek valószínűleg hosszabb, átgondoltabb út lett volna, lenne szükséges addig, hogy kulcsemberré váljon. Egyelőre nem is igazán tudott kibontakozni az ifjú cseh, ami nem is csoda, hiszen az egész csapat mélyen a tudása alatt játszott. A TSG Hoffenheim ellen, a harmadik fordulóban otthon elszenvedett 3–0-s vereség után már sokan Seoane távozását pedzegették, miután a csapat újabb kilátástalan és helyenként lélektelen produkcióval maradt alul. Mások további igazolásokat követeltek, de Simon Rolfes sportigazgató határozottan leszögezte, hogy a problémák nem csak új igazolásokkal oldhatóak meg.

„A keret többé-kevésbé együtt maradt, ezért újra fel kell idéznünk azokat a dolgokat, amik minket erőssé tettek – például az előző szezon végén. Akkor sem csak szemet gyönyörködtető kombinációkkal tudtunk sikeresek lenni, hanem gyakran hatékony védekezéssel és gyors kontrajátékkal. Ezért a nehézségek nem csak új érkezőkkel orvosolhatóak, hanem egyszerűen saját magunk által.”

Részben igaza is van Rolfesnek, hiszen a kulcsembereket – mint azt fentebb említettem – sikerült megtartani, viszont a keret korántsem mondható tökéletesnek. A sérülések nyilvánvalóan nem voltak betervezve, de például a középpályáról továbbra is hiányzik egy klasszikus hatos, aki tudná diktálni a játék ritmusát (németül Taktgeber). Robert Andrich, Charles Aránguiz és Exequiel Palacios erősségei a csapatnak, de egyikük se az a kimondott játékszervező, ők elsősorban a futásteljesítményükkel tudnak kitűnni. Kerem Demirbay tud talán alkalomadtán megfelelni a szervező szerepkörének, de az ő pontos feladatkörét még mindig kérdések övezik. Ebből kifolyólag a csapat játéka eléggé egysíkúvá vált, főleg, hogy Wirtz is hiányzik a támadók mögül.

SZERKEZETI PROBLÉMÁK

Miután bemutattam az alaphelyzetet és a hiányzók okozta nehézségeket, érdemes jobban górcső alá venni a Leverkusen pályán mutatott produkcióit is. Mint már említettem, a középpályán adódnak talán a legnagyobb problémák, és ez a játékon is többszörösen visszatükröződik.

Ez a Bosz-érában is folyamatosan fennálló probléma volt. A szerkezetbeli gondok miatt a labdavesztések utáni visszatámadások is súlytalanná váltak, és nem működtek az előző szezonban a csapat egyik legfőbb erősségének számító gyors visszazárások sem.

Az FC Augsburg ellen kapott első gól előtti szituáció tökéletesen rávilágít a problémákra. Az építkezés folyamán a játékosok távol helyezkedtek egymástól, látható például, hogy középen Palacios (25) egyedül helyezkedett egy légüres térben. Az augsburgiak agresszív, emberorientált letámadása éppen ezért jelentős kihívás elé állította a leverkusenieket. Jonathan Tah (4) a nyomás következtében rákényszerült a passzra. A labda elég kiszámíthatóan érkezett, így Felix Udokhai (19) simán megelőzte a címzettet, Moussa Diabyt (19). A játékosok közötti nagy területek miatt az Augsburg villámgyorsan ott termett Andrej Lunyov (40) kapuja előtt és góllal büntetett

Hasonló nehézségeket lehetett megfigyelni a Hoffenheim elleni mérkőzésen is. A támadók el voltak szakadva az építkező játékosoktól, így többnyire a kapunak háttal várták a labdákat. Nagy gond volt ez például Patrick Schicknél, aki így nem tudott berobbanni a kapu elé, Wirtz hiányában pedig hiányzott mögüle az összekötő ember. Ezért kénytelen volt többször is visszalépni a labdákért. A cseh csatár eddig lőtt gól nélkül áll a bajnokságban.

Többször is tömörültek az ellenfél tizenhatosán belül és zavarták egymást. Az iráni Szardar Azmun például konkrétan Schick kapuba tartó lövését blokkolta a második félidő elején. Az elmozgások nem voltak jól időzítve, amint egy játékos visszatért, nem futott be mögé lendületből egy csapattárs.

A fenti szituációban is megfigyelhető az U alakú csapatszerkezet, és ezzel összefüggésben a gyenge középpályás jelenlét. Mint látható, egyetlen útvonal vezetett a támadó harmadba, ezt próbálta alkalmazni a Leverkusen a védők mellé sokszor visszalépő Andrichon (8) keresztül. A labda Aránguizon (6) keresztül végül eljutott Hlozekig (23), viszont ő Özan Kabak (5) szorításában hamar elveszítette a játékszert. A védők között egy vonalban, a kapunak háttal helyezkedő támadók mögött nem volt összeköttetés – innen hiányzik nagyon Wirtz

Moussa Diaby gyengébb formája is kellemetlenül érintette a csapatot. A francia az előző szezonban 13 góllal és gólpasszal bizonyította megkerülhetetlen szerepét. Diaby gyorsasága és cselezőképessége akár a különbséget is jelenthette volna a gyengébb produkciók alkalmával. Viszont ezúttal ő sem igazán tudott áttörni, pedig ő maradt a csapat egyik utolsó egészséges kreatív játékosa.

A VÉDEKEZÉS MINDENEK FELETT

Seoane tehát új kihívásokkal találta szemben magát. A korábbi sikerek után edzői pályafutása során talán most először került jelentősebb válságba aktuális csapatával. Nem is maradt tétlen és a Mainz elleni mérkőzésen már egy egészen másik arcát mutatta az együttes. Az edző dobta az addigi 4-2-3-1-s alapfelállást és 3-5-2-re váltott, ami által jóval defenzívebbé vált a Bayer játékfelfogása. Seoane megelégelte, hogy az előző mérkőzéseken többször is lekontrázták a csapatát, és nagy hangsúlyt helyezett a labdavesztések utáni visszarendeződésekre, de egyébként is a Leverkusen nagyrészt átengedte a kezdeményezést a Mainznak.

A fenti szituációban is látható a labda nélkül felvett 5-3-2-s alapformáció. A csapat középpályás letámadásra rendezkedett be, amint a mainziak a félpályához értek, Schick elindította a letámadást

A védekezőbb felfogás a győzelem fényében kétségkívül hatékony volt, de ez annak is köszönhető volt, hogy a Bo Svensson vezette Mainz eléggé zavarba tud jönni, amint átadják neki a kezdeményezést. Eközben viszont támadásban közel sem brillírozott a csapat. A gólok is elsősorban az ellenfél kapitális hibáinak voltak köszönhetőek, illetve egy semmiből jövő Diaby-villanásnak. A mélyebb csapatszerkezet természetesen magával vonta azt, hogy a játékosok – elsősorban a szárnyvédők – nem mindig értek fel időben a kapu elé. Azok után tehát, hogy az előző mérkőzéseken a támadók inkább egymást zavarták, ezúttal meg már túl kevesen voltak, és ebből következően túlságosan is távol helyezkedtek egymástól.

A fenti helyzetben sikeresen játszotta át Seoane csapata az ellenfél letámadásának első vonalát. Andrich (8) jó ütemben vette észre az üres területet középen és futott be oda. Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy túl sok embernek kellett hátul maradnia a sikeres építkezéshez, így Diaby (19) és Schick (14) elöl nagyon elszigetelve maradt négy mainzi játékos gyűrűjében

A 3–0-s győzelem kétségtelenül jót tett a csapat önbizalmának, Seoane pedig elsőre jól reagált a krízisre, de összeségében a játék még közel sem tökéletes. Az edző nagy feladata lesz az, hogy egyensúlyt teremtsen a védekezés és a támadás között. További problémát okozott még, hogy a leverkuseniek kettős emberhátrányban fejezték be a mérkőzést, miután Piero Hincapié és Mitchel Bakker személyében mindkét bal oldali játékosát kiállították a csapatnak.

ÖSSZEGZÉS

A problémákat észlelve azért Rolfes még tett egy utolsó kört az átigazolási időszak zárása előtt lehetséges érkezők után kutatva – nem is eredménytelenül. Sikerült egy évre kölcsönbe megszereznie a Chelsea-nél nem sok lehetőséget kapó Callum Hudson-Odoit. A korábban a Bayern München által is erősen csábított szélső nagy segítséget jelenthet a betöltetlenül maradt bal oldalon. Ezzel együtt egy balhátvédet is próbált igazolni a klub, főleg a Mainz elleni kiállítások és eltiltások következtében.

Érdekes lesz nézni, hogy Seoane képes lesz-e sínre rakni a kisiklott szerelvényt és hosszú távon is eredményesebb vízióval előrukkolni, mint amint a Mainz ellen láthattunk. További kihívásként kezdődik a Bajnokok Ligája is, ahol a Leverkusen simán esélyes lehet a továbbjutásra a kvartettjében, amelyben az Atlético Madrid, az FC Porto és az FC Bruges szerepel még.

Kiemelt fotó: Premier League