Davide Nicola elindította a salernói feltámadást

Az aktív játékosként a Serie A-ban is játszó hátvéd, Davide Nicola edzői pályafutását eddig nem kísérték hangzatos egyéni címek és világra szóló csapatsikerek. Sőt a most 49 éves tréner a legtöbb állomáshelyéről idő előtt, gyakran egy éven belül távozni kényszerült. A 2016–2017-es szezon hajrájában viszont lehetetlennek hitt helyzetből tartotta bent a Crotonét a Serie A-ban, és be is váltotta előzőleg tett hangzatos fogadalmát (erről később részletesen írunk), és széles körben elismerést váltott ki a munkája. Ezúttal ígéretről nem tudunk, de 2022 tavaszán jelenlegi klubjával, a Salernitanával ugyancsak megkezdte a felkapaszkodást és akár formálódhat az újabb dél-olasz hősköltemény.

A Crotone megmentése, az ígéret betartása

2016-ban a Crotone a története során első alkalommal jutott fel a Serie A-ba, miután bravúros menetelés végén a második helyen zárt a másodosztályban. Az akkori Serie B-s szezonban egy rendkívül ambiciózus, egy irányba húzó gárda formálódott, és a helyi közönség fanatizmusa jóvoltából rendre szórakoztató mérkőzéseket vívtak. A meccsek előtt lejátszott klubhimnusz a ’80-as években elhunyt helyi zenész, Rino Gaetano Ma il cielo è sempre più blu („De az ég egyre kékebb”) című nótája lett, ami még inkább rokonszenves, családias hangulatot kölcsönzött a csapatnak. Az idény végén a gólgyáros Ante Budimir és a sikeredző Ivan Juric egyaránt távozott, így jelentős változásokat kellett eszközölniük a Serie A-s szezonra.

Az első győzelmet a 11. fordulóban regisztrálták, és a bajnokság feléig mindössze kilenc pontot szereztek, ennek ellenére a tréner irányába töretlen volt a bizalom, és ő tavasszal bizonyítani is tudta rátermettségét. A Crotone kilenc fordulóval a vége előtt még mindig nyolc pontra volt a bennmaradástól, azonban meseszerű finissel az utolsó fordulóban megmenekült a kieséstől. A legutolsó kilenc meccsből hatot megnyertek, két döntetlen mellett pedig csak a bajnok Juventustól kaptak ki, miközben legyőzték az Intert és a Laziót, valamint ikszeltek az AC Milan ellen. Az idény során szerzett 34 pontból húszat az utolsó kilenc körben gyűjtöttek, így a bravúros menetelés végén megelőzték az Empolit az utolsó játéknapon. Azelőtt soha egyetlen csapat sem tudott bennmaradni úgy a Serie A-ban, hogy az első 19 forduló alatt ilyen kevés pontot szerzett.

A vezetőedző még a szezon hajrájában azt ígérte, hogy Crotonéból szülővárosába, az ország másik végén fekvő Torinóba kerékpározik, amennyiben csapata megmenekül a kieséstől. Ígéretét betartva, Nicola néhány hűséges társával együtt nyeregbe pattant, és közel egy hét alatt teljesítette az 1300 kilométeres utat. A tréner a különleges akciójával a soha fel nem adásra, a reményben való bizodalomra szerette volna felhívni a figyelmet, valamint a kerékpárosok közúti biztonságára. Tettének személyes indíttatása is volt, hiszen néhány évvel korábban egy sajnálatos kerékpárbalesetben veszítette el a 14 esztendős fiát. Egyúttal tisztelegtek a nem sokkal ezt megelőzően ugyancsak kerékpárbalesetben elhunyt gyorsaságimotoros-világbajnok Nicky Hayden és a Giro d’Italia-győztes kerékpáros, Michele Scarponi emléke előtt.

A következő idény derekánál Nicola lapátra került, a csapat pedig kiesett a Serie A-ból. Nem sokkal később újból kiharcolták a feljutást, a 2020–2021-es szezonban csak a 19. helyen zártak, és megint kiestek.

A Salernitana reményteli felkapaszkodása

A Crotonétól való távozása után Nicola hosszabb-rövidebb edzői megbízatásokat töltött be számottevő eredmény nélkül, megfordult az Udinese, a Genoa és a Torino alkalmazásában is, mígnem idén februárban az első osztályba 1999 után visszatérő Salernitana kispadjára ülhetett le. A fanatikus szurkolótáboráról híres salernói gárda csapnivalóan szerepelt ősszel az első osztályban, és az első 18 forduló alatt csak nyolc pontot gyűjtött. Ráadásul a klub tulajdonosi körének problémáiból adódóan a visszasorolás szele is megérintette őket az idény közben, ám végül december 31-én a csapat megmenekült a kizárástól egy új tulajdonos színre lépésével. A feljutást elérő Fabrizio Castori után Stefano Colantuonót is felállították a kispadról, Nicola február 15-én kezdett el dolgozni. A csapat ligautolsó volt, az új tréner viszont reményteljesen mutatkozott be az AC Milan elleni 2–2-es döntetlen alkalmával. A Salernitana keményen harcolt, de úgy tűnt, hogy legfeljebb „szépen halnak meg” és nem lehet esélyük beleszólni a bennmaradásért zajló küzdelembe, mivel nem tudtak mérkőzést nyerni. Nicola első hét meccsén csupán három döntetlen és négy vereség volt a mérleg. A mindig szeszélyes – és sorsfordításra alkalmas – április azonban meghozta a szerencséjüket: a Torinótól csak egy tizenegyessel kaptak ki, az AS Roma ellen pedig egy órán át vezetve veszítettek 2–1-re, aztán viszont hihetetlen módon zsinórban három meccset nyertek.

Az idény első 30 fordulójában összesen három győzelmet arató Salernitana nyolc naptári nap alatt háromszor diadalmaskodott – a Sampdoriát és az Udinesét idegenben, legutóbb pedig a nagyszerű formában lévő Fiorentinát a félelmetes hazai tábor előtt győzték le. Ezzel egymást követő három meccsen több pontot szereztek, mint az idény teljes őszi felében.

Három körrel ezelőtt még kilenc pontra voltak, most azonban négy bajnoki fordulóval a szezon vége előtt már csak három pont a lemaradás az utolsó bennmaradó helyet birtokló Cagliari mögött. Ráadásul van egy elhalasztott meccsük, és a szárdok elleni, hazai egymás elleni mérkőzést sem játszották még le. Innentől már nem lenne lehetetlen küldetés a kiesés elkerülése, a hátralévő fordulókban jobbára alsóházi vetélytársakkal fognak „hatpontos” rangadókat vívni.

Bárhogy is lesz, a Salernitana igyekezete és szurkolóinak mindig tettre kész hozzáállása dicséretet érdemel. Akik már korábban is figyelték a salernói ultrák munkásságát, azok számára abszolút nem lehet meglepetés az általuk képviselt szurkolói hitvallás lelátón történő megvalósulása. Az elmúlt években a harmad-, vagy éppen a negyedosztályban is elképesztő buzdításban részesítették kedvenceiket, a másodosztályba való feljutás idején pedig nagyobb népünnepélyt rendeztek a város utcáin, mint máshol egy BL-győzelem után szokás.

Miközben rendszerint a neves topcsapatok uralják az egyes bajnokságokat, és a legnagyobb sztárok elképesztő egyéni teljesítményéről vagy különböző viselt dolgairól szól a nemzetközi sportsajtó, jól mutatnak az ilyen egyszerű, alulról jövő kiscsapatok hőstettei, mint például a Salernitana belevaló idényzáró menekülése.

A szerző a Serie B magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/seriebmagyar/