Elharapódzott a játékosok hibáztatása az edzők körében
A magyar bajnokság záró fordulóiban egyre gyakoribbá vált a játékosok hibáztatása a vezetőedzői nyilatkozatokban. Bár a jelenség nem újdonság sem a hazai, sem a nemzetközi mezőnyben, mégis mintha egyre gyakrabban tolnák a trénerek a felelősséget a labdarúgók nyakába, akik ezt jellemzően már nem tudják továbbhárítani másokra.
A MOL Fehérvár FC az elmúlt három szezonban messze elmaradt a várakozásoktól. Edzők jöttek-mentek, erősítésnek szánt futballistákat igazoltak, mégsem jöttek a kívánt eredmények, sőt talán még romlottak is. Idén ősszel Huszti Szabolcs váltotta a kispadon a tavasszal kinevezett Michael Borist, ő pedig a szurkolóktól gyakran hallott kritikákat fogalmazta meg a játékosok felé. Első mérkőzésén a Puskás Akadémia ellen maradt alul 1–0 arányban kupamérkőzésen, és rögtön meg is találta a gyenge eredmény okát – a futballistákban.
„Csalódott vagyok, mert egy-két ember nem úgy áll hozzá a Mol Fehérvárhoz, mint kellene. Szeretném azokat a játékosokat megtalálni, akik élnek-halnak a csapatért, a klubért. Nem érdekel, kinek mi a neve! Amíg lehetőségem van itt dolgozni, addig azokat fogom játszatni, akik hajtanak!” (Forrás: nso.hu)
Második találkozója után – a Paks elleni 1–1-et követően, amikor a 92. percben kapott góllal maradt el a győzelem – szintén a pályára lépőket korholta.
„Vereséggel ér fel ez a döntetlen, szerencséje annak van, aki megdolgozik érte. A csapat sorozatban az utolsó percekben kap gólt, úgy tűnik, nem dolgozunk meg a szerencséért. A hozzáállás jobb volt, mint a szerdai kupameccsen, de a második félidőben túl akartuk élni a mérkőzést.
Dühös és csalódott vagyok, meglehet, túlértékeljük a játékosainkat.”
(Forrás: nso.hu)
Az ezt követő két összecsapás némi nyugalmat hozott az öltözőben, hiszen a Budapest Honvéd elleni győzelem vagy a Ferencváros elleni, a hajrában kiharcolt döntetlen után az eredmény nem is indokolta a negatív hangokat, sőt az FTC ellen némi dicséret is belefért.
„Örülök, hogy sikerült egyenlíteni, valamit visszaadott a sors, amit elvett a Paks elleni mérkőzésen, amikor az utolsó percben kaptunk gólt. Remélem, szép ajándék volt ez az RBD harmincadik születésnapjára, a fiúk a szívüket-lelküket kitették a pályára – ezt a hozzáállást várom el a jövőben is.” (Forrás: nso.hu)
Fotó: Czeglédi Zsolt/MTIA rá következő fordulóban, az Újpest elleni vereség után viszont újra a játékosokat hibáztató Huszti állt a kamerák előtt.
„Az első félidőben egy csapat volt a pályán és sajnos nem a miénk – ha kapunk négy vagy öt gólt, nem szólhattunk volna egy szót sem. Meg kell keresni az okokat, hogy ez miért van. Úgy tűnik, nagyon mélyen bele kell nyúlni a keretbe.”
„Meg kell találnunk azokat a játékosokat, akik legalább futnak.”
„A kifogástalan hozzáállás, hogy mindenki az életét adja a győzelemért, az alap, ezért nem jár dicséret. Látjuk mi is, hogy a válogatott játékosai másképp teljesítenek, de Fiola Attila hozzáállása számomra megfelelő, Loic Negóé már kevésbé.” (Forrás: nso.hu)
A hangulat nem is nagyon változott a záró forduló után sem. Hiba győztek ugyanis 4–1-re a Kisvárda ellen, a vezetőedző nyilatkozatai alapján továbbra is a játékosok viszik el a balhét a gyengébb eredmények okán.
Magyar és nemzetközi példák
De ne gondoljuk azt, hogy ez csak Huszit Szabolcs sajátja. Kondás Elemér ugyanúgy kritizálta a futballistáit egy-egy vereség után, de Török László is nyíltan bírálta kapusa hibáit, holott ez aligha változtat bármit a korábbi eseményeken.
„Korábban azt mondtam, Odincov megérdemli, hogy a kapuba álljon, és nem szoktam kiemelni játékosokat, de most meg kell jegyeznem, hogy két meccsen hét gólt kaptunk, ehhez nagyban hozzájárult az ő teljesítménye” (Forrás: nso.hu)
Mindezt úgy, hogy bár a Fehérvár elleni két utolsó gólnál valóban hibázott a hálóőr – persze azt is kérdezhetnénk, hogy a védők hol voltak –, az első két találat viszont megpattant lövésből esett, amelyeknél kiszolgáltatott helyzetbe került. Nem is szólva arról, hogy a Konferencia-liga meccsein kifejezetten magabiztosan és bravúrosan védett a fiatal kapus.
Nemzetközi szinten a legutóbbi emlékezetes kirohanás José Mourinho nevéhez köthető. A Sassuolo elleni 1–1-et követően az alábbi nyilatkozattal irányította magára a figyelmet.
„A csapatom az utolsó pillanatig győzni akart egy nehéz ellenféllel szemben, kivéve egy játékost.
Sajnálom a többieket, hogy egyetlen ember – aki elárult bennünket – amatőr hozzáállása miatt feleslegessé váltak az erőfeszítéseik”
„Nem fogom elárulni, hogy kiről van szó, viszont januárban új csapat után kell néznie. Ma este tizenhat játékosom lépett pályára, ebből tizenöten mindent meg is tettek a három pontért.” (Forrás: nso.hu)
Az olasz sportsajtó a holland Rick Karsdorp személyében találta meg a Mourinho által említett játékost, de emlékezetes, hogy korábban Luke Shaw-t is többször kritizálta nyilvánosan a portugál tréner.
Forrás: skysports.comSokkal szimpatikusabb és valószínűleg hatékonyabb is az a hozzáállás, amikor a nyilvánosság előtt akkor is megvédik és kiállnak az edzők a játékosaik mellett, amikor esetleg gyengébb teljesítményt nyújtanak. Jürgen Klopp például nem korholta Trent Alexander-Arnoldot azért, hogy a Napoli elleni BL-csoportmeccsen az olasz csapat támadói akkor verték meg őt, amikor csak akarták. Sőt, kiállt mellette akkor is, amikor arról volt szó, helye van-e az angol válogatottban. Klopp tisztában van azzal, hogy Gareth Southgate elképzeléseibe sokkal inkább egy védekezésben remeklő hátvéd fér bele, mégis megteszi azt a gesztust, hogy a saját játékosát dicséri – növelve így esélyét a válogatott keretébe kerülésre.
De említhetnénk Carlo Ancelottit is, aki a tökélyre fejlesztette a játékosai kezelését. A pályán mindenkinek megtalálja a megfelelő posztot és feladatot ahhoz, hogy az erősségei kijöhessenek, miközben a gyengéiket elrejthetik, és ő sem kritizálta nyilvánosan a futballistáit – elsősorban Gareth Bale-re és Eden Hazard-ra gondolok –, holott neki talán még több oka is lett volna erre.
A probléma mögött meghúzódó okok
Az egész folyamat mögött valószínűleg a frusztráció áll. Az edzők és a közvélemény is az eredményből vezeti le a futballisták teljesítményét, ha nyertek, akkor jók voltak, ha nem, akkor nem küzdöttek eléggé, nem harcoltak a csapatért. Ez a megközelítés azonban hibás, amire több példát is láthattunk az ősszel. Ahogy már korábban volt szó róla, a Ferencváros elleni teljesítménnyel elégedett volt Huszti, miközben az a találkozó sokkal közelebb volt egy nagy arányú vereséghez, mint a döntetlenhez, miközben a Paks ellen az utolsó percben elúszó győzelem után elégedetlen volt az együttesével. A székesfehérvárihoz hasonló helyzet játszódott le Újpesten is. Az FTC elleni 0–6 csak az eredményjelzőn mutatott rosszul, játékban egyáltalán nem, mégis csak szidás járt érte a szurkolóktól. Az ezt követő fordulóban, a Vasas ellen gyenge játékkal elért győzelem ezzel szemben tapsot váltott ki a közönségből.
Huszti kinevezésekor még nem a labdarúgókat tette felelőssé, a fehérvári edzőként tett első nyilatkozata alapján teljesen más szellemiségben kezdte el a közös munkát.
„Szeretném megmutatni, hogy a csapatban is több van, és bennem is több van edzőként. Kevés időnk van, nem lehet mindent a játékosokra zúdítani. A legfontosabb, hogy a fejeket tisztává tegyük, húzzunk egy vonalat, elfelejtsék a rossz szériát, és remélem, új impulzust tudok adni a Vidinek” (Forrás: nso.hu)
Azóta viszont változott a gondolkodása. Érkeztekor még tiszta lapot hirdetett, majd amikor jöttek a nehézségek, megérezte a vezetőedzői feladatokkal járó nyomást, gyorsan a játékosokra mutogatott, és a korábbi időszak gyengébb szereplését is a nyakukba tolta. Ez nem egy előre mutató stratégia, ráadásul így a korábbi mondandója is hiteltelenné vált. Sokkal eredményesebb lenne, ha végre nyugalmat hozna az öltözőbe, megtalálná minden játékosának az ideális posztját és szerepeit, felmérné, hogy vannak-e lyukak a keretben, és ehhez igazítaná az erősítési terveket.
De tényleg a futballisták a hibásak?
A kritikák persze némileg jogosak is lehetnek a játékosok felé, de senki ne gondolja azt, hogy a labdarúgók szeretnek kikapni, nem érdekli őket a csapatuk sikeressége, pláne, hogy szeretnek szitkozódó lelátó előtt szerepelni. Lássuk most pontról pontra a velük szemben megfogalmazott kritikákat.
Az első, hogy pénzéhesek, csak a magas fizetés miatt írtak alá aktuális klubjukhoz. Abból a szempontból ez igaz, hogy nem ingyen lépnek pályára, de ezt aligha hozhatjuk fel érvként ellenük. Egyikünk sem szívjóságból jár be dolgozni, a boltban sem a mosolyomért kapok kenyeret, így fogadjuk el, hogy a labdarúgók is fizetésért játszanak. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg sokkal inkább a teljesítményükhöz kötött a jutalmazásuk.
Ebből a nézőpontból tehát nem tűnik reálisnak, hogy egy „pénzéhes zsoldos” ne akarna nyerni, megelégedjen pusztán az alapfizetésével. Ráadásul egy jobb szereplés alapot adhat egy pénzügyileg még vonzóbb szerződéshez.
Fotó: Kisbenedek Attila/AFP via Getty ImagesMásik gyakori érv, hogy nem kötődnek a klubhoz, csak az előrelépés érdekli őket. De ez sem tűnik megalapozottnak. Ha tényleg csak ugródeszkaként szeretnék használni aktuális klubjukat, akkor aligha előnyös számukra, ha csapatuk gyengén szerepel, és ők maguk is alulteljesítenek. Ebből a helyzetből csak rosszul tudnak kijönni. A hazai élvonalból Myrto Uzunit érdemes ilyen szempontból kiemelnünk. Már az érkezésekor is látszott, hogy motivált, szeretne még magasabb szintre eljutni, ami másfél év után sikerült is neki, a LaLigába igazolt. Ezalatt az idő alatt olyan teljesítményt nyújtott, amivel kiérdemelte még az ellenfelek szurkolóinak tiszteletét is. Láthatjuk, hogy ez a helyzet sem jelent feltétlenül rosszat a csapat számára. A MOL Fehérvárnál ráadásul a név szerint is megemlített Nego vagy az egyesek által szintén megtalált Stopira nem is vádolható azzal, hogy ne kötődne Székesfehérvárhoz és a Vidihez. Nego hét és fél, Stopira tíz és fél éve szerepel piros-kékben, voltak bajnokok, kupagyőztesek, szerepeltek az Európa-liga csoportkörében is. Aligha hihető, hogy ennyi itt töltött idő alatt ne kötődnének a városhoz és az egyesülethez.
Mi lehet a megoldás?
Elsősorban a higgadt nyilatkozatok. A MOL Fehérvár gyengébb eredményeiben nemcsak a játékosok, de az edzők és a vezetők is benne vannak, így a kiút is csak közösen érhető el. Ehhez azonban a hibák felmérésére és megoldására van szükség, nem a nagyközönség elé odavetett áldozatokra.