Gyengén kezdte az idényt a bajnoki címre hajtó Inter

A Serie A 2022-2023-as idényének a legnagyobb esélyesek közt nekivágó Inter várakozáson aluli teljesítménnyel kezdte a szezont. A milánói csapat az első hét bajnokijából négyet nyert meg és hármat vesztett el, így csupán a hetedik helyen áll a mostani szünetben.

Ha azt vesszük, hogy a Nerazzurri a bajnoki címért harcolna, akkor a győzelmek abszolút a kötelező kategóriába tartoztak a Lecce, a Spezia, a Cremonese és a Torino ellen, miközben elvesztette az AC Milan és a Lazio elleni ki-ki meccset, illetve kellemetlen meglepetésre a nagyszerű formában rajtoló Udinese elleni találkozót is. Emellett a Bajnokok Ligájában 2–0-ra kikapott a Bayern Münchentől és ugyanilyen arányban legyőzte a Viktoria Plzent.

A tavaly nyáron kinevezett Simone Inzaghi irányításával az Inter az előző idényben végig harcban állt a bajnoki címért a Milannal. Az idény derekánál hullámvölgybe kerültek és kiismerhetővé vált a sablonos játékuk, így sok pontot vesztettek. Bár tavasszal ismét magára talált a csapat, már nem tudta ledolgozni a hajrában a kétpontos hátrányt. E helyett legalább az Olasz Kupa megnyerésével vigasztalódhattak. A legnagyobb nyári erősítés Romelu Lukaku visszatérése volt, aki azonban sérülése miatt csak az első három bajnokin játszott.

Inzaghi az új szezonban is az általa favorizált 3-5-2-es felállásban játszatja az Intert, ennek a rendszernek a jellegéből adódóan vannak korlátai – mind támadásban, mind védekezésben. Fontos szerep hárul a két szélső középpályásra, akik védekezésben szélsőhátvédek, támadásban szélső középpályások vagy akár támadók. A jobb szárnyon a mindig lelkes Denzel Dumfries hozza a tőle megszokott teljesítményt, ám a bal oldalon Federico Dimarco vagy Matteo Darmian képtelen kellően támogatni az előre játékot, védekezésben pedig mindketten gyengébbek. Utóbbi a Lazio ellen különösen gyenge napot fogott ki, a becserélése után kaptak két gólt, de előbbi is benne volt már több beszedett találatban. Első ránézésre talán itt a leginkább szembetűnő a visszaesés akár csak az előző idényhez képest is. Próbálkozott a poszton Robin Gosens is, egyelőre kevés sikerrel.

A három belső középpályás a legtöbb esetben Nicoló Barella, Marcelo Brozovic és Hakan Calhanoglu voltak, utóbbi sérülése óta Henrih Mhitarjan kap lehetőséget. Az Európa-bajnok olasz válogatott játékmestere ugyan lőtt két gólt és adott két gólpasszt a bajnokságban, a labdavesztéseket követően rendszeresen nem ér vissza védekezni, és a támadásokba is hajlamos beleszürkülni, el-eltűnik a mezőnyben, annak ellenére, hogy leginkább neki kéne színeznie a játékot. A török középpályás a sérülése előtt pályára lépett még a milánói derbin, ahol az első gólt éppen a saját térfélen eladott labdájából kapták, majd pechjére kiesett, pedig távoli lövéseire és lendületére nagy szükség lenne a támadások építése során. Az őt helyettesítő örmény friss igazolás egyelőre még kevésbé illeszkedett be a csapatba és nem sokat tudott hozzátenni a játékhoz. A horvát az egyedüli, akire lehet számítani a védekezés minőségi támogatásában, de azért ennél komplexebb csapatmunkára lenne szükség.

A milánóiak védelme sebezhető volt eddig (Forrás: Taylor Daily Press)



A középpályán való védekezés hiányosságai jelentősen megnehezítik a védelem dolgát. A három belső védő alapvetően Milan Skriniar, Stefan de Vrij és Alessandro Bastoni, de előfordultak változások. Ha egy-egy labdavesztést követően lerohanják őket, akkor kiszolgáltatottak, márpedig hasonló gyakran előfordult. Az Internél alapvetően gyengébb csapatnak számító Torinónak is bántóan sok helyzete volt ellenük, és leginkább csak Samir Handanovic bravúrjaival tartották a gól nélküli döntetlent, hogy a végén megnyerjék a mérkőzést. Skriniar és Bastoni is bizonytalanabbnak tűnik a megszokottnál: a szlovák egy balszerencsés öngólt szerzett legutóbb az Udinese ellen, az olaszt pedig egy-egy technikás támadó gyakran zavarba tudja hozni.

A támadósorban Lukaku kiesésével Lautaro Martínez párja a veterán Edin Dzeko lett, aki becsülettel küzd és gólokat is lő, de természetéből adódóan másfajta csatár, mint a belga óriás, aki a legjobb formájában nagyon hiányzik csapatból. A 36 éves bosnyák optimális esetben már inkább egy padról beszálló kiegészítő ember lenne. Mellette az argentin a szezon első négy meccse mindegyikén jegyzett kanadai pontot és zsinórban három találkozón betalált, a legutolsó öt pályára lépés alkalmával gólképtelen volt. Martíneznek minden meccsen megvannak a lehetőségei, de nem tudja kellően kiegyensúlyozottan értékesíteni őket, talán Lukaku visszatérése majd tehermentesítheti őt és szabadabban ficánkolhat, ha a belga újra leköti a védőket.

A kapuban az összes bajnokin Samir Handanovic és mindkét BL-mérkőzésen az újonnan igazolt André Onana védett. Egyelőre nem tudjuk, hogy milyen rotáció lesz közöttük, a továbbiakban is így tervezik-e a leosztást, vagy a fiatalabb kameruni fokozatosan több lehetőséget kap majd. Eddig mindketten jól védtek, de a trénernek egy kényes kérdésben kéne előbb-utóbb határozott döntést hozni, mert két első számú kapus nem lehet egy keretben.

Inzaghi azt vallja, hogy a megszokottnál hosszabb és sokkal inkább erőltetett idényben fontos a rotáció, ezért nem csak a kapusait, hanem a mezőnyjátékosokat is gyakran váltogatja. A vezetőedző a hét forduló alatt a bajnokságban 22 játékost küldött pályára, ami úgy, hogy nem volt sok sérült és csak egy kapus védett, elég magas szám. Aggasztó lehet, hogy már az alapcsapatban is voltak hiányosságok, amelyet a beugrók nem megoldottak, hanem sokszor csak tovább tetéztek. A már említett Mhitarjan mellett Roberto Gagliardini is jobbára csereként vállalt szerepet a középpályán, nem sok sikerrel. Az utolsó pillanatokban igazolt Francesco Acerbi pedig valószínűleg még nem tudott megfelelően beilleszkedni új csapatába, hiába ismeri őt a Lazióból az edző, egyelőre többet ártott, mint használt a szerepvállalása a hátsó alakzatban.

A BL-meccseken való rotálás alapján úgy tűnik, mintha Inzaghi talán előre feladta volna a nemzetközi szereplést, és belátta, hogy a jóval erősebb Bayern München és FC Barcelona mögött legfeljebb a harmadik helyet szerezheti meg a csoportban. Ezért a kapusváltás mellett például a Bayern ellen Barella, a Plzen ellen De Vrij és Martínez pihent. Ezzel a megfontolással még nem is lenne gond, ha közben a Serie A-ban jobban szerepelnének és nem kaptak volna ki hét forduló alatt háromszor. A pihentetés eredményességéről vélhetően majd az idény második felében kaphatunk valós visszajelzést, hogy mennyire lesznek kifacsarva tavasszal a játékosok. Ugyanakkor a vezetőedző valamilyen szinten a saját hibáját is beismerte – legalábbis elégedetlenségét mutatta ki – amikor az Udinese ellen 1–1-es állásnál félóra után két cserét hajtott végre.

Simone Inzaghi és az Inter gondokkal küzd (Forrás: Football Italia)

Ahhoz, hogy az Inter elérje a céljait, vagy legalább az első négyben végezzen, legfőképpen a csapatvédekezés terén lesz szükség javulásra. A kezdés nem volt túl veretes, de természetesen nem szabad végleg leírni őket. A klub részéről a bizalom továbbra is megvan a vezetőedző iránt, de a Curva Nord Inter vezető szurkolócsoport a napokban kiadott közleményében jelezte, hogy elfogyott a türelem, változásra van szükség. Inzaghinak edzői karrierje eddigi legnagyobb kríziséből kell kivezetnie a csapatát, miközben saját magától is több kell, mert az eddigi változtatásai nem hozták a kívánt eredményeket. Hosszú még az idény, a 2022-2023-as szezon ráadásul kimondottan nehéznek ígérkezik a téli vb miatt, de láthatóak már olyan problémák, melyek mielőbb megoldásért kiáltanak. Több nagy csapat is gondokkal küzd és gyengébben rajtolt, illetve az eddigi veretleneknek is biztosan lesznek még hullámvölgyei, így rendkívül izgalmas és megjósolhatatlan további versengésre számíthatunk.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt fotó: Eurosport