Háfra Noémi a pályafutását is megmentheti Dániában

Próbálom visszafogni a lelkesedésemet, de tény, hogy nagyon régen örültem ennyire magyar kézilabdával kapcsolatos hírnek. Ennek több oka is van, ezeket igyekszem majd kifejteni, de ami talán a leglényegesebb: végre történt valami.

Ez persze első hallásra nem tűnik soknak, de mindenképpen jobb annál, mint ami az elmúlt két évben jellemezte a helyzetet. Tehetetlenül néztük ugyanis, hogy a magyar női kézilabda egykori legnagyobb reménysége – aki világversenyen is került már az All Star-csapatba – úgy tűnik el a süllyesztőben, hogy klubjában, a Győri Audi ETO-ban az utánpótlás-játékosokkal hasonló szinten kezelik. Egyértelmű volt, hogy mindez nem maradhat így, és az is világosnak látszott, hogy a következő szezon sorsdöntő lehet Háfra további karrierje szempontjából. A Győr kerete még inkább telített lesz átlövőposztokon, nem nagyon látszott tehát, hogy mikor kaphat majd játéklehetőséget a magyar játékos.

Az Odense ehhez képest mindenképpen előrelépés: egy olyan csapat, amely a Bajnokok Ligájában is megmutatta már erejét, nem is beszélve a megnyert dán bajnoki címekről. És ami fontosabb, olyan gárda, ahol Háfra Noémi minden bizonnyal komoly játéklehetőségre számíthat. A posztján Mie Höjlunddal és Tonje Löseth-tel kell majd osztoznia a perceken (Lois Abbingh gyermeket vár), de az Odense a többi belső poszton – főleg sérülések miatt – elég hiányos, így ráfért az erősítés. Ulrik Kirkely, a dán csapat edzője ráadásul nagyon pozitívan nyilatkozott Háfráról:

„Noémi fiatal játékos, de már komoly tapasztalattal rendelkezik, és viszonylag rövid idő alatt a magyar válogatott fontos tagjává vált. Büszke vagyok arra, hogy úgy döntött, egy évet a mi környezetünkben tölt el. Ráadásul a vele folytatott beszélgetéseim során emberként is nagyon jó benyomást tett rám. Úgy gondolom, hogy hamar a csapat részévé válik majd.”

Ez a nyilatkozat jól rávilágít a transzfer másik fontos aspektusára is. Nemcsak a játékpercek miatt tehet nagyon jót Háfrának a Dániába igazolás, hanem a személyisége szempontjából is. Legyen szó akár arról az elsődleges tapasztalásról, amit minden légiós kiemel, hogy külföldön meg kell tanulni egy teljesen más kultúrában, önállóan helytállni, de a skandináv kézilabdával kapcsolatban mindig emlegetett pozitív szemlélet és önbizalom is biztosan jót tesz majd.

Merthogy el kell ismerni, hogy Háfra az utóbbi két évben igazságtalanul vált a magyar kézilabda elsőszámú céltáblájává. Tény, nem ment neki jól az elmúlt időszakban, és ebben egészen biztosan megvan az ő felelőssége is, de egyrészt nyilván nemcsak benne kell keresni a hibát, másrészt pedig mintha az egész sportág sikertelenségével kapcsolatos frusztrációt igen sokan rajta akarták volna levezetni. Önmagában tehát az is borzasztóan nagy segítség lesz számára, ha kicsit kiszakadhat ebből a toxikus környezetből (akit érdekelnek a játékos gondolatai erről, illetve az elmúlt időszakról, annak jó szívvel ajánlom ezt a beszélgetést).

A magyar balátlövő is hasonlóan látja a helyzetet: „Nagyon várom, hogy többet megtudjak arról a szabad és pozitív hozzáállásról, amelyről annyian beszélnek. Biztos vagyok benne, hogy taktikailag és fizikálisan is sokat tudok fejlődni a dán kézilabda kultúrában.”

A dán egyébként jelenleg a legmagasabb színvonalú bajnokság a női kézilabdában (saját bőrükön tapasztalhatták a magyar együttesek például az Európa-ligában), épp azért érdemes egyelőre visszafogottan örülni. Háfra egy olyan csapatba került, amely a hazájában nagyon domináns, most nemzetközi szinten is szeretne előrelépni, ajándékot tehát Kirkelytől sem kell várni, minden játékidőért meg kell majd küzdeni. És emlékezhetünk, hogy az utóbbi években is volt olyan Lakatos Rita személyében, akinek nem jött be a skandináv kaland.

Értékes lehetőséget nyújthat Háfra Noémi számára a dániai kölcsön (Forrás: Magyar Nemzet)

Ha azonban Háfra sikerrel jár (amire véleményem szerint nagyobb esély van, mint az ellenkezőjére, a képességei ugyanis nem lettek rosszabbak az elmúlt években), abból a magyar kézilabda is profitálhat, és nemcsak abban a tekintetben, hogy a válogatottban jól játszik majd, hanem azért is, mert a hazai közegnek borzasztó nagy szüksége van mindenféle külföldi impulzusra és tudásra. Az utóbbi időszakban pedig már többször pendítették meg felsőbb körökből is azt a húrt, hogy érdemes lenni minél több játékosnak külföldre mennie. Ha a magyar kézilabda egykori kincsét egy külföldi kölcsönvétel mentené meg, talán többek számára lenne vonzó ez az ösvény.

Kiemelt fotó: Infostart