Harmadszor is a feljutásra hajt a Frosinone
Az olasz másodosztály (Serie B) az idény közben a „világbajnokok ligájává” alakult, hiszen a 2006-os vb-győztes olasz válogatott négy játékosa edzőként, egy pedig máig aktív játékosként tevékenykedik a ligában. Köztük Fabio Grosso a Frosinonét irányítja, amely az elmúlt években kétszer már feljutott a Serie A-ba. A mostani szünetben öt ponttal vezeti a bajnokságot, és minden esélye megvan rá, hogy tavasszal majd ismét a feljutásért harcoljon.
A Frosinone Calcio az utolsó hat mérkőzése megnyerésével magabiztosan vezeti a Serie B tabelláját, miközben az első 13 forduló alatt tíz győzelmet és három vereséget regisztrált. Az olasz másodosztály a következő hétvégén a válogatott-mérkőzések miatt szünetet tart, de a küzdelmek a világbajnokság ideje alatt is folytatódnak a bajnokságban.
Történelmi feljutás és a végeláthatatlan stadionprojekt
Frosinone városa az olasz fővárost körülvevő Lazio régióban található, Rómától délre, Nápolytól északra. A több mint 40 ezer lakosú város labdarúgó-csapatát 1906-ban alapították. Az együttes eleinte csak a regionális bajnokságokban szerepelt, az országos harmadosztályban az 1940-es években képviseltette magát először, és története nagy részében a harmadik és a negyedik vonal között ingázott. A menet közben több újjáalapításon keresztül menő egyesületet évtizedeken át a helyi üzletember, Benito Stirpe irányította, akinek nagy álma volt az új stadion építése, melyet már a 70-es években megkezdtek, bürokratikus okokból azonban évtizedekig állt, és csak a közelmúltban fejeződött be.
A csapat először 2006-ban jutott fel a Serie B-be, amikor meglehetősen illusztris mezőnnyel bírt a másodosztály – a Juventust kizárták az első osztályból, valamint a Napoli és a Genoa is a második vonalban állt rajthoz. A Frosinone az első másodosztályú idényét a 11. helyen zárta, és egymást követő öt szezont töltött a második vonalban. Ebből négyszer a stabil középmezőny tagja volt, a 2010-2011-es évad végeztével azonban sereghajtóként kiesett. Ekkoriban például a brazil származású kapus, Massimo Zappino és a később a Sampdoriát és az Intert is megjáró Éder Citadin is a csapatot erősítette.
Az új stadion építése évtizedek óta állt, már a korábbi elnök fia, Maurizio Stirpe volt a csapat első embere. A történelmi feljutás tiszteletére a lehetőségekhez mérten modernizálták az akkori stadiont, a város központjában fekvő Stadio Matusa azonban csak 10 ezer néző befogadására volt alkalmas, és mivel szűk helyen, társasházakkal volt körülvéve, különösebb bővítésre sem volt lehetőség.
A csapat edzője ekkoriban a korábbi játékosa, Roberto Stellone volt, aki 2012-től 2016-ig irányította az együttest, regnálása alatt két osztállyal léptek feljebb. A klub vezetése végig kitartott az edző mellett, és bár szinte végig kiesőhelyen álltak, vele játszották végig az első osztályú idényt. A sárga-kék klub színei révén a „kanárik” becenévre hallgató Frosinone a 38 forduló alatt 31 pontot szerezve, emelt fővel búcsúzott a Serie A-tól. Az élvonalban is Daniel Ciofani és Federico Dionisi alkotta a csatárduót, mint előtte a Serie B-ben, sőt előbbi már a harmadosztályban is játszott a klub mezében.
Új stadion, újabb feljutás
Miután belekóstoltak az első osztályba, a Frosinone további célja a visszatérés lehetett a továbbiakban. Az ifjabbik Stirpe azt szerette volna elérni, hogy a csapat előbb-utóbb gyökeret tudjon ereszteni a Serie A-ban, ehhez azonban nélkülözhetetlen lett volna befejezni az új stadiont. Végül sikerült a városvezetéstől egy újabb 15 millió eurós támogatást kisajtolnia, hogy az elfeledettnek hitt projekt folytatódjon. A munkálatokat 2015 és 2017 között bonyolították le, a Stadio Benito Stirpe 2017 októberében megnyitotta kapuit. Egy minden szempontból korszerűbb, tágasabb stadion jött létre a város külső részén. Ezzel párhuzamosan a régi, kultikus stadiont elbontották, a helyén parkot hoztak létre.
A másodosztályú visszatérést követően elsőre nem sikerült kiharcolni a feljutást. A rutinos Pasquale Marino irányításával a 2016-2017-es évad végén a Frosinone lemaradt az automatikus szintlépésről, a rájátszásban pedig az elődöntő jelentette a végállomást. A következő szezonban ismét egy fiatal edző, Moreno Longo vezette sikerre a csapatot. A Ciociari már az új stadionban játszhatta a hazai mérkőzéseket, de az első két helyre ezúttal sem tudott odaférkőzni, viszont a play-off végletekig kiélezett és sokáig vitatott fináléjában felülmúlta a Palermót és újra feljutott a Serie A-ba. Camillo Ciano az első évében 16 góllal támogatta a feljutást, végül idén nyárig bezárólag öt szezont töltött a csapatnál.
Decemberben megköszönték Longo munkáját, azonban az őt váltó Marco Baronival sem történt jelentős változás
Világbajnokok váltása
Az előző három kiírásban a Frosinone egyre inkább beleszürkült a Serie B-be, és csak a másodosztály középmezőnyébe ért oda. 2019 nyarán az egykori kiváló hátvéd, Alessandro Nesta vette át a csapat irányítását, aki az első szezonban nagy nehézségek árán a nyolcadik helyig kormányozta az együttest, amely így bejutott a rájátszásba. A Frosinone a play-offban a Cittadellát és a Pordenonét is kiejtette, és a feljutás kapujába került, azonban a története első feljutását ünneplő Speziával szemben rosszabb bajnoki helyezésével elvesztette az 1–1-es összesítéssel végződő mindent eldöntő párharcot.
Az átalakulóban lévő csapat a következő idényben már csak a 10. helyen végzett, tavaly márciusban pedig két 2006-os vb-győztes váltotta egymást a kispadon: Nesta helyére Fabio Grosso ülhetett le. A Palermo, az Inter és a Juventus egykori balhátvédje leginkább arról lett híres aktív pályafutása során, hogy oroszlánrészt vállalt a négyszeres világbajnok Olaszország eddigi utolsó vb-címéből. Grosso a 2006-os németországi világbajnokság elődöntőjében a hosszabbításban győztes gólt szerzett a házigazdák ellen, amelyre máig az Azzurri valamennyi szurkolója könnyes szemekkel emlékszik vissza. Pár nappal később a franciák elleni fináléban ő értékesítette a mindent eldöntő tizenegyest, amellyel elhódították a vb-trófeát.
Annak ellenére, hogy Grosso – teljes joggal – ünnepelt nemzeti hős volt játékosként, edzőként nem sokat bizonyított. A papírok megszerzését követően utolsó aktív klubja, a Juventus adott neki lehetőséget a Primavera-csapat edzőjeként, melyet 2014-től 2017-ig töltött be. Felnőtt csapatot először a 2017-2018-as idényben irányított, amikor a másodosztályú Barival középszerű szezont futott – a hetedik hellyel bejutottak a play-offba, ott azonnal kiestek, majd a csapatot visszasorolták a negyedosztályba. A következő szezonban a Hellas Verona biztosított számára lehetőséget, és bár végig harcban álltak az automatikus feljutásért, a szezon végi hullámvölgy miatt májusban megköszönték Grosso munkáját – nélküle feljutottak. 2019 novemberében az első osztályú Brescia kispadján tűnt fel, ám három forduló alatt elszenvedett három vereség után rögtön felállították. 2020 augusztusától 2021 márciusiáig még a svájci FC Siont irányította, ezután jött a Frosinone ajánlata.
Fabio Grosso (Forrás: Frosinone)Jelentős változások után eredményes szereplés
Grosso az első teljes idényében, a 2021-2022-es évadban a kilencedik helyre kormányozta be az együttest, csak a rosszabb egymás elleni eredménnyel maradt le a Perugia elleni összevetésben a rájátszásról. A nyáron jelentős átalakulás ment végbe: Federico Gatti végleg a Juventushoz került, miközben az előző két idény házi gólkirálya, Andrija Novakovich és a kölcsönben foglakoztatott Gabriel Charpentier egyaránt búcsút intett a csapatnak. A fentebb már említett Ciano öt év után távozott a Beneventóhoz, ahonnan cserébe Roberto Insigne érkezett (az Eb-győztes Lorenzo Insigne öccse).
Továbbá a hatalmas tehetségként számontartott Luca Moro a Sassuolótól kölcsönben csatlakozott az együtteshez és már három gólt szerzett. Nála több gólt csak az Intertől kölcsönvett 22 éves támadó, Samuele Mulattieri jegyzett, aki négy találattal támogatta eddig a Frosinone menetelését. A két fiatal csatár főszerepet vállal Grosso megújult csapatának hatékonyságából, melynek alapját kétségkívül két nyáron igazolt rutinos hátvéd, Fabio Lucioni és Mario Sampirisi adja, akiknek Serie A-s tapasztalatuk is van.
A fiatal tehetségeken és a veterán vezéreken kívül a Ciociari kerete másodosztályú szinten minőségi futballistákból áll, mint például a Crotonéval a Serie A-ban szereplő középpályás, Marcus Rohdén vagy a Juventust is megjáró balhátvéd, Gianluca Frabotta, ők erősségei is a csapatnak.
A Frosinone a szezont két – kapott gól nélküli – győzelemmel kezdte, majd egymást követő három idegenbeli meccset veszített el egygólos különbséggel, de közben minden hazai mérkőzését megnyerte. (A Benevento, a Cittadella és a Parma győzte le őket.) Azóta viszont változás történt, Grossóék az utolsó hat találkozón győzni tudtak – immár idegenben is. Az utolsó négy alkalommal ráadásul mindig egy góllal diadalmaskodtak, amely azt mutatja, hogy képesek megnyerni a kiélezett meccseket.
A Serie B jelenlegi mezőnyében csakúgy hemzsegnek az egykori világbajnokok, hiszen a 2006-os győztes csapatból Grosso mellett Filippo Inzaghi a Reggina edzője, szűk két hónapja Fabio Cannavaro a Beneventót irányítja, egy még ennél is frissebb kinevezés révén Daniele De Rossi a SPAL trénere lett, míg az örökifjú Gianluigi Buffon a Parma kapuját őrzi. Továbbá a 2010-es világbajnok spanyol válogatott egykori kiválósága, Cesc Fábregas a Comóban játszik.
A szerző a Serie B magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/seriebmagyar/
Szerző
