Hogyan számolják az UEFA-koefficienseket és mit mutatnak idén?

Hogyan is számolják a koefficienseket?

Az UEFA jelenleg három különböző koefficiens-ranglistát is nyilván tart a kupasorozataihoz, melyek közül a tíz év eredményeire alapozott klubrangsort csak a pénzdíjazások szétosztásánál veszi figyelembe, ahogy arra már mi is kitértünk nemrég. Mindemellett két régebb óta használt, ötéves rangsort is meg kell különböztetnünk, hiszen a kizárólag a csoportok sorsolásának kiemeléséhez alkalmazott klub-ranglistát kicsit másképp kalkulálják, mint a tagországok rangsorát.

A tagországok koefficiensének is az az alapja, hogy a kupasorozatokban induló csapataik hogyan szerepelnek, egész pontosan, hogy 1.) hány győzelmet és döntetlent szereznek, illetve 2.) mely fázisig jutnak el a versenysorozatokban.

1. Jelenleg az UEFA-nak már három kupasorozata van, és mind a három sorozatban egyaránt 2 pont jár a győzelmekért és 1 pont a döntetlenekért, a selejtezőkben szerzett pontszámokat pedig megfelezik.
2. A mérkőzéseken szerzett pontok mellé az egyes fordulók eléréséért bónuszpontokat is osztanak a csapatoknak, és pillanatnyilag ez az a tényező, ami némileg figyelembe veszi a kupasorozatok rangját.

A Bajnokok Ligájában ugyanis már a csoportkörös szereplésért jár 4 bónuszpont, míg a másik két sorozatban a főtábláért önmagában még nem. Ezzel persze még aggályosabb lesz, hogy a BL-főtábla 32 csapatából 26 alanyi jogon, selejtezők nélkül jut hozzá ezekhez az ajándékpontokhoz, szemben azokkal, akik hosszú selejtezősorozat árán jutnak el idáig. Aztán a legrangosabb sorozatban a csoportgyőztesek és a csoportmásodikok is kapnak 4-4 bónuszpontot, mivel pedig már a nyolcaddöntőtől minden forduló eléréséért is jár 1-1 pont még, a legjobb tizenhat közé jutó klubok voltaképpen rögtön 5-öt zsebelnek be. A két döntőig jutó csapat minden lehetséges bónuszpontot begyűjtve összesen 12-vel gazdagodik.

Az Európa-ligában a csoportkörben csak a kvartettek győztesei kapnak 4 bónuszpontot és jutnak rögtön a nyolcaddöntőbe, amivel ezt ők is rögtön kiegészítik 5-re, majd itt is minden további forduló eléréséért jár még 1-1 pont. Mivel a főtábláért nem járt azonban 4 egységnyi indulóbónusz, a maximálisan elérhető extra pontszám itt 8. Közben a csoportmásodikoknak itt csak 2 bónuszpont jár és az egyenes kieséses szakaszban előbb a bónuszt nem érő rájátszásban kell kivívniuk a továbbiak lehetőségét.

A Konferencia-ligában a csoportgyőztesek 2-2, a csoportmásodikok pedig 1-1 bónuszpontot kapnak, a továbbiak pedig csak az elődöntő és a döntő eléréséért járnak, így tehát a lehetséges maximális bónuszpontszám 4 a harmadik számú európai kupasorozatban.

Az országok csapatainak pontszámait aztán összeadják és elosztják az indulók számával, így voltaképpen azt kalkulálják ki, mennyit szerez átlagban az ország egy klubja. A mérkőzések számát azonban nem veszik számításba, így annak is nagy jelentősége van, hogy az automatikusan a főtáblán induló csapatok legalább hat mérkőzésen gyűjtögethetik a pontokat. Ugyanakkor bármelyik sorozatban is szerepel jól egy csapat, sok mérkőzésen gyűjtögetett sikereivel ellensúlyozni tudja az erősségek differenciálására hivatott bónuszpontokat.

Így tehát a koefficiensek számában nincs olyan kimagasló jelentősége a BL-szereplésnek, mint a pénzügyek terén (ahogy azt nemrég kiveséztük). A harmadik számú kupasorozat tavalyi bevezetése fel is kavarta az elit hátországának erőviszonyait, hiszen a rangosabb versengésekben gyatrán muzsikáló Hollandia így mégis csaknem 50%-kal megdöntötte korábbi éves koefficiens-rekordját (13,6-ról 19,2-re) és a második helyen zárt a 2021-22-es szezonban, de kizárólag a Konferencia-ligában szerzett pontokkal ért el Norvégia is az országtól korábban sosem látott eredményt (7,625 koefficiens).

Az éves versengésnek önmagában azonban jelenleg még nincs nagy szerepe (2024-től az első két hely egy-egy BL-főtáblás indulási jogot ér majd), hanem az országok elmúlt öt évre összesített eredményei alapján állítják fel a hivatalos ranglistát, mégpedig teljesen szokatlan módon bármiféle súlyozó szorzók nélkül, tehát az öt évvel ezelőtti eredmények ugyanannyit nyomnak a latba, mint a legújabbak.

Így aztán visszafogottabbak is a hullámzások a ranglista élcsoportjában, a legutóbbi szabálymódosításkor 4-4 BL-főtáblás hellyel bebetonozott top 4-be például a franciák 15 évvel ezelőtti kicsúszása óta nem került új ország és kilátás se nagyon van változásra a közeljövőben. A kiszámíthatatlanabb selejtezős küzdelmekben váltakozó sikerességű csapatok között nagyobb a mozgás, megfigyelhetőek ugyanakkor fő tendenciák.

Helyettük a Konferencia-ligában való említett jó szereplésével Hollandia alaposan fel is zárkózott Franciaországra és Portugáliára, sőt mivel idén a számukra egészen pocsékul sikerült 2017-18-as szezon esik ki az öt éves figyelembe vett periódusból, utóbbiakat virtuálisan már meg is előzték. Így idén igen éles küzdelem várható az ötödik helyért, hiszen annak év végi kiléte határozza majd meg 2024-től egy további BL-főtáblás kvóta kiosztását az új, 36 csapatos lebonyolításban. Az első holland–francia összecsapást mindenesetre a németalföldiek nyerték, hiszen a BL-selejtezőben az AS Monaco nem tudta kellőképpen érvényesíteni a fölényét a PSV Eindhoven ellen, de a java természetesen még csak most következik a versengésnek.

A magyar sikerek relativitása

Magyarország szinte már hagyományosan az európai ranglistának a középmezőnyében helyezkedik, pillanatnyilag épp a 25. helyen az 55 jelenlegi UEFA-tagország között. Ez szerény helyezésnek tűnhet és nagy is a lemaradás a kvóták kiosztását jelentősen befolyásoló helyektől, de azt is hangsúlyoznunk kell, hogy ilyen előkelő pozícióban 15 éve nem állt már az NB I. Ráadásul van némi kilátás továbblépésre is, hiszen Magyarországnak is egy igen gyenge 2017-18-as szezonja esik ki most az ötéves ranglistából, idén pedig már most több koefficienst gyűjtöttek a csapatok, mint tavaly.

Immár negyedik éve a Ferencváros viszi a pontgyűjtésben a prímet, de idén a Fehérvár és a Kisvárda is relatíve tisztességesen helyt állt és összesen annyi koefficienst gyűjtöttek a magyar csapatok a selejtezők során, mint korábban csak egyszer, négy évvel ezelőtt, az FTC pedig akár még gyarapíthatja a termést az Európa-liga csoportkörében.

Arra sem volt még korábban példa, hogy egymás után öt szezonban is legyen magyar csapat valamelyik sorozat csoportkörében, hiszen a Fradi évei előtt a MOL Vidi jutott el öt szűk esztendő után először a csoportkörig az Európa-ligában. Azért ennek a számunkra kellemes rekordnak a relativizálásához is hozzá kell tennünk, hogy jelenleg 22 ország rendelkezik ennél hosszabb sorozattal, köztük például a tizenegyes szériában lévő Azerbajdzsán vagy a kilenc éves folyamatosságot megélő Bulgária is, Oroszország pedig csak azért nem szélesíti a kört, mert idén nem vehetnek részt a klubjai az európai küzdelmekben.

Szép dolog tehát a lassú magyar lépegetés felfelé az európai ranglistán, de érdemes azt is tudni, hogy ez még csak viszonylagos fejlődés, nemzetközi összevetésben egyelőre cseppet sem kirívó. Különösen annak fényében nem, hogy az UEFA legutóbbi beszámolója alapján a bevételek tekintetében a 14. helyen áll a magyar bajnokság Európában a kimagasló állami támogatásoknak köszönhetően. Vagyis az NB I klubjai nagyobb költségvetéssel dolgozhatnak, mint például a dán, a görög, a svéd vagy a norvég klubok, nem is beszélve a leggazdagabb ligák 20-as listájára fel se férő horvátokról, csehekről vagy éppen ciprusiakról, akik pedig jelentősen több koefficienssel rendelkeznek.

Persze a 2024-től bevezetésre kerülő új lebonyolítás is változtat majd a helyezések jelentőségén, hiszen, ha a BL-főtábla 36 helyének sorsa már ismert is, közben az Európa-ligában és a Konferencia-ligában még nem tudható, hogyan áll majd össze a kibővülő mezőny, vagyis érdemes minden egyes pontért és helyezésért megküzdeni, mert lehet, hogy nagy fontossága lesz még hamarosan.

Nemzetközi tendenciák

Ha Magyarországnak nem is jött össze a két csoportkörös hely, több történelmi léptékű siker született az európai kupasorozatok selejtezőiben. A Bajnokok Ligájának legfőbb érdekessége például, hogy hét év után tért vissza Izrael a Maccabi Haifa révén, mely a selejtezők bajnoki ágán a görög Olympiakoszt, a ciprusi Apollon Limasszolt és a szerb Crvena zvezdát is kiverte. Közben Horvátországnak és Csehországnak két kihagyott szezon után lesz újra BL-csapata a Dinamo Zagreb és a Viktoria Plzen kvalifikációjának köszönhetően. Mindemellett Ukrajnának most utoljára van még egy garantált főtáblás helye, de ezzel együtt is

Ebben persze jelentős szerepet játszik, hogy Oroszország kizárásra került, de távolról sem csak ez áll a jelenség hátterében. A pénzügyi fair play bevezetése előtt még egyre növekvő focihatalomnak számító Törökország most 27 év után marad csapat nélkül a BL-csoportkörre, de két egymást követő szezont kénytelen kihagyni már Görögország is, amire 1994 óta nem volt példa, és Románia is úgy nem fordult meg a BL-főtáblán már kilenc éve, hogy a gazdasági ellehetetlenítés előtt egy nyolc éves sorozatuk volt éppen.

Az előrelépések között viszont mindenképpen ki kell emelnünk, hogy miután Skóciának az elmúlt négy évben nem sikerült a BL-főtáblára juttatnia csapatot a selejtezőkből, idén nem csak alanyi jogon kaptak egy helyet, de a Rangers is kivívta a kvalifikációt két párharc megnyerésével, így – a történelmi tendenciát folytatva – 15 év után lesz újra ott mindkét glasgow-i klub a csoportkörben. Az más kérdés, hogy a többi skót klub szinte teljesen súlytalan évtizedek óta az európai és a hazai porondon is, a Hearts úgy lesz ott a Konferencia-ligában, hogy egyetlen selejtezős párharcát elveszítette az El-ben.

Az UEFA 55 tagországából 21 még sohasem szerepelt egyébként a Bajnokok Ligájában, de most már két másik sorozat is lehetőséget ad a csoportküzdelmekben való részvételre. Ennek köszönhetően idén is bemutatkozhatnak új országok az európai főtáblákon, mint például a legfiatalabb tagországnak számító Koszovó. A még az országban is kisvárosnak számító Suva Rekában székelő KF Ballkani tavaly nyerte meg az első bajnoki címét, idén pedig némi szerencsével írt történelmet. A BL-selejtezőben ugyanis kikapott még a litván FK Zalgiristől, majd a Konferencia-liga kvalifikációjához nem különösebben veretes ellenfeleken kellett átverekednie magát, hiszen előbb a San Marinó-i La Fioritát, majd a feröeri KÍ Klaksvíket és végül az észak-macedón Skupit verték ki a 2. perctől emberelőnyben játszva végül egy kalandos találattal.

Az őket az első körben elintéző FK Zalgirisnek a BL-selejtezőkben volt egy nagy dobása a svéd Malmö FF kiejtésével, így a Bodö/Glimttől elszenvedett kiütéses vereség és a Ludogoreccel szembeni El-kiesés is azt jelentette, hogy a Konferencia-ligában ott lehetnek első főtáblás litván csapatként.

Még különösebb Liechtenstein és a Vaduz FC esete, hiszen saját bajnoksággal nem is rendelkezik az ország (miközben a katalán futball-önállósággal szemben gyakran a hazai liga hiánya az UEFA érve), hanem csak egy nemzeti kupasorozat révén indulhat a legkisebb európai kupasorozat selejtezőiben az amúgy tavalyi kiesése óta most épp a svájci másodosztályban szereplő klub. Itt idén az idegenbeli visszavágókon sikerült legyőznie a szlovén Kopert egy drámai hosszabbításban, majd meglepetésre a török Konyasport és az osztrák Rapid Wient is.

Mindeközben a topligáknak csak egy-egy csapata vívott a selejtezőkben egy-egy párharcot, de e nélkül is ott vannak az élmezőnyben, hiszen annyi bónuszpontot kapnak az automatikus BL-főtáblás helyekért, amennyit sok ország összesen sem gyűjt össze. A rövidke kvalifikációt most az öt élbajnokság indulói sikerrel vették, így Németországnak a jelenlegi szezonban kissé érthetetlen módon nyolc csapata is ott lesz a csoportkörben, holott az UEFA korábban kizárta ennek a lehetőségét a legutóbbi 2015-ös eset óta, tavaly például a spanyolok pontosan ilyen helyzetben (az El-győztes Villarreal a hazai bajnokságban nem végzett BL-indulást érő helyen) ugyanígy öt csapattal vehettek részt a BL-ben, de összesen hét indulóval maradtak és kihagyták a Konferencia-liga első kiírását.

Jól mutatja, mennyire fontosak az automatikusan osztogatott főtáblás helyek és a selejtezők kihagyása, hogy idén a topligákon kívül egyik ország sem tudta minden indulóját eljuttatni a csoportkörbe. A csak egy klubot elvesztők közül Belgium egymás után ötödször, Hollandia pedig negyedszer képviseltetheti magát négy csapattal a főtáblákon, Csehország pedig az elmúlt nyolc évben hétszer juttatott oda három csapatot a magyarhoz hasonló gazdasági környezetben, de mint láttuk, sokkal kevesebb pénzből gazdálkodva.

Érdemes még megemlíteni, hogy Ciprus még sohasem volt három csapattal a körmérkőzéses szakaszban, de Finnországgal is először fordul elő, hogy egymást követő két évben is eljut ide a HJK által. Hasonló bravúrt ért el Örményország, mely hosszú várakozás után tavaly debütált a Konferencia-ligában, amit most sikerült megismételnie a Pjunik Jerevánnak, Lettország pedig 13 év után térhet vissza az európai vérkeringésbe a Rigas FS sikerével.

Utóbbi viszont azt is jelentette, hogy tizenegyesekkel maradt le Észak-Írország a történelmi debütálásról, mint ahogy a bosnyákok bajnoka, a Zrinjski Mostar is, így bármilyen furcsa is, Bosznia-Hercegovina még mindig tagja annak a nyolc országnak, mely nem ismeri, milyen érzés egy európai kupasorozat csoportkörében szurkolni egy csapatának. Az idén az utolsó fordulóig reménykedő Málta, a selejtezők során rekord-koefficienst gyűjtő Izland mellett Andorra, a Feröer-szigetek, Montenegró és San Marino a tagja még ennek a nem túl örömteli társaságnak.

Az európai koefficiens-versengésben azonban csak most jön még a java, a szezon végi sorrend pedig majd azt határozza meg, hogy a 2024-től induló új lebonyolításban hogyan állnak össze a 36 csapatos főtáblák.

Kiemelt kép: getfootballnewsfrance.com fotójának felhasználásával