LaLiga 2022-2023 – indul a spanyol első osztály!

Harcban az elitstátusz fenntartásáért

A bevezetőben nem véletlenül szerepelt a Santander neve, hiszen a bajnokság névadó szponzora, a bankintézet a következő szezontól már nem támogatja az élvonal küzdelmeit, helyét pedig az EA Sports veszi át. Az új támogató a hírek szerint dupla akkora bevételt biztosít a bajnokság számára, mint elődje. Bár a játék szempontjából jelentéktelennek tűnhet az üzlet, valójában mutatja a spanyol első és másodosztályt üzemeltető cég legrelevánsabb kihívását: pénzt szerezni, hogy az élcsapatok versenyben maradhassanak a Premier League-gel szemben. Utóbbi célkitűzés elérése egyre inkább nehézkes a LaLiga számára, melynek levét természetesen a csapatok isszák meg. Ennek igazolására remek példa, hogy a bajnokság példátlan szigorú bérkeretszabályozása miatt az élvonalbeli játékosok több mint fele még nincs regisztrálva, órákkal a szezonrajt előtt.

Harc a kiesésért

Az új szezonra rendkívül érdekes klubprofilokkal bővült a bajnokság: először nyerte meg a LaLiga SmartBank, azaz a másodosztály küzdelmeit az UD Almería, illetve újabb katalán csapattal bővült a mezőny a Girona FC jóvoltából, a Real Valladolid pedig azonnal visszajutott az első osztályba a tavalyi kiesés után. Ezekben az együttesekben feltűnnek olyan figyelemre méltó játékosok, mint Umar Sadiq, aki tavaly az Almería mezében 19 gólt és 12 gólpasszt jegyzett, vagy éppen Shon Weissman (Valladolid), aki az előző idényben egészen 21 találatig jutott, és már LaLiga-tapasztalata is van. Ennek ellenére, a frissen feljutók mindegyike esélyesen az alsóházba várható, sőt, ha nem történik nagyobb meglepetés, akkor a kiesés ellen fognak harcolni.

Ebben partnerük lehet az Elche CF, a Cádiz CF, a Rayo Vallecano és a Getafe CF is. A madridi alakulatoknak, főleg a Getafénak az előszezonja sem sikerült valami fényesre, de az előző szezon tendenciái sem ígérnek sok jót számukra. Igaz, a kereteken sikerült némiképp alakítani: Quique Sánchez Flores gárdája például tízmillió eurót sem sajnált Borja Mayoral leigazolására, a Rayónál pedig sok év után Andoni Iraola keze alatt állhat össze újra a Diego Costa–Radamel Falcao csatárduó.

Az azonnal visszatérő újoncnál minden pontot meg kell majd becsülni (Forrás: Real Valladolid)

A kiélezett középmezőny

A bajnokság centrális terében valószínűleg nem lesz nagy változás: a CA Osasuna, az RCD Espanyol, a Celta Vigo és a Valencia CF is egyértelműen azzal a céllal indul neki az új szezonnak, hogyha jól forgatják a kártyáikat, akár az európai kupaszereplés is összejöhet. A legérdekesebb ilyen szempontból a Celta és a Valencia lehet, míg előbbinél az utóbbi években, vagy inkább hónapokban nemzetközi szinten is elismert Luis Campos sportvezetői munkájának köszönhetően többek között olyan kvalitású játékosok jöttek a csapathoz, mint Carles Pérez, Óscar Rodríguez és Unai Núnez, addig az immáron egyetlen élvonalbeli valenciai csapatnál (a Levante UD kiesése után) ismét teljes revitalizációba kezdtek.

A klub „végre valahára” eladta Goncalo Guedest, aki bár a csapat talán legmeghatározóbb játékosa volt, de az ő majdnem 40 millió eurós átigazolása némiképp rendbe tette a Valencia pénzügyi helyzetét. A támadósorból továbbra is meg akarnak szabadulni a magas fizetésű Maxi Gómeztől, a kiesők és távozók pótlására érkezett viszont Samu Castillejo és az Atlético Madridtól kölcsönben Samuel Lino is. A Valenciánál a legérdekesebb azonban valószínűleg nem a játékoskeret átalakulása, hanem a teljes stílusváltás lesz, hiszen José „Pepe” Bordalás helyét Gennaro Gattuso vette át.

Pamplonában ismét a középmezőnyt lehet becélozni (Forrás: CA Osasuna)

Az áhított cél: Európa

Az európai kupaporondra pályázó klubok közül öt az elmúlt pár évben markánsan igyekezett elszakadni az utánuk következőktől, és egyfajta átmenetet képeznek a három gigász és a középmezőny között. Az Athletic Bilbao életében a legnagyobb sportszakmai változást mindenképp az jelenti, hogy immáron harmadszor is kinevezték a vezetőedzői posztra Ernesto Valverdét, aki az elmúlt két esztendőben szinte teljesen elzárkózott a futballvilágtól. Bár elődje, Marcelino gyakorlatilag sikeredzőnek számított Baszkföldön (is), Valverde személyében az Athletic szinte garanciát kapott a sikerre és várhatóan az európai kupaszereplésre is.

Az ötödik számú erő pozíciójának elnyeréséért várhatóan ismét nagy harcot fog vívni a Villarreal CF és a Real Sociedad. A Sárga Tengeralattjárónál komolyan nem erősítettek a nyáron, inkább a meglévő keretet próbálták minőségi cserékkel feltölteni, ennek is köszönhető például, hogy a következő idényben ismét találkozhatunk José Luis Morálesszel vagy a nagy hazatérő José Manuel „Pepe” Reinával. Unai Emery karakteres edzői stílusát tovább élvezhetjük az új szezonban, kérdéses azonban, hogy a csapat ismét kiemelkedő európai teljesítményével, vagy egy újabb csalódást keltő bajnoki helyezéssel hívja fel magára a figyelmet.

A Real Sociedad ezzel szemben rendkívül aktív volt a játékospiacon, ráadásul azon a területen, ahol a csapatnak a legnagyobb szüksége volt rá, a támadósorban. Kevesebb, mint hétmillió euróért megszerezte Kubo Takefuszát, tízmillió eurót adott ki a 18 éves, rendkívül tehetséges Mohamed-Ali Cho játékjogáért és Brais Méndez személyében 14 millió euróért egy igazi, rutinos LaLiga-szélsőt sikerült leigazolnia. A San Sebastián-i klub emellett természetesen továbbra is igyekszik építeni az akadémiai neveltjeire, így a fiatal debütánsok számában valószínűleg újra liga első lesz.

Hasonlóan nagy csatára készülhet ismételten a két városi rivális, a Sevilla FC és a Real Betis is. Utóbbi az elmúlt szezonban egészen a bajnokság legvégső szakaszáig a negyedik helyen tudta tartani magát, aztán a hajrában lecsúszott az Európa-liga-szereplést érő helyekre. Manuel Pellegrini helye biztos, a chilei edző irányítása alatt pedig már egészen abszurd visszagondolni arra, hogy a csapat pár éve még a másodosztályból igyekezett visszakerülni a LaLiga mezőnyébe. A Betis tavalyi kifáradásához nagyban hozzájárult a vékonyka keretük, ennek ellenére ezen a nyáron egyelőre nehezen tudnak boldogulni az igazolásokkal: az említett szigorú LaLiga-szabályok miatt jelenleg egyetlen egy új igazolást sem tudtak még regisztrálni, emellett pedig olyan célpontok megszerzése is kútba eshet, mint Houssem Aouar.

A Betisnél idén még nagyobbat álmodnak, mint ami legutóbb összejött (Forrás: Real Betis Balompié)

A Sevillánál a regisztrációkkal nem volt és nem is lesz probléma, azonban ez keserédes sikernek számít az andalúziaiak részéről, hiszen egy átigazolási időszak alatt sikerült elveszíteniük a bajnokság egyik, ha nem legjobb védőpárosát, Jules Koundé és Diego Carlos személyében. Helyükre eddig mindösszesen Marcao érkezett a Galatasarayból, de méltán híres sportigazgatójuknak, Monchinak bőven akad még dolga akkor is, ha a bajnokság már megkezdődött. A legjelentősebb transzferük mindenképp Isco leigazolása, a Real Madridtól majdnem tíz év után távozó játékmester rendkívül nagy név a spanyol labdarúgásban, de a Sevilla kerete nem az ő posztján szorult leginkább bővítésre. Emellett Julen Lopetegui alkalmasságát is egyre többen kérdőjelezik meg a szurkolók közül, hiszen bár a spanyol tréner az elmúlt korszakok legkompetensebb Sevilláit rakta össze évről évre, a csapat tavaly féltávnál még a bajnoki címért harcolt, a szezon végén azonban csak a negyedik helyen zárt.

A mesterhármas

Ha a jelenlegi állapotokat figyelembe véve kell tippelni, akkor nagy valószínűséggel az élmezőnyben sem lesz jelentős változás. Az Atlético Madrid az idei nyáron több klubhoz hasonlóan szinte teljesen letekerte a transzferaktivitást, a távozók és az érkezők tekintetében egyaránt. Bár a gazdasági helyzet a fővárosban sem épp rózsás, a tavaly rendkívül sok problémát okozó belsővédő posztot nem sikerült egyáltalán megerősíteni, így az előszezonban az az Axel Witsel (a belga légiós a Borussia Dortmundtól érkezett) játszott a védelem tengelyében, aki a csapat egyetlen klasszikus hatosát, Geoffrey Kondogbiát lett volna hivatott tehermentesíteni.

Diego Simeone azonban így is számolhat egy rendkívül fontos fogással: az Udinesétől sikerült megszerezni Nahuel Molinát, aki a Kieran Trippier januári távozása után hagyott űrt fogja majd betölteni a jobbhátvéd posztján. Meghosszabbították Antoine Griezmann kölcsönszerződését is, a Juventustól visszatérő Álvaro Moratát pedig minden bizonnyal marasztalni fogják, és bár a klublegendának számító Saúl Níguez sorsa még teljesen bizonytalan, az Atlético egyetlen jelentős távozó nélkül átvészelte a nyarat. Simeone csapata nagy eséllyel továbbra is a harmadik számú erőként szerepelhet majd a LaLigában.

Kondogbia és Witsel kellene stabilizálják a Matracosok középpályáját (Forrás: Atlético de Madrid)

Ha azonban a nyár legtöbb témát szolgáltató klubját keressük, minden olvasónak az FC Barcelona ugrik be elsőként. A katalánok túlzás nélkül őrült költekezésbe kezdtek annak reményében, hogy legalább bajnokaspiráns csapatot tudjanak faragni, ennek következtében csatlakozott hozzájuk Andreas Christensen, Franck Kessié, Jules Koundé, Raphinha, de még a világ egyik legelismertebb kilencese, Robert Lewandowski is. A 150 millió eurós kiadásnak azonban további ára is van: az amúgy is őrült adósságtól szenvedő FC Barcelona jelenleg ott tart, hogy különböző formában majdnem 500 millió euró saját tulajdonrészt értékesített a nyáron, ami érinti a klub marketingügynökségét és televíziós jogait is. Joan Laporta elnök tehát mindent feltett egy lapra, a klub jövőjének egy jó nagy szeletét feláldozta a rövid távú sikerek reményében.

Könnyen lehet azonban, hogy ennek a gyors sikernek az elérésével is komolyan meggyűlik a bajuk, ugyanis a klub jelenlegi gazdasági helyzete a tőkebevonás után sem teszi lehetővé, hogy akkorára növeljék a bérkeretet, amibe az új igazolások is beférnének. A katalánok jelenleg egyetlen egy új játékost sem tudnak beregisztrálni, Christensen és Kessié szerződésében pedig szerepel egy záradék, miszerint, ha időben nem sikerül őket bejegyezni a LaLigánál, szabadon távozhatnak, új csapatot kereshetnek maguknak. A vezetőség Frenkie de Jong kikényszerített eladásával próbál enyhíteni a helyzeten, lévén a holland keres az egyik legjobban a Camp Nouban, de a játékos (akinek csaknem 20 millió eurónyi fizetéssel tartozik a Barcelona) jelenleg nem gondolkodik a távozáson, épp ahogy a fizetéscsökkentésen sem.

A Real Madridnál a kiegyensúlyozottságra és az állandóságra törekednek. Éppen ezért logikusan olyan pontokon igyekeztek erősíteni a csapaton, ahol hiányosságok jelentkeztek. Aurélien Tchouaméni leigazolására – bónuszokkal együtt – 100 millió eurót sem sajnáltak kiadni, miután lemaradtak Kylian Mbappé szerződtetéséről, Antonio Rüdiger személyében pedig igazán remek opcióval bővült a belsővédők sora. A madridiaknak még az is belefért, hogy ingyen, egy 50%-os jövőbeni eladási kulccsal megváltak Luka Jovicstól, aki annak idején még 60 millió euróért érkezett a klubhoz.

A fővárosban már meg van az első idei trófea, szóval jöhet a bajnoki pontvadászat (Forrás: UEFA)

Kevés kérdés van a szezonrajt előtt: a Real Madrid tűnik a legnagyobb favoritnak, de ahogy a 2021–2022-es szezonban kevesen számítottak ilyen elsöprő dominálásra, most is akadhatnak meglepetések a bajnoki címért való versenyfutásban. Kifejezetten érdekes lesz, hogy Carlo Ancelotti hogyan teljesít majd második idényében a Real Madridnál, hiszen előző spanyolországi időszakában is ekkor jelentek meg a problémák a csapat környékén, most azonban elmondható, hogy jóval biztosabb az olasz edző pozíciója a kispadon.

Kiemelt kép: FC Barcelona