Legendát gyászol az olasz labdarúgás

Viallinál először 2017-ben diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot, majd 2020 áprilisában gyógyultnak nyilvánították. 2021 év végén számolt be róla, hogy a kór ismét megtámadta a szervezetét, és ugyan egy ideig még folytatta a munkát az olasz válogatottnál, 2022 decemberében a kezelései miatt lemondott a posztjáról. Viallit ugyanabban a kórházban ápolták, ahol néhány éve sikeresen küzdött meg a betegséggel. Az ünnepekre sem jöhetett haza, családja vele töltötte a karácsonyt és az új évet, ám vízkereszt napján szervezete feladta a küzdelmet.

Minta a pályán és azon kívül

„Amint értesültem a betegségemről, az életemnek két fő célja maradt. Túlélni a szüleimet, hogy ne okozzak nekik fájdalmat, és a két szép lányomat az oltár elé vezetni”

– mondta Vialli az első gyógyulása után.

Sokan a szegénysorból emelkednek ki a labdarúgásnak köszönhetően, jobb élethez segítve szeretteiket, Vialli azonban kifejezetten gazdag családból származott. Édesapja milliomos volt és a családja egy hatalmas, XIV. századi cremonai kastélyban élt. Gianluca igazi harcos volt a pályán, akire felnéztek a társai, ezért pedig mindent meg is tett. Csapatkapitányként és edzőként is megállta a helyét.

„Marco van Basten, Ruud Gullit vagy Franco Baresi, aki maga volt a megtestesült karizma, mind nagyszerűek játékosok voltak, de Vialli mindannyiuk fölött állt. Gazdag családból származott, mégis áldozatokat hozott, és sosem nyavalygott. Mindig ott maradt edzés után, hogy tökéletesítse a lövéseit. Csak néztem őt, és azt mondtam magamban: Monte-Carlóban mulathatna, de mégis egy üres kapura rugdos a szakadó esőben. Sokat segített, hogy ezt láthattam”

– mesélte róla Paolo Di Canio.

A Sampdoriánál elválaszthatatlan csatárkettőst alkotott Roberto Mancinivel. A két zseniális támadó 1991-ben olasz bajnoki címig, egy évvel később BEK-döntőig repítette a genovai gárdát. Fantasztikus párosuk révén a Samp sok fiatal magyar szurkolót is megnyert magának. Vialli és Mancini életre szóló barátságot kötöttek, az olasz válogatott szövetségi kapitánya nem véletlenül hívta Viallit a nemzeti csapathoz asszisztensének.

„16 évesen találkoztunk először. Soha nem váltunk el egymástól, egy életet töltöttünk egymás mellett. A Sampdoria, az utánpótlás-válogatott, a nemzeti csapat, megannyi öröm és fájdalom, győzelmek és vereségek. Az a két éjszaka a Wembley-ben: az 1992-es BEK-döntő után sírtunk, a 2021-es Eb-döntő után ünnepeltünk. A sors egyesített bennünket. Azt reméltem, hogy egyszer ő lehet a Sampdoria elnöke, rendkívüli történelmet nyitott volna, akárcsak labdarúgóként tette. Megtiszteltetés volt a barátja és csapattársa lenni a futballban és az életben”

– búcsúzott a barátjától Mancini.

Fanatizmusa révén Vialli elévülhetetlen érdemeket szerzett az olasz válogatott 2021-es Európa-bajnoki címéből. Nem csak egyszerű stábtag volt, hanem egy rendíthetetlen harcos, aki minden pillanatban erőt sugárzott a játékosoknak – mellette senki nem bizonytalanodhatott el. A közösségi oldalakon több videót láthattunk róla az Eb alatt, amint a játékosoknak motivációs célból könyvből olvas fel, alaposan feltüzelve őket.

„A labdarúgók szerették őt. Gianlucának megvolt az ereje, és felszínre hozta bennünk azt a bátorságot, amiről nem is gondoltuk volna, hogy megvan bennünk. Velünk maradt, ameddig csak tudott”

– tette hozzá Mancini, aki egy héttel a halála előtt a kórházban látogatta meg utoljára barátját.

Emlékezete

Szülővárosa, Cremona polgármestere, Gianluca Galimberti elmondása szerint fontolóra vették, hogy a Cremonese stadionját Vialliról nevezzék el. Annak idején négyévesen kezdett el focizni az egyesületnél, a felnőtteknél is itt debütált. A létesítmény jelenleg Giovanni Zini nevét viseli, aki a kezdeti időszakban két évet védett a csapatnál, ám a kapus 21 évesen életét vesztette az első világháborúban tífuszfertőzés következtében. Vialli az olasz rekordbajnok Juventusszal egy elvesztett és egy megnyert UEFA-kupa-döntőt követően 1996-ban csapatkapitányként emelhette magasba a torinói gárda eddigi utolsó Bajnokok Ligája-serlegét.

„Alig pár hónapja Londonban vacsoráztunk, miközben élvezettel emlékeztünk a pályán vívott csatáinkra. Sajnos az elmúlt években szörnyűségekkel kellett megküzdened. Többször mondtam és írtam neked, hogy kapitányomként ihletforrásként szolgáltál számomra. Erős, büszke és bátor voltál, oroszlánként küzdöttél ezzel a betegséggel. Mindig a szívemben maradsz, barátom. Viszlát, Gianluca”

– búcsúzott tőle egykori torinói csapattársa, Antonio Conte.

Vialli karrierje utolsó állomásaként a Chelsea játékosa volt, menet közben játékosedzőként, visszavonulása után pedig edzőként is dolgozott a klubnál. Mindhárom szerepkörben nagyszerű munkát végzett és trófeákat nyert a csapattal.

A Chelsea-nél Claudio Ranieri követte őt, majd Carlo Ancelotti és Roberto Di Matteo is ült a csapat kispadján, de például a fentebb idézett Mancini és Conte is dolgozott, vagy dolgozik a Premier League-ben.

„Együtt nyertünk címeket és osztoztunk életünk legjobb pillanataiban. Ugyan összevesztünk néha a labdarúgás szeretete miatt, de mindig a legnagyobb tisztelettel tettük, hiszen egyformák voltunk: két olasz srác és egy labda. Viszlát, Gianluca, útitársam”

– emlékezett Gianfranco Zola, aki a Chelsea-ben és a válogatottban is a csapattársa volt Viallinak.

A Sampdoria elnöke, Marco Lanna megerősítette, hogy szeretné, ha Vialli egykori klubjai egy négy csapatos jótékonysági tornát játszanának a jövőben.

Vialli tanácsai mindenkinek

A betegségével való küzdelem alatt több interjút adott. Ezekben kendőzetlen őszinteséggel vallott félelmeiről, közben számtalan olyan tippet nyújtott, melyeket bárki hasznosíthat a mindennapokban.

„Most már tudom, hogy ki kell engednem a fájdalmat. Korábban nem voltam jó az érzelmeim kimutatásában, bent tartottam a dolgokat magamban, ami nem helyes. Ma ahányszor sírni akarok, sírok is. Nem szégyellem. Amin pedig nevetni akarok, azon nevetek. Utána jobban érzem magam.”

„Az élet csak tíz százalékban az, ami velünk történik, 90 százalékban az, ahogy reagálunk rá.”

„Hallgass többet, beszélj kevesebbet. Fejleszd önmagad minden nap, nevess gyakran és segíts másokon. Véleményem szerint ez a boldogság titka.”

„Rájöttem, hogy nem vesztegethetem az időm és nem csinálhatok hülyeségeket. Csináld, amit szeretsz, és tedd szenvedéllyel, mert másra nincs időd.”

Néhány hete Szinisa Mihajlovics, most pedig Gianluca Vialli hagyott itt bennünket. Roberto Mancini két barátját vesztette el rövid időn belül. De alighanem nekünk, szurkolóknak is nehéz felfogni, hogy sokunk gyermekkori kedvencei, bálványai távoznak közülünk, sajnos egyre többen.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt kép: Sky Sports