Megtanulni együtt élni a veszteséggel – Magasságok és mélységek (filmajánló)

„A gyász tabutéma, amiről nagyon keveset beszélünk, pedig fontos lenne, mert mindenki valamilyen formában találkozik a veszteséggel, a hiány érzésével az élete során. Az is fontos, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül, hogy lehet arról beszélni, miként kezeljünk ezeket a dolgokat. Ezért misszióként tekintünk erre a filmre, hogy egyfajta erőt adjon mindenkinek” – nyilatkozta egy riportban a rendező, Csoma Sándor.

Ezzel azt is jelezte, hogy alkotása nem egy Erőss Zsolt tiszteletére állított hősi emlékmű, hanem másra került a fókusz. Elsősorban az özvegyre, Sterczer Hildára, illetve arra az útra, amelyen a férje elvesztése miatt végig kellett mennie.

A mű hangulata ezért – a feloldást adó utolsó szakasz kivételével – meglehetősen nyomasztó. Amikor az első jelenetek egyikében Erőss és társai a repülőtéren búcsúznak a sajtó képviselőitől és a szeretteiktől – hogy aztán célba vegyék a Kancsendzönga csúcsát –nyugtalanító zene és a gyereksírás jelzi, hogy nemsokára valami tragikus dolog fog történni.

A hegymászó ikon csak mellékszereplő

Ezután Erőss csak néhányszor bukkan fel a filmben, akkor is emlékképek és fantáziálgatások formájában: az említett tragédia már a cselekmény elején bekövetkezik. Sterczer tisztában van a realitásokkal, nem ringatja magát illúziókba, amikor az expedíció vezetője, Kollár Lajos a telefonbeszélgetésükkor kerülgeti a forró kását:

„Két éjszakát már kinn töltött. Tudjuk, hogy ez mit jelent” – ismeri be magának (is) fájdalmasan.

A film, ahogy már szó volt róla, ekkortól már az özvegyről szól, amit a képi világ is megerősít: az őt – egyébként nagyszerűen – alakító Pál Emőke minden helyzetben beszédes arca sokszor jelenik meg premier plánban. A többi közeli kép is szorító hatású, ami Sterczer lelkiállapotát is érzékelteti: ő is szorításban marad, nem léphet ki már ebből a helyzetből. Élete végéig kísérni fogja a veszteség, és annak minden következménye.

Forrás: Blikk

„Semmit róluk, nélkülük”

A rendező, Csoma Sándor az alkotás előkészületei során arra törekedett, hogy ez a folyamat és a körülötte történtek a lehető legtökéletesebb hitelességgel legyenek ábrázolva. Sterczer elmondta, hogy három-négy napon át beszélgettek arról, mi történt pontosan azokban a hónapokban, amikor a film cselekménye játszódik. A forgatókönyvet pedig folyamatosan küldözgette neki Csoma, hogy átolvassa, minden megfelel-e a valóságnak.

Sterczer számára a közös munka egy nehéz időszak volt, mert visszahozta a gyász legfájdalmasabb heteit, hónapjait – amelyeket aztán a film különböző jeleneteiben viszont is látott –, és így ismét felszínre kerültek az akkori gondolatai, érzései.

„Volt egy olyan szakasz, amikor ezt egy kicsit távolabb kellett helyeznem magamtól. A média nyomása és a gyerekek miatt is erősnek kellett lenni. Aztán volt egy másik szakasz, amikor viszont meg kellett magamnak engedni a fájdalmat” – emlékezett meg az említett riportban a lelkében lezajló változásokról.

A film bemutatja mindkét Sterczer által említett időszakot, illetve a köztük levő átmenetet, fordulópontot is.

Forrás: f21.hu

Amikor világossá vált az özvegy számára, hogy elvesztette a férjét, nem tehette meg, hogy a saját gyászával legyen elfoglalva. El kellett mondani a lányának, Gerdának, hogy az édesapját nem látja többé, hiába ígérte meg ő az indulás előtt neki, hogy minden reggel csikimanót fognak játszani. Állnia kellett a média gyakran emberséget és kegyeletet nem ismerő erőszakos nyomását, és neki kellett tartania a lelket a fájdalmukat rá ömlesztő rokonokban is, továbbá lemondani Erőss év végéig tervezett előadásait.

Az egyetlen, aki érdeklődött az ő hogyléte felől, és rá akarta beszélni, hogy a saját pszichéjével is foglalkozzon, az a barátnője, Júlia volt – akit a filmben Tankó Erika alakít.

Miközben Sterczer egyre inkább ráébred, hogy segítségre van szüksége, és elkezdi keresni a lehetőségeket – szakemberhez is eljut –, a kislányát ért trauma következményei továbbra is jelen vannak a csonkává vált család életében. Gerda viselkedése megváltozik az óvodában és otthon is; sokat csomózza a haját, miközben az arca és a mozdulatai feszültséget tükröznek – látszik, hogy hatalmas viharok dúlnak a lelkében.

„Hiányzik az apa” – tör ki belőle fájdalmasan a film egy pontján.

Őt, az idősebbik gyermeket (a testvére, Csoma még csecsemőkorú) Nagy Enikő játssza, aki nem esik bele a mesterkéltség és a ripacsság csapdájába ebben az egyáltalán nem könnyű szerepben. Ez mindenképpen dicsérendő, hiszen mély, intenzív érzelmeket kellett megjelenítenie. Láthattunk már párszor olyat, hogy valaki egy hasonló helyzetben „leesik a vászonról”…

A többi színész is kiválóan alakítja az általuk megformált karaktereket, a már említett Pál Emőkén és Nagy Enikőn kívül például az Erősst játszó Trill Zsolt vagy a tapintatlan riporter bőrébe bújó Fenyő Iván is. A színészek játékán és az operatőri munkán kívül a film egy másik nagy erénye a dramaturgia. Az alkotók ugyanis gondot fordítottak arra is, hogy a nyomasztó hangulatot időnként árnyalják – méghozzá úgy, hogy a kegyeletteljesség és a komolyság azért ne sérüljön.

Amikor például Sterczer egyik visszaemlékezésében egy kórházi jelenet során Erőss a lábamputáció előnyös hozadékairól beszél, a következőt említi meg:

„Fél láb, feleannyi lábszag.”

Egyébként a Hópárduc három évvel a végzetes mászás előtti súlyos balesete után azért döntött a műtét mellett, mert így, műlábbal visszatérhetett a hegyekbe.

Forrás: figyelo.hu

Nem ítélkezni, hanem segíteni szeretne a film

A film utolsó szakaszában pedig jön a feloldás, amely nemcsak a cselekményben és a képi világban mutatkozik meg, hanem a filmzene hangulatának változásában is tetten érhető.

Arra a már sokak által feltett kérdésre pedig, hogy Erőss miért kockáztatta az életét rendszeresen a nyolcezres hegyekben – hiszen nem csak hegymászó, hanem felelős férj és családapa is volt – az alkotás nem adja meg a választ, és nem is ítélkezik felette. Helyesen teszi, hiszen nem ez volt a célja, hanem az, amit a rendező, Csoma Sándor korábban megfogalmazott: útmutatást és erőt adjon azoknak, akiket valamilyen súlyos veszteség ért. Ilyen traumákat feldolgozni nem lehet, csak – ahogy Sterczernek mondta a Tóth Ildikó által alakított pszichológus – megtanulni együtt élni vele. Ebben pedig sokat segíthet ez az alkotás.

Kapcsolódó cikkek:

Megrázó előzetes jelent meg az Erőss Zsolt életét és halálát bemutató filmhez

Eljátszani Erőss Zsoltot kaszkadőr és alpinista tudás nélkül…

Kiemelt fotó: port.hu