Mini ország, mini foci: a legsikeresebb törpe állam, Gibraltár

Gibraltár ugyan csak 2013 óta tagja az Európai Labdarúgó-szövetségnek, az UEFÁ-nak, futballtörténelme így is több, mint százéves. A Brit Helyőrség tagjai „honosították” meg a sportágat az aprócska, közel hét négyzetkilométeres országban még az 1800-as évek végén. Gibraltár brit tengerentúli terület és érdekesség, hogy ebben a kategóriában az egyetlen, amely nem használ brit szimbólumokat a nemzeti zászlajában. A brit, spanyol és olasz származású játékosokból álló gibraltári válogatott az első mérkőzését 1901-ben játszotta – a helyi katonaság ellen. A kezdeti években rengeteget fejlődött a helyi labdarúgás, több szakosztályt is működtettek, miközben a repülőtér mellett felépült az első futballstadion is.

A kis területen a második világháborút követően az ide vezényelt katonák tartották életben a futballt, ebben az időben a katonai támaszpontokon több pálya is épült, ahol az egységek között bajnokikat és kupamérkőzéseket is rendeztek! 1960-ban megszűnt a kötelező katonai szolgálat az Egyesült Királyságban, a Gibraltáron állomásozó több ezer katonából alig pár száz maradt, ráadásul politikai okokból Spanyolország megtiltotta csapatai számára, hogy a városállamban játsszanak mérkőzéseket írásos engedély nélkül, így fordulhatott elő, hogy a Real Madridot, a Valenciát és a Sevillát is visszafordította a határőrség, amikor megpróbáltak belépni a miniállamba. Spanyolország ugyanakkor azt nem tiltotta meg, hogy a tehetségesebb gibraltári labdarúgók a spanyol szövetség által szervezett sorozatokban pályára léphessenek, ugyanakkor máig tisztázatlan okok miatt ezek a labdarúgók sosem, vagy nagyon ritkán képviselhették Gibraltárt válogatott meccseken.

A nemzeti együttes és az ország zászlaja (Fotó: worldfootballindex.com)

A gibraltári labdarúgó-válogatott első hivatalos nemzetközi mérkőzését 2013 novemberében játszotta a portugáliai Faróban, és egyből gól nélküli döntetlent értek el Szlovákia ellen. Pár hónappal később, 2014 nyarán Kyle Casciaro góljával 1–0-ra legyőzték Máltát – szintén felkészülési meccsen. A 26-szoros válogatott szélső – a nemzeti csapat többségéhez hasonlóan – sosem játszott Gibraltáron kívül, de így is a helyi futball egyik kiemelkedő alakjává vált.

A válogatottra hosszú időn át tartó sikertelen időszak várt ezt követően. A 2016-os Európa-bajnoki és a 2018-as világbajnoki selejtezőn sem sikerült pontot szerezniük, és legközelebb felkészülési meccsen is csak 2018-ban győztek – Lettország ellen a válogatott rekorder, Liam Walker góljával. Walker azon kevés helyi játékosok közé tartozik, akik jegyzettebb csapatokban fordultak meg, ő futballozott Angliában a Portsmouth és a Notts County színeiben is, Izraelben pedig a Bnei Jehuda csapatában!

Ezek után sikeres korszak következett a válogatott életében. Az újonnan útnak indított Nemzetek Ligájának D-csoportjában szereplő Gibraltár ugyan kikapott Észak-Macedóniától és – némi meglepetésre – Liechtensteintől is 2–0-ra, ezek után viszont idegenben győzték le az – akkor még az Arsenalt erősítő – Henrih Mhitarjannal felálló Örményországot. Joseph Chipolina tizenegyesből volt eredményes, és ez volt Gibraltár első győztes tétmérkőzése! Chipolina és csapat győzelmi lendülete pár nappal később is tartott még, hazai pályán sikeresen vettek revansot Liechtenstein ellen (2–1). A 15. percben Dennis Salanovic góljával Liechtenstein szerzett vezetést, a 61. percben előbb George Cabrera egyenlített, a 66. percben pedig a már említett Chipolina góljával a vezetést és egyben a győzelmet is megszerezték. Az így megszerzett hat pont ugyan a továbbjutásra nem volt elég, bizakodásra adhatott okot a jövőre nézve a helyi futballszurkolóknak.

Az újabb sikerekre két évet kellett várni: San Marinót és Liechtensteint egyszer-egyszer legyőzve, majd velük egy-egy döntetlent játszva veretlenül nyerte meg csoportját Gibraltár, ezzel kvalifikálta magát az idén nyáron kezdődő Nemzetek Ligája C-divíziójába, ahol Grúzia, Bulgária és a már ismerős Észak-Macedónia lesz az ellenfelük.

De klubszinten is bőven volt minek örülniük a rajongóknak az elmúlt tíz évben. Az 1895-ben alapított helyi bajnokságot sokszor szervezték már át a 100 év alatt, utoljára 2019-ben. Ekkor szüntették meg a tíz csapatos első osztályt és a hét együttes alkotta másodosztályt, majd ezeket összevonva létrehozták a Gibraltári Nemzeti Ligát és a félprofi tartalék bajnokságot. Az új bajnoksággal komolyabb terveik vannak a vezetőknek, hiszen sikerült megegyezniük egy helyi marketing céggel és a Footers nevű start-uppal, ahol főleg spanyol alacsonyabb osztályú meccseket lehet követni a gibraltári bajnokik mellett, ugyanakkor nekik köszönhetően a YouTube-ra is kikerülnek a meccsek, így próbálva bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe is.

A Slovan Bratislava a selejtezők, majd a EKL csoportkörében is találkozott a Red Imps csapatával (Fotó: uefa.com)

Az új bajnoki rendszernek és az UEFA legújabb nemzetközi klubsorozatának, az Európa Konferencia-ligának, az ország legsikeresebb csapata, a Lincoln Red Imps is megmutathatta magát a futball nagyszínpadán. Korábban a gibraltári csapatok igen kevés sikernek örvendhettek a selejtezők alatt, hiszen, ha sikerült is túljutniuk az előselejtezőn vagy esetleg az első fordulón, a harmadik kvalifikációs körig már nem jutottak el.

Kivéve a már említett Red Impset, amely a jelenlegi szezonban a BL-selejtező első körében óriási meglepetésre előbb 2–2-s döntetlent játszott Luxemburgban, majd otthon 5–0-ra verte meg a Fola Esch csapatát. A második körben a kolozsvári CFR kétszer is megizzadtak ellenük (végül 2–1-re és 2–0-ra nyert a romániai gárda), és ez intő jel lehetett a következő ellenfelüknek, hogy igenis számolni kell a gibraltáriakkal. Átkerültek az Európa-liga selejtezőjébe, és a szlovák Slovan Bratislava is szenvedett ellenük, hiába nyertek az első meccsen a pozsonyiak 3–1-re, a szlovák fővárosban egy 1–1-es döntetlent kiharcolt a kiscsapat. Jöhetett a Konferencia-liga, és a play-offban a Red Imps a lett FC Rigát kapta, amely a gibraltáriakhoz hasonlóan soha nem járt még UEFA-sorozat főtábláján. A lettországi 1–1-et követően mindkét alakulatnak megvolt az esélye a történelmi sikerre, a gibraltári Viktória Stadionban megrendezett visszavágón végül a hazaiak örülhettek, akik 120 perc alatt harcolták ki a továbbjutást.

Aztán a későbbiekben az F-csoportban nem sok babér termett a Lincolnnak, a dán FC Köbenhavn, a görög PAOK és a már ismerős szlovák Slovan Bratislava ellen nem sikerült a pontszerzés, de ezt aligha bánják Gibraltáron. A bajnoki címet ebben az idényben is megnyerte a 26-szoros bajnok Lincoln, és egy jó sorsolással idén nyáron is nagy menetelésre lehet számítani az európai mércével nézve kiscsapattól.

Borítókép: Reading FC