Őszi értékelés: az NB I alsóházában kevés a sikertörténet

Őszi értékelés: az NB I alsóházában kevés a sikertörténet

2023. jan. 2.

A katari világbajnokság miatt rohamtempóban lejátszott 16 forduló után elmondhatjuk, hogy a hazai élvonalban az erőviszonyok nem sokat változtak a korábbi évekhez képest. Nagyjából azok a csapatok alkotják az alsóház mezőnyét, akikre számítani lehetett, a „meglepetésre” itt tanyázó székesfehérváriak jelenléte sem újdonság a tabella ezen régiójában az utóbbi évek szezonjainak alakulását figyelembe véve. Most egy-egy jellemzőjüket vizsgálva mutatjuk be e csapatok eddigi produkcióját.



Vasas FC – 11 játékos kell, nem 35 fős keret

Az angyalföldiek négy év távollét után a nyáron jutottak vissza az első osztályba, és nagy tervekkel indították a bajnokságot. Az ambíció azonban nem bizonyult elégnek a sikerekhez, sokkal inkább azoknak lett igaza, akik kritizálták a klubot az átigazolási politikája miatt. Az elmúlt években a Vasasnál ugyanis három csapatra való játékost igazoltak, minden komolyabb átgondolás nélkül. Az elején még nem tűnt rossz ötletnek, hogy olyan futballistákat is igazoljanak, akik élvonalbeli rutinnal rendelkeznek, ám idővel túl sokan lettek a keretben. A vezetőség úgy viselkedett, mint a tapasztalatlan football manager játékos, aki addig-addig igazol a klubjához, míg már a bajnokságra sem tudja beregisztrálni az érkezőit. Egész egyszerűen nem lehet ennyi futballistát megfelelően forgatni, stabil csapatot építeni belőlük, miközben még az utánpótlásból kikerülőket is be akarták építeni. Ez az átgondolatlanság ahhoz vezetett, hogy például a támadósorban Feczesin Róbert, Novothny Soma, Zimonyi Dávid, Holender Filip, Géresi Krisztián és Bobál Gergely is betölthette volna a középcsatár szerepét – miközben például a jobbhátvéd posztjára csak Szivacski Donát pályázott. Az összeszokottság hiánya és a bizonytalanság a szakmai munkára is rányomta a bélyegét, a Kuttor Attilával feljutó együttes nem tudott csapatként győzni, egymásért küzdeni, amikor kevésbé ment a játék. Kuttor távozását követően Kondás Elemér érkezése némileg felkavarta az állóvizet, de érdemi javulást ő sem tudott elérni. Az előrelépéshez talán az vezetne, ha ezúttal csak távozók lennének a Vasasnál.



Budapest Honvéd FC – egyre nagyobb a fejetlenség

Kispesten az elmúlt két idény szenvedése után a döntéshozók jelentős változásokat hoztak a vezetésben, a kispadon és a keretben egyaránt. A szurkolók a leginkább azon rökönyödtek meg, hogy több saját nevelésű futballista is elhagyta a Bozsik Arénát, de sokan a tapasztalatlan vezetőedző, vagy a sok helyen megforduló, de ott kevés időt töltő sportigazgató kinevezését sem értették. A nyár azzal telt, hogy folyamatosan jelentették be a távozókat, míg az érkezők listája csak lassan és meglehetősen későn gyarapodott, ráadásul az új játékosok szintje sem magasabb az elődeiknél, így meglepetést keltett, hogy Mendelényi Dániel tulajdonos a jó szereplésről ábrándozott a bajnokság kezdete előtt. A bajnoki mérkőzések aztán megmutatták, hogy az előzetes sejtések közel vannak az igazsághoz, a piros-feketék cseppet sem lettek jobbak a távozók hatására, nem a korábbi futballisták gyenge játéka okozta az elmaradó eredményeket, sokkal inkább a koncepció hiánya. A skót Tam Courts a romokból próbált egy kiegyensúlyozott együttest kialakítani több-kevesebb sikerrel, a türelem azonban nem volt meg ahhoz, hogy ezt a munkát végigvigye a klubnál. De a helyére érkező Dejan Klafuric sincs kedvezőbb helyzetben, nem csoda, hogy négy találkozójából hármat is elveszített. A tanulság, hogy amíg nem veszik komolyan a klubnál, hogy ténylegesen el kell kezdeni dolgozni, szakmailag átgondolt döntéseket kell hozni, addig nem várható több „siker” a mostaninál. A Honvéd az „eldiósgyőrösödés” útjára lépett, annak pedig a másodosztály lesz a következménye. Ezt egy felelős vezető nem hagyhatja szó nélkül. Két hónapjuk van rá, hogy ráncba szedjék magukat és a csapatot.



Újpest FC – csak a szokásos semmi

A lila-fehérek szurkolóit az idény rajtja előtt leginkább az izgatta, hogy megtörténik-e a várt tulajdonosváltás, és történik-e valamiféle előrelépés a klubnál. Nos, csalódniuk kellett. A Kovács Zoltán által képviselt ismeretlenek nem vásárolták meg az Újpestet, ezzel pedig az is eldőlt, hogy a korábbi évekhez hasonlóan fog „erősíteni” a klub nyáron. A kölcsönidőszaka alatt remekül játszó Budu Zivzivadze visszatért Fehérvárra, honfitársa, Georgi Beridze pedig szerződése lejártát követően ingyen távozott, miközben Yohan Croizet hosszabb távra kidőlt. A csapat ennek megfelelően is szerepelt az ősszel bajnokságban. Hol nyertek, hol kikaptak, de leginkább azt mondhatjuk: csapongó teljesítményt nyújtottak. A lila-fehérek legjellemzőbb tulajdonsága a kiszámíthatatlanság mellett az volt, hogy a játékuk és az elért eredmény több esetben sem volt összhangban egymással. Sokszor hiába teljesítettek jól, hiába alakítottak ki helyzeteket és játszottak fölényben, ez az eredményekben nem mutatkozott meg. A Ferencváros elleni 0–6 esetében például a játékuk egyáltalán nem volt rossz, a végeredmény lehetett volna 4–6 is, mégis a rákövetkező fordulóban azt a Vasas elleni rangadót tudták megnyerni, ahol sokkal kevésbé szerepeltek jól. Ez egyébként is jellemzője a gárdának, az őszi alulteljesítést egy tavaszi – értsük ezt egy alsóházi csapat szintjén – menetelés szokta követi, kérdés, hogy ez mennyire tartható állapot, és hogy biztosan ezt akarja-e a vezetőség. A szurkolók mindenesetre biztosan nem.





Mezőkövesd Zsóry FC – az állandó szürkeség csapata

Kívülállóként szemlélve a Mezőkövesd eléggé szürke csapatnak tűnik. A klubnál nincs semmiféle előremutató terv azon kívül, hogy valahogy maradjanak benn az élvonalban. Nem akarnak élcsapattá válni, mint a Kisvárda, nem próbálkoznak látványos taktikai újdonságokkal, nem játszanak közönségszórakoztató futballt, és nem is nevelnek fiatalokat a magyar futball számára. Ebben a környezetben nem várható tőlük más, mint az, hogy az alsóházban szerepeljenek. Ennek ellenére a klubnál szinte hagyomány, hogy idény közben edzőt váltanak, miközben az eredményeik ezt nem feltétlenül indokolják. A mostani kiírásban Supka Attila lett a győzelmek nélküli rajt áldozata, pedig hosszabb távon biztos kiegyenesedett volna vele is a gárda. Kuttor Attila érkezése javított átmenetileg az eredményeken, mégis csak egy ponttal állnak többel, mint az utolsó helyezett Vasas. Talán hasznosabb lenne, ha egy hosszabb távú elképzelés mentén szerveznék meg a csapatukat és a klub működését – akár még úgy is, hogy esetleg néha ki is esnek –, nem pedig csak a bennmaradás lenne az egyetlen cél számukra.



MOL Fehérvár FC – kiderült, hogy mindenért a játékosok a hibásak

A székesfehérvári együttes Marko Nikolics távozása óta csak árnyéka önmagának. A korábban talán a legerősebb magyarországi csapat az erősorrendben jelenleg már az első háromban sincs benne, az eredmények alapján pedig még messzebb áll az élcsapatoktól. Mindezt úgy, hogy a keret egyáltalán nem gyenge – igaz, egyes posztokon a mélysége miatt sokan kritizálták már a vezetőket –, sőt Kenan Kodro az egyik legveszélyesebb támadó az NB I-ben, miközben tele vannak korábbi és aktív válogatottakkal is. Míg Fiola Attila vagy Loic Nego a magyar válogatottal a Nemzetek Ligája A-divíziójában a legjobbak ellen csatázik sikerrel, addig idehaza ugyanezek a labdarúgók szinte képtelenek idegenben győzedelmeskedni. A csalódást keltő eredmények itt is váltáshoz vezettek a kispadon, ahova így Huszti Szabolcs került. A szükséges papírokkal még mindig nem rendelkező vezetőedző aztán szinte azonnal a futballistákra hárította a felelősséget, még a győzelemmel véget ért idényzárón sem tágított ettől a megállapításától. Ezzel egy veszélyes folyamatot indított el, amit novemberben több pályatársa – Kondás Elemér, Török László – is átvett tőle. Bár nem állítom, hogy a játékosok nem felelősek a gyengébb eredményekért, azt azonban kizártnak gondolom, hogy a felelősséget egyedül nekik kellene vállalniuk, ráadásul a nyilvánosság előtt. A sokszor pénzéhesnek titulált labdarúgók vajon ilyen könnyen lemondanának a győzelmi prémiumokról és a bajnoki címért vagy kupagyőzelemért járó juttatásokról? Olyan miliőben akarnak játszani, ahol szidják őket és sört öntenek rájuk? A hat-nyolc éve itt szereplő futballistákat hidegen hagyná a klub sorsa? Aligha hiszem. Fehérváron a kiút sokkal inkább a nyugodt környezet megteremtése és az esetlegesen fennálló problémák rendezése lehetne, semmint a helyzet kiélezése és a bűnbakkeresés.



Debreceni VSC – a végére jó vágányra került a Loki

A nyár Debrecenben is kaotikusan indult, hiszen az örmény hátterű NOAH Group befektetési csoport lett a klub tulajdonosa. Az új vezetés egyből edzőt váltott – Joao Janeiro váltotta Joan Carrillót – és a játékoskeretben is jelentős változások kezdődtek. Egy csapatnyi érkező mellett elküldték a még csak két hónapja szerződtetett Ante Erceget, így az átmenet kissé kaotikusra sikerült, ami aztán a pályán is megmutatkozott. Játékban a Loki nem kezdte rosszul a bajnokságot, győzni azonban nem sikerült. A relatív sikertelenség és bizonyos labdarúgók játszatásának kényszere feszültséget szült Janeiro és a vezetés között, ennek pedig nem lehetett más következménye, mint a váltás. Ezúttal ez meg is oldotta a problémákat. Az újonnan kinevezett szerb Szrdjan Blagojevics ugyanis jól nyúlt a kerethez, nyugalmat és kiegyensúlyozottságot hozott az öltözőbe, ami a pályán is kamatozott. Irányítása alatt a Loki hatékonyabbá vált, így bármennyire közel is vannak a tabella alsó zónájához, mégis összességében nyugodtan vonulhattak pihenőre. Ha nem kerülnek nagyobb hullámvölgybe 2023-ban, akkor a 6-9. hely körül végezhetnek.

Szerző

Mrena Tamás

Mrena Tamás

Mrena Tamás

A magyar válogatott és a hazai labdarúgás híveként 2021-ben kezdtem el cikkírással foglalkozni. Írásaimban igyekszem pozitívan, de őszintén leírni a véleményemet, adott esetben adatokkal is alátámasztani azt.