Sporttörténelmet írt, mégis feledésbe merült az első újkori olimpia egyik magyar hőse

Egy korábbi cikkünkben már írtunk Szpiridon Luiszról, aki egy ikonikus maratoni, az első modern kori olimpián megrendezett verseny győztese volt. A görög futó teljesítményéhez több, hitelt érdemlő módon nem bizonyított legenda kapcsolódik, az viszont tény, hogy 2 óra 58 perc és 50 másodperces idővel nyerte meg az 1896-os verseny 40 kilométerét Marathón és Athén között – a versenypályát a már sokszor megcáfolt ókori görög legenda alapján jelölték ki. (A ma is érvényben levő 42,195 kilométeres távot pedig az 1908-as londoni olimpia óta futják. Ugyanis pontosan ekkora volt a távolság a verseny rajtjának helyszíne, a windsori kastély és a célja, az olimpiai stadion között.)

A sokoldalú sportoló – a futás mellett birkózott, vívott, úszott, kerékpározott, tornászott és súlyt emelt – Budapesten született egy nyomdászcsalád gyermekeként. Kereskedelmi tanulmányokat folytatott, közben pedig egyre többet foglalkozott a sporttal. Először a Magyar Testgyakorlók Körének, majd a Budapesti Torna Clubnak volt a tagja. Az 1890-es évek elején főleg úszásban volt sikeres, 1892-ben országos csúcsot is felállított.

Az első modern kori olimpiát illetően viszont úgy döntött, maratonfutásban áll rajthoz Görögországban. A Magyar Olimpiai Bizottság 1896. március 8-án az Orczy kertben próbaversenyt tartott a játékokra jelentkező sportolók számára. Kellner már ezen a futamon is parádésan teljesített: 20 km-es távot futott le 1 óra 18 perc alatt a meglehetősen sáros pályán – öt perccel volt gyorsabb az akkor érvényben levő magyar rekordnál. Be is került a hét főt számláló olimpiai csapatba.

Egy hónappal később, április 10-én már Marathónnál várta, hogy elrajtoljon a versenye, amelyen a visszaemlékezések szerint kerékpáros kísérői is voltak. A házigazda görögök számára a nemzeti önbecsülésük szempontjából sem volt mindegy, milyen eredmény születik a nagy presztízsű viadalon. Először a francia Albin Lermusiaux állt az élre, de a magas hőmérséklet és a terepviszonyok miatt elkészült az erejével, a 32. kilométernél kiszállt. Utána az ausztrál Edwin Flack vezette a mezőnyt, aki – mivel korábban nem teljesített ilyen hosszú távot – három kilométerrel a cél előtt feladta a versenyt. A görög versenyzők viszont jól bírták a hajrát, így elsőként a már említett Szpiridon Luisz, másodikként Harilaosz Vaszilakosz, harmadikként pedig Szpiridon Belokasz lépte át a célvonalat. Úgy tűnt tehát, hogy – a népes szurkolósereg legnagyobb örömére – hármas görög győzelem születik. Belokaszról viszont később kiderült, hogy a táv egy részét lovaskocsin tette meg – de így is csak öt másodpercet vert Kellnerre, aki, miután a csalásra fény derült, a harmadik helyen végzett. Időeredménye 3 óra 6 perc 35 másodperc volt.

Athénban nemcsak az első és a második helyezett görög sportolókat fogadta hatalmas ünneplés, hanem a magyar hőst is:

„A világ minden tájának a leghíresebb atléta-csillagai adtak Athénban egymásnak találkozót és a mi Kellner Gyulánkat csak a két görög tudta megelőzni. A hegyoldalba vájt csodaszép stadiont zsúfolásig megtöltő közönség valósággal megittasult a boldogságtól, de a magyar fiút is győztesként ünnepelte” – így emlékszik vissza a sporttörténelmi jelentőségű versenyre Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai aranyérmes.

Azt, hogy teljesítményétől el voltak ragadtatva a házigazdák, egyértelműen bizonyította, hogy I. György görög király eredménye elismeréséül egy aranyórát ajándékozott neki. Ez azért jelentett nagy megtiszteltetést, mert az első nyári játékokon a győztesek olajágat, ezüstérmet és oklevelet kaptak, a másodikak pedig bronzéremet, a harmadik helyezetteket viszont nem díjazták – Kellner Gyula viszont egy értékes ajándékkal térhetett haza a görög fővárosból.

Kiemelt fotó: Újságmúzeum