2022. december 22-én egy barátságos mérkőzésen a Simone Inzaghi által irányított Inter 2-0-ra legyőzte bátyja, Filippo Inzaghi csapatát, a másodosztályban vitézkedő Regginát a Stadio Oreste Granillóban.
Kezdetekben vándormadár, majd emblematikus figura
Filippo és bő két évvel fiatalabb öccse, Simone egyaránt szülővárosa klubjában, a Piacenza Calcióban kezdte meg pályafutását. Mivel mindkettőjüket gyakran egyéb csapatokhoz adták kölcsönben, nem játszottak együtt nevelőegyesületükben, de mindketten képesek voltak egy-egy nagy áttörésre a Lupi színeiben, melyet követően mindketten el is igazoltak. Az idősebb testvér az 1994–1995-ös másodosztályú szezonban szerzett 15 gólja után előbb a Parmához, majd az Atalantához került.
A fiatal támadó olyan korszakos kiválóságokat utasított maga mögé abban az idényben, mint Vincenzo Montella (Sampdoria, 22 gól), Abel Balbo (AS Roma, 17) vagy Giuseppe Signori (Lazio, 15) és Roberto Mancini (Sampdoria, 15).
Ezt követően az akkoriban még első sorban az olasz játékosokra építő Juventus FC csapott le a játékjogára. Inzaghi négy év alatt 165 mérkőzésen 89-szer volt eredményes a torinóiak színeiben, négyből három idényben átlépte a 20 gólos határt, miközben az olasz válogatottban is bemutatkozott, majd egyre gyakoribban szereplő lett. Az Öreg Hölgy szolgálatában 1997-ben olasz Szuperkupát, 1998-ban bajnokságot nyert – utóbbi évben végig játszotta a Real Madrid elleni, 1-0-ra elvesztett BL-döntőt.
Miután David Trézéguet érkezése miatt kevesebbet számítottak rá a kezdőcsapatban, Inzaghi átigazolt az AC Milanhoz, és az addig gyakori klubváltásokkal szakítva, otthonra talált – tíz éven át erősítette a Rossonerit. Pippo a milánói gárda színeiben 300 pályára lépés alatt 126 alkalommal vette be az ellenfelek kapuit, melyből 50 találata győztes gólnak bizonyult.
Inzaghinak védjegyévé váltak a közelről bepofozott találatok, góljainak jó részét akár az ötösön belülről, de minimum a tizenhatoson belülről szerezte. Gyakran a leshatárról kilépve volt eredményes, sokszor pedig lesen találta meg őt a labda, így a szurkolók körében elhíresült ránézve a „lesen született” jelző. Annak ellenére, hogy nem rendelkezett kimagasló technikai képességekkel, a legjobb éveiben szerzett sok-sok találata bizonyította, hogy mennyire hasznos és nélkülözhetetlen csatár volt. Góljait rendszerint erőszakosságának, helyzetfelismerő képességének és ütemérzékének köszönhette.
Tagja volt a 2006-os világbajnok olasz válogatottnak. Az AC Milannal többek közt két-két bajnoki címet és Bajnokok Ligáját hódított el. A 2003-as és a 2007-es megnyert, illetve a 2005-ös, drámai módon elvesztett BL-döntőn egyaránt pályára lépett. A Liverpool elleni, athéni „visszavágón” két góljával főszerepet vállalt a 2-1-es győzelemből, mellyel a milánóiak revansot tudtak venni a két évvel korábban, 3-0-s vezetésről elbukott döntőért.
Ígéretes kezdés, csendes folytatás
Néhány évvel a bátyja után Simone is képes volt egy 15 gólos szezonra (1998–1999), ráadásul Pippóval ellentétben a fiatalabb fivér nem a másodosztályban, hanem rögtön az élvonalban lőtt ennyi gólt a Piacenza színeiben. Noha testvére ekkor már a Juventusban is befutott, sokan legalább annyira fényes karriert jósoltak a testvérpár fiatalabb tagjának is. 1999-ben a Lazio szolgálatába szegődött, és fantasztikusan indult a római időszaka.
A Lazio emlékezetes módon az utolsó fordulóban előzte meg a Juventust a scudettóért folytatott küzdelemben, a Reggina 3-0-s legyőzése alkalmával Inzaghi büntetőből szerezte az első gólt. Ugyan a bajnoki címet elhódította Sven-Göran Eriksson sokra hivatott csapata, a Bajnokok Ligájában – Simone góljai ellenére – a későbbi döntős Valencia ellen, a negyeddöntőben véget ért a menetelés.
A következő szezonokban még ugyan hallatott magáról, de csapatával együtt Simone is egyre inkább elszürkült. Kétszer kölcsönadták őt: előbb a Sampdoria, a 2007–2008-as szezonban pedig bátyja egykori csapata, az Atalanta foglalkoztatta. Végül egészen 2010-es visszavonulásáig hűséges maradt klubjához.
A feljutások mestere
Filippo Inzaghi edzői pályafutását alacsonyabb osztályú sikerek és első osztályú kudarcok jellemzik. A visszavonulása után az AC Milan korosztályos csapatait kezdte irányítani, majd a gödörben lévő első csapat irányítását is átvette, ám a 2014–2015-ös szezonban mindössze a tizedik helyre kormányozta be az együttest. Egy év szünet után a harmadosztályú Venezia nevezte ki, melyet feljuttatott a másodosztályba, később pedig a Serie A-ba is besorolást nyert. Utóbbi feljutásnál már nem ő volt a csapat edzője, mivel addigra az élvonalbeli Bologna kérte fel. A piros-kékeknél a 2018–2019-es idény derekánál menesztették, miután 21 forduló után csak két győzelemmel álltak. Ezt követően a másodosztályú Beneventónálvállalt munkát, csapatát rekordpontszámmal segítette feljutáshoz, azonban a Serie A-ban nem tudtak bennmaradni: a vállalható ősz utáni csapnivaló tavasszal kiestek. Pippo szomorúan távozott, legközelebb a Brescia kispadján tűnt fel a Serie B-ben, és nem sokkal az idény vége előtt viharos körülmények közt tették lapátra. Tavaly nyáron a nehéz helyzetben lévő Reggina vezetőedzői posztját foglalta el. Csapata a bajnokság derekánál feljutó helyen tanyázik, így a tavaszi folytatásban minden esélye megvan arra, hogy osztályváltásért küzdjön.
Kupasikerek Rómában és Milánóban
Simone Inzaghi ugyancsak egykori csapata utánpótlásbázisán kezdett edzősködni, a Lazio korosztályos együtteseinek irányítását követően 2016 áprilisában nevezték ki az első csapat élére. Befejezték vele az akkori szezont, majd úgy tervezték, hogy a tulajdonos másik csapata, a másodosztályú újonc Salernitana edzője lesz, ám Marcelo Bielsa pár nap után felbontotta a Lazióval kötött megállapodását, így Inzaghit visszahívták a rómaiakhoz.
A 2020–2021-es szezon végeztével azonban a Lazio késlekedett a szerződése megújításával, az Inter pedig Antonio Conte utódjának kinevezte őt, jóval kedvezőbb feltételek biztosítva számára, mint amilyet a rómaiak kínáltak volna. A milánói csapattal a bajnokságban ugyan nem tudta megvédeni a címet, de az Olasz Kupát és a Szuperkupát megnyerte. Jelen állás szerint Inzaghi hosszú távú jövője biztosított a csapatnál, távozása inkább akkor elképzelhető, ha elcsábítja például a Juventus vagy valamelyik Premier League-csapat, semmint, hogy lapátra tegyék. A szakma napjaink egyik legtehetségesebb fiatal olasz edzőjének tartja.
Szemtől szemben
A két testvér által irányított csapatok eddig három alkalommal találkoztak egymással hivatalos mérkőzésen – a legutóbbi, fentebb említett összecsapás csak egy barátságos meccs volt. Első alkalommal a 2018–2019-es évadban Simone Laziója 2-0-ra legyőzte a Filippo által irányított Bolognát. A másik két egymás elleni mérkőzésre a 2020–2021-es idénybeli Lazio–Benevento csörtéken került sor: a fővárosiak odahaza 5-3-ra nyertek, míg Campaniában 1-1 lett a végeredmény.
Vitathatatlan, hogy amíg játékosként a Milan egykori támadója ért el nagyobb sikereket, addig edzőként inkább az öccse tudott maradandót alkotni. Mindezzel Filippo is tisztában van és hatalmas tisztelettel beszélt Simone munkájáról:
„Mindenben jobb nálam, csak tanulhatok tőle. Mindig élmény számomra nézni a csapatai játékát, a legnagyobb rajongója vagyok a munkásságának.”
A szerző a Serie B magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/seriebmagyar/
Kiemelt kép: Inter
