Vége a Super Bowl utáni másnaposságnak Cincinnatiben

Super Bowl utáni másnaposságnak azt az állapotot nevezik az NFL berkein belül, amikor a két résztvevő a következő szezont gyengébben kezdi, ezt valószínűleg a döntő mámora okoz. Ilyen helyzetben van a Los Angeles Rams, ahol a lassú rajt még egy egészen brutális sérüléshullámmal is párosult, aminek jó eséllyel az egész évük áldozatul esett. A másik döntős csapat, a Cincinnati Bengals is lassan indított, de egyre inkább úgy néz ki, hogy magára talált, és az elmúlt hetekben már úgy játszik, mint egy valódi elit csapat. A hatalmas menetelésüknek több összetevője is van, amelyek egyidejű megvalósulása nemcsak az AFC, de az egész NFL egyik legerősebb csapatává teszi a Bengalst.

Joe Burrow MVP-kaliberű szezonja

Egy-egy kivételtől eltekintve minden bajnokesélyes csapat alapja a magas minőségű irányítójáték, ami jelenleg adott Cincinnatiben. Joe Burrow bár rettenetesen kezdte az idei évet, az első hetekben alig-alig volt képes nagy dobásokra, többet feküdt a hátán, mint az előző szezonban és halmozta a labdavesztést érő játékokat. Egy ideje azonban folyamatosan javuló tendenciát mutat a játéka, ami a csapat eredményeiben is megmutatkozik: a legutóbbi hét meccsükből hatot nyertek meg, és egyedül a Browns tudta őket legyőzni a nyolcadik héten, amikor Burrow gyengébb játékkal rukkolt elő. Ezen időszakban egyébként a Bengals irányítója elképesztően vigyáz a labdára, mindössze egyetlen labdavesztést érő játékot hozott össze, pont a már említett Cleveland elleni meccsen. Nem lehet azonban azt mondani, hogy ne vállalna kockázatokat, ugyanis a PFF szerint ezen a hét meccsen 13 big time dobással rendelkezik, amivel az NFL 10 legjobbja között van ebben az intervallumban, még úgy is, hogy a Chiefs ellen egyetlen ilyen passzkísérletet sem jegyzett.

Ettől még egyáltalán nem lehet rá panasz, tökéletesen elvette azt, amit a Chiefs felkínált, és metodikusan szedte szét a Kansas City védelmét, amikor pedig szükség volt rá, elő tudott lépni, és levezényelte a meccsnyerő támadást. Mégsem ebben a drive-ban született a legemlékezetesebb játéka, hanem a mindent eldöntő harmadik kísérletnél. A Bengalsnak 11 yardot kellett megtennie a meccset lezáró first downhoz, és ebben a helyzetben az órapörgetés helyett úgy döntöttek, hogy a franchise irányítójuk kezébe adják a labdát. Burrow pedig nem okozott csalódást: hiába tudtak rá nyomást generálni, egy védővel az arcában is egy olyan tűpontos passzt osztott ki az egyébként szorosan őrzött Tee Higginsnek, aminek leütésére esélye sem volt a védőknek.

Összeálló támadófal, tarthatatlan fegyverek

Joe Burrow minden érdemének elismerése mellett fontos kiemelni azt is, hogy az őt körbevevő támadójátékosok remek játéka nagyban hozzájárul a teljesítményéhez. Különösen fontos szerepet játszik a támadófal, amelyet a tavalyi folyamatos problémák után az idei holtszezonban jelentősen átalakítottak. Az év elején azonban ebből szinte semmi nem látszott, maximum az, hogy egyáltalán nincsenek összeszokva a fal tagjai. Ebből adódóan Burrow szinte folyamatosan nyomás alatt játszott, az idő előrehaladtával viszont ennek mértéke elkezdett csökkenni. Ez a folyamat egyébként egybecseng az irányító feljavuló játékával is, így a kettő közti összefüggéseket nehéz lenne tagadni. Persze, a tökéletestől még távol áll a helyzet, de az év eleji állapotokhoz képest hatalmas az előrelépés passz- és futásblokkolásban egyaránt. Utóbbi egyébként egészen látványos, hiszen a Bengals az egyik legkreatívabb csapat a futójátékok terén, a támadófaluk pedig tökéletesen valósítja meg az összes koncepciót. Ebben kulcsszerepet játszik a középső hármas, és közülük is kiemelkedik a center Ted Karras, aki rövid időn belül közönségkedvenccé és a csapat vezérévé tudott válni, akinek a jelenléte jótékony hatással van a körülötte játszókra. Ez a jótékony hatás a Chiefs elleni győzelem során is megmutatkozott, a Cordell Volson, Ted Karras, Alex Cappa hármas tökéletes meccset játszott, és a remek futásblokkolás mellett egyetlen nyomást sem engedett, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy az egész liga egyik legjobb védőfalembere, Chris Jones jött velük szembe.

A támadófalon kívül nagyon fontos eleme a Bengals menetelésének az egészen kimagasló elkapó- és futószekciójuk. Nagyon kevés csapat van a ligában, amelyiknek gyakorlatilag két elsőszámú elkapója van, a Bengals pedig közéjük tartozik. Ja’Marr Chase és Tee Higgins külön-külön is rendkívül veszélyes fegyvernek számítana, hisz mindketten az NFL krémjébe tartoznak posztjukon, együtt azonban szinte megoldhatatlan feladat elé állítják az ellenfelek védelmeit. Ha arra van szükség, mindketten képesek elszakadni védőjüktől, de ha kell, cornerbackkel a nyakukon is be tudják húzni a labdát, valamint elkapás után, a játékszerrel a kezükben is képesek extra yardokat termelni. Ha ez nem lenne elég gond a riválisoknak, az egyre dominánsabb futásblokkolásuknak az NFL egyik legkiemelkedőbb running backje a legnagyobb haszonélvezője. Joe Mixon az utóbbi hetekben ráadásul egyre inkább formába lendül, ezáltal a Cincinnati támadósora egyre inkább komplett egységnek tűnik, amelynek ellenfeleinek azt a nehéz döntést kell meghoznia, hogy melyik kezükbe harapjanak.

Lou Anarumo védelme nem viccel

Lou Anarumoról, a Bengals védőkoordinátoráról méltatlanul kevés szó esik, pedig a munkájával maximálisan rászolgált az elismerésre. Aki folyamatosan képes ellenszert találni Andy Reid támadósorára, az egészen biztosan kiváló szakember, márpedig Anarumo a tavalyi rájátszás után ismét kibabrált a Chiefs támadóival. Azon a meccsen a háromemberes pass rush és a nyolc zónázó védő (hét abban az esetben, ha spy-t alkalmaztak) jelentette a megoldást, ezúttal viszont kicsit más tervvel állt elő. A play-offhoz hasonlóan korai downokon rendre három-négy emberrel támadták Patrick Mahomest, ami rendkívül jól működött. Az ilyen helyzetben hívott passzjátékok 42%-ában sikerült nyomás alá helyezni a Chiefs irányítóját, ami a legmagasabb arány az egész NFL-ben, míg Mahomes EPA/kísérlet mutatója 2019 óta nem volt olyan alacsonyan, mint most. Azt gondolnánk, hogy ha valami ennyire jól működik, akkor azon nem érdemes változtatni, Anarumo azonban még ezen is csavart egyet, és harmadik kísérleteknél rendre blitzet hívott, és legalább annyira sikeres volt, mint a korai downokon. Mahomesék legtöbbször nem tudták újabb első kísérletre váltani ezeket a játékokat, de amikor mégis, akkor is csak vért izzadva sikerült.

Természetesen nem Andy Reidről beszélnénk, ha erre nem talált volna megoldást, a második félidei harmadik kísérleteknél pedig többször meg is büntették a túl agresszív Bengalst a blitzek hatástalanítására kitalált koncepcióikkal. Ezekből ráadásul folyamatosan jelentős yardmennyiséget tudtak szerezni, ezzel úgy tűnt, ismét ők irányítanak. Anarumonak azonban még ekkor is volt egy trükk a tarsolyában, amit a meccs legfontosabb harmadik kísérleténél elő is húzott. A Chiefsnek három yardot kellene megtennie, hogy folytathassa a támadást, a Bengals pedig ismét bemutatja a blitzet, amire a Kansas City támadói reagálnak is. A Cincinnati védelme azonban visszatér a tavaly is működő megoldáshoz, és hét embert küld vissza zónázni, egy ember figyel az irányítóra, a maradék három pedig támadja azt, ráadásul a spynak köszönhetően Joseph Ossainak nem kell attól félnie, hogy Mahomes oldalra el tudna menekülni, így kihasználhatja, hogy Orlando Brown túl sok helyet hagy neki a pálya közepe felé. A játék nem is érhetne véget mással, mint sackkel.

Ezután a játék után a Chiefs mezőnygóllal próbálkozott, ami kimaradt, a támadók pedig többet nem kapták vissza a labdát a meccs folyamán, így nyugodtan kijelenthető, hogy ez volt a találkozó legfontosabb védőjátéka, a sakkjátszmát pedig ismét Anarumo nyerte.

Összegzés

A Cincinnati Bengals éppen a legjobb pillanatban, a rájátszás előtt nem sokkal kapta el a fonalat, a Chiefs elleni győzelmükkel pedig finoman jelezték a liga felé, hogy idén is szeretnének odaérni a döntőbe. Erre a jelenlegi formájuk alapján minden esélyük megvan, hiszen amikor úgy játszanak, mint ebben a fordulóban, nagyon kevés csapat van, amelyik fel tudja venni velük a versenyt.

Kiemelt kép: Andy Lyons, Getty Images