Megállítják-e valaha a szabadrúgásokkal való trükközést?

Ha egy óvodás csoportszobaként tekintenénk a futballpályára, sokkal kevésbé lenne meglepő (felháborító?), hogy az ovisok – vagyis a labdarúgók – azon vannak, hogy átverjék az óvónénit, vagyis a játékvezetőt. Erről szól a műesés, a méterekkel előrébb elvégzett bedobás, és újabban a szabadrúgáskor a földre fújt hab elkenése, és a labda sunyiban történő áthelyezése. Mindegyik a jogosulatlan előnyszerzésről szól, amelyet büntetéssel kellene sújtani, ám ez rendszeresen elmarad.

Pedig hány és hány alkalommal látjuk a televízióban, hogy a sorfalban álló játékos hevesen jelzi, hogy a lövő arrébb gurította a labdát eredeti helyéről. A játékvezetőnek a szabálykönyv szerint ilyenkor azonnal meg kellene büntetnie a vétkest, ám ez az esetek többségében elmarad. A visszatartó erővel bíró sárga lapig szinte sohasem jutnak el ezek az összetűzések, hisz a játékvezető észre sem veszi, hogy nem ott van a labda, ahová a szabálytalanság után letették. Annyira a büntetőterületen belüli tolongásra, a sorfal előre tipegésére, az esetleges szabálytalanságokra figyel, hogy átsiklik a labda körüli események felett. Ahogy a segítői is.

A The Athletic hosszú cikkben taglalja, ez miért probléma. A lap alapos kutatást végzett arról, hogy mely csapatok, mely futballisták hányszor ravaszkodnak a labdával a Premier League-ben. A 21. fordulóig (január 20–21.) 206 olyan szabadrúgás volt a jelenlegi szezonban, ahol a játékosok kapura lőtték a labdát, és a futballisták 31 alkalommal elmozdították a labdát az elrúgás előtt. Vagyis a kapura lőtt szabadrúgások 15 százalékát szabálytalanság előzte meg, amelyet nem torolt meg a játékvezető.

Az esetek döntő többségében a futballisták nem balra vagy jobbra igazították a labdát, hanem a szabálytalanság pontjától hátrafelé, vagyis a középkör irányába. Főleg akkor választották ezt a lehetőséget, amikor a tizenhatos előterében jutottak szabadrúgáshoz, és onnan nem tudtak volna megfelelő erővel, a labdát mégis jól helyezve lőni. Ezért a labdát hátrébb húzva megváltoztatták a lehetséges röppályát, így nagyobb esélyük nyílt a gólszerzésre.

Ezer és egy olyan mozdulatot látunk a mérkőzéseken, ahol elmarad a jogos büntetés, ám a szabadrúgások előtti furfangoskodással a labdarúgók valóban megnövelik a közvetlen gólszerzés lehetőségét azzal, hogy máshová teszik a labdát, emiatt érdemes kiemelt figyelmet szentelni a labda mégoly csekély helyváltoztatásának is.

A biztosítékot legutóbb a Brentford–Nottingham Forest mérkőzésen Ivan Toney szabadrúgása verte ki. Az alábbi videón látszik, ahogy az angol csatár az elrúgást megelőzően felveszi, és a szabálytalanság eredeti pontjától kissé jobbra teszi le a labdát. Majd gyönyörű ívben tekeri a sorfal mellett a kapuba. Nagyjából annyival süvített el a labda a sorfal mellett, amennyivel Toney arrébb tette. A felvételen nem látszik, de Toney elkeni az igazodási vonalat jelentő habcsíkot, hogy a játékvezető ne vehesse észre a turpisságot.

„Azt hiszem, yardnyira bármelyik irányba lehet igazítani a labdát. Én csak a félkörön belül igazítottam meg”

– mondta mérkőzés utáni interjújában Toney, arra utalva, hogy ő ahhoz a habcsíkhoz igazodott, amit a játékvezető a gyepre fújt – kijelölve a szabálytalanság, és a labda helyét –, s azon belül tette át máshova a labdát.

Toney a nyilatkozata alapján nincs tisztában vele, hogy a FIFA szabálykönyve szerint szabadrúgásnál a labdát egyáltalán nem lehet elmozdítani a szabálytalanság helyéről, erre az sem ad lehetőséget, ha a játékvezető félkörívben fújja a gyepre a habcsíkot. A szabály így szól:

„(szabadrúgásnál a labda) álló helyzetben van, és a rúgó játékos nem érintheti ismét addig, amíg az más játékost nem érintett. Akkor kerül játékba, ha elrúgták és egyértelműen elmozdult.”

Több sem kellett a Nottinghamnak: Nuno Espírito Santo, a csapat edzője a mérkőzés után szóvá tette a történteket, a klub vezetése pedig hivatalos panaszlevelet írt a Premier League-nek, továbbá a játékvezetői testületnek (PGMOL). Kérdéseikkel jól taktikázva csapdába akarják csalni a döntéshozókat, hiszen azok arra irányulnak, miért nem tartja be a PL a szabályokat: arrébb lehet-e rakni a labdát szabadrúgásnál, és újra lehet-e formázni a jelölő habcsíkot? Ha a válasz nem, akkor miért nem avatkozott közbe a VAR? Hiszen akkor „figyelmen kívül hagyott súlyos incidensről” volt szó, vagyis a videóbírónak azonnal vizsgálnia kellett volna az esetet.

„A VAR szobában mindenkinek látnia kellett, hogy máshova teszi a labdát, a szabály pedig egyértelmű. Minden gólt vizsgálni kell, és minden olyan helyzetet, ami gólt előz meg”

– érvelt Nuno.

A mérkőzés következménye, hogy a Brentford a 3–2-es győzelemmel megelőzte a Nottinghamet a tabellán, már hat pontra van a kieséstől, a Forest viszont már csak négyre.

Mivel a szabadrúgások előtti szabálytalan trükközés a labda helyzetével meccseket dönthet el, a The Athletic lajstromba szedte azokat az eseteket, amikor a játékosok ilyen módon próbálták növelni csapatuk gólszerzési esélyeit. Legtöbbször a Manchester City játékosai követték el ezt a típusú szabálytalanságot (20 kapura küldött szabadrúgásból nyolcszor, ez 40 százalékos arány), míg utánuk a Bournemouth és a Liverpool áll 23-23 százalékkal (13/3). A csapatok döntő többsége 6-17 közötti szabadrúgást lőtt kapura 21 forduló alatt, és a lövőik egy vagy két alkalommal tették arrébb a labdát. Százalékosan pont a most panaszkodó Nottingham Forest vezet: játékosai két szabadrúgásból egyszer szabálytalankodtak. Mindössze négy csapat „maradt tiszta”: az Arsenal, a Chelsea, a Sheffield United és a Wolverhampton Wanderers.

Forrás: The Athletic

A notórius szabályszegők

A Premier League hírhedt labdamozgatója Julian Álvarez a Manchester Cityből, aki egymaga hatszor követte el a szabálytalanságot, az Everton vagy a Burnley összesen próbálkozhatott ennyi szabadrúgással. Ugyan nem PL-mérkőzés volt, de Álvarez például a Crvena Zvezda elleni Bajnokok Ligája-összecsapáson is trükközött. A jobb oldalon jutott szabadrúgáshoz a City, és a világbajnok támadó akkor tette beljebb a kijelölt habcsíkhoz képest a labdát, amikor a játékvezető másra figyelt, s ezzel jobb lövőszöghöz jutott. Be is varrta a labdát a jobb felsőbe – a kapus hathatós segítségével.

A Newcastle United védője, Kieran Trippier a nyilvánosság előtt is beszélt már arról, hogy máshová szokta tenni a labdát, mint ahová a játékvezető lerakja. 2018-ban, a horvátok elleni világbajnoki elődöntőben is eljátszotta ugyanezt, a felvétel első másodperceiben látszik, ahogy áthelyezi jobbra a labdát, és aztán hatalmas gólt lő.

A West Ham United szabadrúgás-specialistája, James Ward-Prowse is állandóan átpakolja a labdát a szabadok előtt, sőt, a The Athletic összesítésében Szoboszlai Dominikról is betettek egy gifet.

Ha eltávolodunk a PL-től, látható, hogy a pofátlanságnak máshol sincs határa, igazolásul álljon itt David Luiz esete még a Paris Saint-Germainből.

David Luiz mellett sokak mellett Lionel Messi is a pofátlansági verseny élmezőnyében van, tavaly az FC Dallas ellen közel két méterrel tette arrébb a labdát, amíg a játékvezető a sorfalat igazgatta, hogy jobb legyen a szög. A vége: óriási gól.

A labda mozgatása szabadrúgásnál olyan mértékben elterjedt, hogy sok klub már külön játékost jelöl ki arra a feladatra, hogy ha a csapat ellen szabadot ítél a játékvezető, maradjon a labda közelében, és figyelje, hogy trükközik-e az ellenfél.

A cikkben taglalt problémával ugyanaz a helyzet, mint az összes többi nyilvánvaló, megtorolatlanul hagyott turpissággal – csakúgy, mint az óvodai csoportszobában: addig, amíg a játékvezetői csapat (óvónő, óvóbácsi, dadus) nem figyel oda rá, a futballisták (óvodások) kíméletlenül kihasználják a kínálkozó lehetőséget, és beindul a cselszövés. A megoldás kézenfekvő: mivel a szabálytalan labdaigazgatás közvetlen gólhelyzetben születik, a VAR tökéletes lehetőség a megelőzésre. Ahogyan a büntetőket is megismételtetik a kapusok idő előtti kimozdulása esetén, a szabadrúgásokat is addig lehet ismételtetni, amíg a rugójátékos be nem tartja a szabályt.

Kiemelt fotó: Sky Sports