Bajban a Brentford, de Ivan Toney visszatérése mindent megold?
Öt bajnokit számláló vereségsorozattal fejezte be 2023-at a Brentford, és szokatlan mélységbe zuhant. Nem vitás, a pusztító sérüléshullám okozta a legnagyobb károkat, a romok alatt felcsillanni látszik azonban a remény: Ivan Toney visszatérhet. De vajon az angol válogatott csatár rehabilitációja minden problémát megold?
A Brentford vesszőfutása nem csak a „méhek” híveit keserítheti el, legalább annyira az Arsenal és a Chelsea szurkolóit, minthogy mindkét centerhiánnyal – mármint valódi göllővő csatár hiányával – küzdő klubnak igencsak fáj a foga Ivan Toney-ra, ám mert a Brentford ennyire gyatrán szerepel, és a kiesés szele is elkezdte megcsapdosni, bolond volna lemondani a legkiválóbb csatáráról. Úgy pláne nem, hogy az „ikerpárja”, Bryan Mbeumo súlyos bokasérülése miatt március végéig kidőlt. És feltehetőleg akkor sem távozhat, ha csillagászati összeget fizetne érte valamely londoni rivális.
„Ép ésszel felfoghatatlan summával kellene kirukkolnia a vevőnek ahhoz, hogy elengedjük” – mondta a minap Thomas Frank menedzser, majd hozzátette: „A rövid válaszom arra a kérdésre, marad-e Brentfordban Ivan, az, hogy igen. Nélkülözni vagyunk kénytelenek néhány támadónkat, úgyhogy nem hiszem, hogy bárkiről is lemondanánk. Ahhoz, hogy az elengedését támogassam, valami egészen elképesztő ajánlatnak kellene befutnia. Hogy az pontosan mennyi, azt az emberek fantáziájára bízom.”
Úgyhogy Toney egyelőre marad, ám mert másfél év múlva lejár a szerződése, a nyáron alighanem továbbáll. Hogy első osztályú klubot hagy-e el, az nagyban rajta is múlik. Amikor ugyanis a Brentford visszaesésének okait kutatjuk, az említett két csatárt muszáj a felsorolás elejére biggyeszteni. Elvégre a Brentford az a csapat, amelyikről meggyőződéssel lehetett állítani, abban igazán különleges, hogy az amúgy kevés erényét már-már művészi szintre fejlesztette, és valami elképesztő hatákonyságggal képes kihasználni.
Melyek (voltak) hát ezek a bizonyos erényei?
Egyrészt a rögzített játékhelyzetek, amelyekből az elmúlt szezonban 16 gólt szerzett (annál többet csak a Liverpool). Nagy bedobás, oldalról belőtt szabadrúgás, szöglet – a Brentfordnál egyre ment, mind a három játékhelyzetből félelmetesen támadta a kaput. Amúgy a labdára nem nagyon volt szüksége, ezt jelzi a 43 százalékos labdabirtoklás (a 16. volt e tekintetben), és nem is vette folyamatos tűz alá az ellenfél kapuját (a meccsenkénti 10,7 kísérlete a harmadik legkevesebbnek bizonyult az előző idényben), ám amikor kontrázhatott, annál veszélyesebb volt: gyors ellenakciókból hat gólt szerzett (a negyedik legtöbbet). A levegőben ugyancsak urak voltak a „méhek”, a legtöbb légipárbajt ők nyerték meg a mezőnyben. Ehhez képest az idén egyelőre egy kontragólra futotta az erejükből, négyszer találtak csak be rögzített helyzetből, bár érdekes módon a kapuralövések számában javultak (13,5-ös a meccsenkénti átlaga), de ugye nagyon nem mindegy, milyen xG-értékkel bír a próbálkozás. Csakhogy az xG-t tekintve nem állnak rosszul, a helyzetek minősége alapján majdnem nyolc góllal kellett volna többet szerezniük, mint amennyit sikerült – és bár a szezon elején még úgy tűnt, Toney hiányát átvészeli a csapat, mint azt később látni fogjuk, Mbeumo távollétét már nem bírja el.
Kontrák, rögzített szituációk, no meg a hosszú indítások jelentették tehát a Brentford fő fegyverét, az utóbbi rendre úgy nézett ki, hogy hátulról feltették a labdát Toney fejére/mellkasára, az angol remekül megcsúsztatva, vagy megtartva és ráfordulva megjátszotta aztán Mbeumót, aki vagy visszatette azt a jó helyzetben érkező társnak, vagy maga fejezte be az akciót. A Brentford elmúlt idénybeli 58 góljából 29-et az angol, kameruni kettős szerzett. A gólok felét. Ez azért tetemes mennyiség, naná, hogy megérzi a csapat a páros hiányát. A fogadási szenvedélye miatt (232 esetben szegte meg a szövetség vonatkozó szabályzatát) nyolc hónapra, azaz január közepéig eltiltott Toney az egész szezonban nem játszhatott, Mbeumo december közepe óta maródi. Addig minden tőle telhetőt megtett azért, hogy megfelelően pótolja a csatártársát: hét góllal és négy gólpasszal jelentkezett a Premier League-ben, a Brentford akkor a 12. helyen állt, 10 pontra a legjobb kiesőtől. Azóta? Sorozatban négy vereség, három szerzett gól mindössze, 16. hely. Immár egy pontra a kiesés. Soha jobbkor nem térhetne vissza Toney, aki január 20-án, a Nottingham ellen ismét a pályán lehet. Bemelegítés gyanánt nemrégiben hármat vágott a klub második csapatában. Reményei szerint hasonlóan hálás lesz az első csapatban is, van miért legalábbis annak lennie. Maga mondta, klubja elképesztően sokat segített neki az eltiltása alatt, csak neki, csak miatta extra edzéseket vezényeltek a trénerek.
„A csapat most szenved – tette még hozzá, – de biztos vagyok benne, hogy nagy szerepet játszom majd abban, hogy magunk mögött hagyjuk a gyenge formát.”
Bizony oda kell majd tennie magát, de aligha csak rajta múlik a javulás. A csapatvédekezést lenne fontos mielőbb rendbe rakni – az utóbbi négy meccsen kapott tíz gól nem kevés ugyanis. Úgy főként nem, hogy a Sheffield Uniteddel, az Villával, a Wolvesszal és a Palace-szal vívta meg azt a négy bajnokit a Brentford. Oké, már jó ideje a két remek szélső védő, Aaron Hickey és Rico Henry nélkül kell küzdenie, s ezt nehezen viseli, azt pláne, amikor a belső védők is betliznek, mint Nathan Collins a Wolves ellen: a 22 éves óriás kétszer passzolta oda a labdát a „farkasok” támadóinak, két gól lett belőle, ami bő fél éve még tapsot érdemelt volna, azóta azonban Wolverhamptonból a Brentfordba igazolt… A két szélső bekken és a két klasszis csatáron túl Ben Mee, Kristoffer Ajer, Josh Dasilva, Frank Oyneka és Kevin Schade sem állt a dán mester rendelkezésére – ez azért így kőkemény lista. Az első, Mbeumo nélküli meccsen, az abszolút kiesőjelölt Sheffield ellen elöl akadt inkább probléma: a 0,66-os xG nem valami fényes. Pedig ha a 2023-as naptári évet vesszük, éppenséggel volt ok az örömre: a Brentford 12 meccses veretlenségi szériát produkált az előző idényben, az igen előkelő kilencedik helyen végzett, Toney személyében 1939 után adott ismét játékost az angol válogatottnak. Csak hát azt a sérüléshullámot, ami az év végére elérte a Gtech Community Stadiumot, nem bírta kezelni. Ötmeccses nyeretlenségi széria lett belőle, ha kibővítjük, nyolc bajnokin hét vereség(!), és az említett veszélyhelyzet.
Toney visszatérése persze valódi fellendülést eredményezhet, ettől még a Brentfordnak nagyon résen kell lennie, mert korántsem könnyű a helyzete. A Forest elleni bajnoki után sorrendben a Spursszel, a Manchester Cityvel, a Wolvesszal, a Liverpoollal, a West Hammel, a Chelsea-vel, valamint az Arsenallal mérkőzik meg. Tavaly nem okozott volna ez különösebb fennakadást, elvégre az előző szezonban 21 pontot(!) gyűjtött a klasszikus top 6 csapatai ellen – csak hát az egy másik Brentford volt, sérülésektől és eltiltásoktól mentesen.
Így vagy úgy, Thomas Frank feladata lesz visszatalálni a helyes útra. Sietősen – mondjuk ahogy 2021 nyarán a szüleit szállította a reptérről a klub első Premier League-meccsére az Arsenal ellen.
„Azt sosem fogom elfelejteni” – emlékezett rá vissza tavaly. – „A szüleimért mentem ki a repülőtérre, a járat késett, mi is abban voltunk. A rohadt életbe, gondoltam magamban, életem első Premier League-meccséről elkésem, mert a szüleimet furikázom arról a rohadt reptérről…”
Frank végül időben odaért. A Premier League-ről viszont nem kéne lecsúsznia.
CIKKAJÁNLÓ:
Szerző
