Megdőlt a török átigazolási rekord – Youssef En-Nesyri a Fenerbahce játékosa lett!
Annak ellenére, hogy a török élvonal tele van jó nevű, nagyrészt már a pályájuk zenitje után odaigazoló sztárokkal, a Süper Lig sosem volt híres arról, hogy óriási összegeket költöttek volna el a csapatai játékosokra. Mário Jardel 2000-es átigazolása tartotta sokáig a rekordot, mostantól azonban ez a cím már Youssef En-Nesyrié. A marokkói csatár ráadásul 27 évesen, ereje teljében tette át a székhelyét Sevillából Isztambulba, és könnyen lehet, hogy az ő igazolása egy új tendencia kezdetét is jelenti.
A XXI. század labdarúgásában egyre nagyobb szerepe van a pénznek, ezt nem is kell hosszasan magyarázni, az elképesztő átigazolási díjak, illetve az egekbe emelkedő fizetések ezt a tendenciát remekül szemléltetik. Természetesen a topligák kiemelkednek ezen a téren is, az élen a gazdasági értelemben egyértelműen legerősebb ligával, a Premier League-gel, amely az előző években még tovább tudta növelni effajta előnyét a rivális bajnokságokkal szemben. Azonban ahogy a mondás is tartja, ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács, és bizony ahol így költik a pénzt az új játékosokra, ott lesznek távozók is. Az előző két évtized során a török első osztályú bajnokság pedig ebben a tekintetben sokat lépett előre, hiszen elkezdte magához vonzani a topligás csapatokból kihulló játékosokat. Eleinte még csak a gyengébben szereplő csapatok középszerű játékosai érkeztek nagyobb létszámban és persze egy-egy kiöregedőben lévő sztár, azonban a trend mára megváltozott. A megannyi rutinos, nagynevű labdarúgó mellett már egy-egy prime korban lévő, azaz a fizikai teljesítőképessége csúcsán lévő, kellő játéktapasztalattal bíró labdarúgó is átteszi a székhelyét a Süper Ligbe.
Az első fecske Mário Jardel volt, aki az FC Portót hagyta ott az ezredfordulót követő nyáron. Ugyan ő nem topligából érkezett, ám négyszeres portugál gólkirályként, megannyi trófeával a háta mögött 27 évesen sorba álltak érte a csapatok, még annak ellenére is, hogy köztudottan balhés játékosnak számított. A gólérzékenységét azonban mindenki elismerte, a World Soccer magazin Európa legjobb góllövőjének is megválasztotta. Ennek ellenére Jardel a Galatasaray-t választotta (17 millió euró ellenében igazolt oda) és sokkolta ezzel a világot, illetve a törököket is, hiszen korábban Elvir Baljic 9,5 millió eurós átigazolási díja volt a hazai rekord.
Az évek teltek és a topligákban kisebb-nagyobb hullámvölgybe kerülő sztárocskák érkeztek Törökországba, ahol az adózási kedvezmények és a tengerparti élet szépsége is vonzó volt. Arról nem is beszélve, hogy a topligás középmezőny csapataival ellentétben itt még a nemzetközi porondon is megmutathatták magukat. Így került a ligába Rigobert Song, Nicolas Anelka, Kléberson, Mateja Kezman, Stephen Appiah, Hakan Yakin, Lincoln, vagy épp Aílton.
Mind-mind olyan labdarúgó volt, akiért abban a pillanatban nem volt érdeklődés magasabb szintről, így jó ötletnek tűnt pénzügyi és sportszakmai szempontból is „beleugrani” a törökországi kalandba. Aztán volt, akinek ez bejött, és persze olyan is, akinek nem.
Aztán 2008 nyarán egy olyan játékos igazolt a Süper Ligbe, aki bár nem volt a szűken vett európai elit tagja, az érkezése mégis megmozgatta a közvéleményt. Dani Güiza spanyol gólkirályként és az Európa-bajnok válogatott tagjaként döntött úgy, hogy a Fenerbahce játékosa lesz. A mallorcai csatár a 14 millió eurós átigazolási díjjal a második helyre került a ranglistán. Ez az összeg – Jardeléhez hasonlóan – messze kiemelkedett a többi transzferdíj közül, a brazilé óta nem volt nyolcmillió eurónál nagyobb értékű klubváltás a török piacon.
A következő évek felemás képet mutattak, mert miközben Harry Kewell, Milan Baros, Ricardo Quaresma, Guti, Simao Sabrosa és Hugo Almeida is megérkezett a ligába, a tízmilliós összeget senki sem lépte át. Aztán a 2010-2011-es szezonban francia bajnok és a gólkirályi címet is elhódító Moussa Sow épp ennyiért került a Fenerhez 2012 januárjában, miután előtte nyáron nem jött meg érte a várt nagy ajánlat a kiemelkedő lille-i idényét követően. Fél évvel később Raúl Meireles volt a következő, akinek a játékjogáért ugyancsak tízmilliót kellett leperkálnia az isztambuliaknak. A következő nyáron aztán tovább költekeztek a „Sárga kanárik”, ezúttal Emmanuel Emenike csekkolt be 13 millióért. Azon a nyáron a nagy meglepetést azonban a 19 esztendő Bruma érkezése jelentette, az ő megszerzésébe nem kevesebb, mint tízmilliót fektetett el a Galata, és ez már jelezte, hogy nem csak biztosra mennek, hanem immár fiatalabb játékosok megszerzésében is utaznak egyes török csapatok.
Ettől függetlenül a 2010-es évek voltak azok, amelyek során valósággal elárasztották a veterán futballisták Törökországot. Feltűnt a három nagy isztambuli csapatban egyikében – a teljesség igénye nélkül listázva a neveket – Diego, Robin van Persie, Nani, Fernando Muslera, Wesley Sneijder, Didier Drogba, Felipe Melo, Demba Ba, Ryan Babel és Lukas Podolski is. Az évtized végén pedig megköttetett az első, ligán belüli nagy összegű üzlet is, 2019 januárjában – a korábban egy fél évet Újpesten is eltöltő – Mbaye Diagne 13 millióért elhagyta a Kasimpasát a Galatasaray kedvéért. A gólkirályi címet így két csapat játékosaként elhódító szenegáli csatár máig csúcstartó a Süper Ligen belüli átigazolásokat tekintve.
A koronavírus-járvány természetesen a török élvonalban is éreztette a hatását, aztán jöttek egyéb tényezők is, amelyek a helyi bajnokság szintjét tovább rombolták, a földrengés, illetve a tavaly decemberi bíróverés az Ankaragücü–Rizespor meccsen, ám ennek ellenére a tavalyi évben olyan költekezés indult meg, amely korábban nem volt jellemző a török csapatokra. A liga történetének húsz legdrágább átgazolása közül tízet is az elmúlt két év során ütöttek nyélbe, melyek közül az első Nicolo Zaniolo érkezése volt.
A balhés római támadó számára az utolsó mentsvár a Galata 15 milliós ajánlata volt, ám nem sokat futballozott végül a Süper Ligben, hiszen fél évvel később kölcsönadták Birminghambe, az Aston Villához, idén nyáron pedig Bergamóba, az Atalantához – mindkétszer kölcsönadási díjat kapva érte.
Fél évvel később tért haza Marseille-ből Cengiz Ünder, az ő játékjoga ugyanannyiba került, mint az olaszé, csak épp a Fenerbahce fizetett – és ezzel meg is döntötte a klubrekordot. A török szélső szezonját a sérülések igencsak megnehezítették, így egyelőre közel sem tudta megmutatni, hogy megérte a nagy pénzt kifizetni, de mivel csak 27 éves, erre lesz még bőven esélye. Mellette 2023 nyarán öltözött sárga-kékbe Sebastian Szymanski és Fred is, akik szintén ott vannak a klub legdrágább igazolásai között.
Természetesen a Galatasaray sem akart lemaradni, így náluk Mauro Icardi és Davinson Sánchez megszerzése illeszkedett az új irányvonalba. Aztán erre tett rá egy lapáttal idén nyáron a klub, amikor az alig 21 esztendős dán bekk, Elias Jelert személyében olyan labdarúgó játékjogát szerezték meg kilencmillió euróért, aki óriási hasznot is hozhat számukra, ha ügyesen menedzselik a karrierje következő éveit.
A nagy költekezésből aztán a Besiktas sem maradhatott ki, pedig ők sokáig nem akartak magas átigazolási díjakat kifizetni senkiért. Aztán tavaly ők is beléptek a „nyolcszámjegyűek klubjába”, az albán Ernest Muci tízmilliós átigazolási díja a klub történetének legnagyobb ilyen jellegű kiadása lett. Ám ezt idén nyáron már felül is múlták, ugyanis Moatasem Al-Musrati játékjoga 11 millióba került a „Fekete sasoknak”, és ezzel – aligha meglepő módon – a Bragától igazolt játékos lett minden idők legértékesebb líbiai futballistája.
És végül jöjjenek a legfrissebb események, néhány napja a Fenerbahce rekordot jelentő összeget, 19,5 millió eurót fizetett ki a Sevillának a világbajnokságon is remeklő marokkói csatár, Youssef En-Nesyri játékjogáért. A nyáron kinevezett José Mourinho érkezése már sejtette, hogy nagy nevek érkezhetnek a bajnoki címről legutóbb ismételten éppen csak lecsúszó „Sárga kanárikhoz”, de ilyen komoly költésre aligha számított bárki is.
A kétszeres Európa-liga-győztes labdarúgó négy híján kétszáz összecsapáson lépett pályára a Sevilla színeiben, összesen 73 gólt szerzett. Ez épp olyan teljesítmény, amellyel a háta mögött akár a török élvonalnál magasabban jegyzett bajnokság valamelyik csapatában is szerepelhetne 27 évesen, ám úgy tűnik, hogy az esetében is fontos tényező volt a döntés meghozatalában az, hogy Mourinhóval dolgozhat együtt. Már csak azért is, mert a szaúdi ajánlatokra is nemet mondott azért, hogy a Fener játékosa lehessen. Persze anyagi szempontból így sem panaszkodhat, mert a spanyolországi fizetésének több mint kétszeresét keresi majd Isztambulban, és ennél is magasabb bérre mondott nemet amiatt, hogy együtt dolgozzon a portugál szakemberrel.
Kiemelt kép: Transfermarkt