Mégiscsak földi Haalandó?

Oké, nem érdemes azért túldramatizálni Erling Haaland a naptári évben mutatott szerényebb gólképességét, mert alighanem az volt a „természetellenes”, amit eddig produkált. Az első manchesteri szezonjában 35 bajnokin 36-szor talált be, az azt követőben 31 PL-meccsen 27-szer, és ha legutóbb „csak” 22-szer is, a hanyatló tendenciát látszott megállítani az idei kezdés: december 20-án, azaz az első 17 játéknap után 19 gólt jegyzett, vagyis azt lehetett gondolni, az első, 2022–2023-as szezonbeli számait fogja ostromolni. Csakhogy az azt követő 13 fordulóban mindössze háromszor iratkozott fel az eredményjelzőre, ami akkor is karcsú, ha mestere, Pep Guardiola a legutóbbi, 1–1-re végződő West Ham elleni bajnokit követően is szenvedélyesen igyekezett megvédeni támadóját.

„Tudják, hány védő volt ma körülötte? Kétszázmillió. Tudják, hány védekező középpályás? Ez a földkerekség legnehezebb posztja.”

Abban, hogy nehéz poszt, Guardiolának tökéletesen igaza van, erre utal az is, hogy a legkiválóbb csapatoknak sem könnyű valódi gólvadászra lelni. Mert egész egyszerűen nincs belőlük olyan sok. És ha majd a korosabb Lewandowski, Kane, Szalah trió is szögre akasztja a futballcipőt, jogosnak tűnhet a kérdés, hogy jó-jó ez a mai precízen felépített, taktikailag rendkívül alaposan kifundált futball, de ki lövi a gólokat? Megvannak-e a modern labdarúgásnak a csatáregyéniségei? Születnek-e újabb Shearerek, Ronaldók (brazil vagy portugál, mindegy is), Luis Suárezek? Képesek leszünk-e hasonló centeróriásokat nevelni? Mert a kép nem túl rózsás. Van egy Kylian Mbappé, klasszissá válhat Benjamin Sesko, Lautaro Martínez so-so, megvillant már néhányszor Julián Alvarez, Isak és Ekitike, de a már citált harmincasokon túl ki van még? Haaland. Nyilván.

Csak most épp ő is kínlódik. Guardiola hozzátette, ez nem csak a norvégon múlik, és ha akadtak is lehetőségei a WHU ellen, a csapatnak kellene több helyzetet kialakítania, és akkor Haaland is eredményesebb lenne. Talán igen.

Tény, ő olyan csatár, akit azért ki kell szolgálni. Ami nem azt jelenti, hogy csak öt méterről, ziccerben képes betalálni, korántsem, de észre kell venni, amikor beindul, és igyekezni kell őt megjátszani, illetve megteremteni azokat a meccsszituációkat, amelyekben Haaland kihasználhatja elképesztő gyorsaságát, fizikai erejét, remek helyezkedését. Ha ebben újra jeleskedni fog a City, a norvég is kivirágzik. Most épp hervadozik. Talán mert március közepére 42 klubmeccsnél jár. Meglehet, a fáradtság is közrejátszik abban, hogy 2026-ban a 12 bajnokiján 36 kísérlettel jelentkezett, és csak háromszor talált be – abból kétszer tizenegyesből… –, ami csupán nyolc százalékos hatékonyság. Az „Haaland mértékegységben” igen gyér.

Előfordulhat, hogy az sem fekszik a norvégnak, hogy egy ideje Guardiola a kétcsatáros játékot preferálja, a legutóbbi bajnokin, a West Ham ellen is úgy kezdett, hogy Omar Marmus játszott Haaland mellett, mögöttük tízesben Antoine Semenyo, és csak a második félidőre váltott 4-2-3-1-re a spanyol, amikor behozta tízesbe Rayan Cherkit, az egyiptomi és a ghánai támadót pedig kitolta a két szélre. Az első félidőben túlzottan sűrű volt a tengely, nem maradt Haalandnak sem helye – a „kétszázmillió” védő miatt amúgy sincs sok területe –, és ha így is voltak sanszai, kimaradtak. A másodikban, a megváltozott hadrendben már nagyobb helyzete is akadt, bár nem tudta gólra váltani.

De ha már a helyzetek. 22-es xG-re rúgott tavaly éppen annyi gólt, előtte 29-esre 27-et, az első szezonjában viszont 28-as xG-re vágott 36-ot. Ez utóbbi, félelmetesen jó helyzetkihasználást feltehetően sosem fogja már tudni hozni, az idei 22 gólját például 21-es xG-re lőtte. Tovább fűzve a szálat: az első Premier League-idényében 26 nagy helyzetet hagyott ki, a másodikban 32-t, a harmadikban 21-et, idén eddig 24-et. Azaz jó eséllyel ebben a bajnoki szezonban lesz a legtöbb vagy második legtöbb elpuskázott lehetősége, ami múlhat a már említett meccsszámon, ahogy azon is, hogy nem annyira gördülékeny a City támadójátéka, mint volt mondjuk a 2022–2023-as idényben, és tán az ő esetében is okozhat görcsösséget a tudat, hogy muszáj minél hatékonyabbnak lennie, különben elúsznak a pontok.

Első angliai idényében egyébként több mint egy gólt rúgott meccsenként, az idei 0,76 csak ahhoz képest szerény, amúgy bivalyerős átlag még mindig. 

Csak hát a City centerét nem feltétlenül kezeltük eddig földi „Haalandóként”, esetében mindig is más volt a mérce. 90 percenkénti átlagban demonstrálva: amíg az első Etihadbeli szezonjában, az eddigi csúcsidényében 77 percenként talált be a Premier League-ben, a kurrens évadban 110 percenként szerez gólt. S ha a naptári évet, 2026-ot vesszük, sokkal gyengébb eredményt kapunk, de hát ezen kell megpróbálnia változtatni.

Félteni annyira nem kell, meglehet, nála is csak az első cseppnek kellene valahogy előbuknia a ketchupos flakonból, és utána megindul a teljes tubus, kérdés, mikor jön el a pillanat? A gólszerzési esélyei megvannak – és ugye azt szokás mondani, amíg a csatár helyzetbe tud kerülni, olyan nagy baj azért nincs –, a Bajnokok Ligájában pedig megtörte az átkot, vagyis február 11-e után bő egy hónappal, a Real Madrid elleni, City-szempontból elég keserű BL-visszavágón ismét betalált. És simán szerezhetett volna mesterhármast, de hiába próbálkozott középről és élesebb szögből, Thibaut Courtois, illetve a helyére beálló Andrij Lunyin rendre védett. Aztán az 56. percben lesétált a gyepről. Az Etihadban, leendő klubja ellen? Ki tudja?

Bár a legújabb pletykák a Barcelonával boronálták össze, már akkor, amikor 2022-ben 60 millió euróért a Citybe igazolt – akkor is többet ért annál (most amúgy 200 milliót), csak épp ez szerepelt kivásárlási árként a dortmundi szerződésében –, arról szólt a fáma, hogy az angol klub, amelyben egykor édesapja is futballozott, „csak” a következő lépés, de korántsem a végállomás karrierjében. Hogy a végcél a Real Madrid, aminek persze látszólag ellentmond, hogy nem is olyan régen hosszabbította meg 2034-ig manchesteri szerződését. Csak hát tudjuk, hogy szokott ez történni: ha egy játékos elvágyódik, illetve ha a Real Madrid nagyon akar valakit, abból szakítás lesz. Szóval a legfontosabb kérdés az, mit akar a norvég? Úgy tudni, egyelőre maradni szeretne, viszont ha 2026 nyara még nem is, 2027 már érdekesebb lehet. Sok múlik azon, ki váltja a legkésőbb jövőre távozó Pep Guardiolát, hogy Haaland biztosítottnak látja-e a nívós jövőt az Etihadban, olyan klubot érez-e maga körül, amelyik továbbra is a legnagyobb serlegekért küzd, és amelyik egyáltalán nem sínyli meg korszakos edzője távozását.

A norvég manchesteri karrierje szempontjából sem lesz mindegy, kit választ Guardiola-utódnak a City.

Sorakoznak tehát a kérdőjelek, amit viszont biztosan állíthatunk, hogy a viszonylagos gólcsend átmeneti állapot. Nem fog sokáig tartani. Azért nem, mert Erling Haaland góllövésre született. És amíg olyan szintű csapatban futballozik, mint a Manchester City – amelyik némi távolságra van ugyan az évekkel korábbi önmagától, ám azért továbbra is klasszis együttes –, ezt be is tudja bizonyítani. Meglehet, a Real Madrid elleni találata volt az a bizonyos első csepp a ketchupos flakonban.

Borítókép: mancity.com