Megragadná egyik utolsó esélyét az algériai csatár

Islam Slimani 1988. június 18-án született Algírban. A külvárosban található WB Ain Benian akadémiáján pallérozódott, s itt szerepelt először a felnőttek közt is. Innen előbb a JSM Cheragához került, majd két idényt követően a CR Belouizdadhoz igazolt, amellyel már az első osztályban szerepelhetett. 2013-ban nem épp a legszebb módon hagyta el hazáját, miután a szerződésében foglalt lakásvásárlási támogatásról szóló záradék négy év alatt nem valósult meg.

Ekkor jött át Európába és a Sporting CP játékosa lett. A Lisszabonban töltött három idénye alatt megválasztották az év játékosának a klubnál, valamint Algériában is, nyert Portugál Kupát és Szuperkupát is, ráadásul igencsak imponáló mutatókkal (123 mérkőzés, 61 gól, 16 gólpassz) zárta ezt az időszakot. Mindeközben hazáját az afrikai vb-selejtezők gólkirályaként segítette a világbajnoki részvételhez.

2016 nyarán az átigazolási időszak utolsó napján szerződtette őt a PL-győztes Leicester City. Az első szigetországi idénye még egész biztatóan alakult, aztán viszont már nem a terveinek megfelelően alakult a folytatás. A második évében tavasszal már kölcsönbe került, amely sorozat aztán folytatódott is. Előbb a Newcastle United, majd a Fenerbahce, végül az AS Monaco színeiben töltött el hosszabb-rövidebb időt, de csak a franciáknál hagyott maga mögött érdemi emlékeket.

A koronavírus-járvány idején nem talált megfelelő megoldást, így aztán 2021 januárjában a szerződése felbontását kérte angol klubjánál, majd pár napon belül már alá is írt az az Olympique Lyonhoz. A kezdeti lendület gyorsan elfogyott itt is, így a másfél éves kontraktusát sem töltötte ki, visszatért fél évre Lisszabonba. Egy biztató röpke időszak után megkereste a Stade Brest, ahol egy évre írt alá, s bár rendszeres lehetőséget kapott, azt többnyire csak csereként, így egy gólig és egy asszisztig jutott harmadik francia együttesénél. Nem marasztalták, mikor a januári átigazolási időszak végén új kalandok reményében szeretett volna távozni.

Eközben Brüsszelben…

Az új évet három mérkőzésen egy ponttal kezdte a Anderlecht, s mikor hazai pályán kikapott a kiesés ellen menekülő Zulte Waregemtől, akkor néhányan elkezdték kongatni azt a bizonyos vészharangot. A helyi újságírók komoly nyomást helyeztek a december elején kinevezett Brian Riemerre, s a Het Nieuwsblad egyik újságírója neki is szegezte a kellemetlen kérdést, hogy kieshet-e a brüsszeli csapat?

„Nemmel válaszolhatnék, de a futballban minden lehetséges. Én személy szerint nem hiszem, hogy ez megtörténik, de nem lehetünk elvakultak, hogy azt gondoljuk, a jelenlegi állapotok alapján ne abba az irányba tartanánk.”

Nem erre a válaszra vártak a dán szakembertől, de ő már a kinevezésekor megmondta, hogy nem köntörfalazni kell, hanem megoldásokat találni a problémára. A kissé nyers stílusú edző gyorsan összerúgta a port a kereten belül néhány játékossal, akik nem veszik kellően komolyan az edzést, s nem elkötelezettek a csapat sikeressége iránt, amit tarthatatlan viselkedésként írt le a feletteseivel való egyeztetés során.

Az egyik renitens Anouar Ait El Hadj volt, akinek az edzésen mutatott munkamoráljával voltak komoly gondok. A 20 esztendős belga utánpótlás-válogatott középpályás azt kifogásolta nincs stabil helye az első csapatban, sőt inkább a kezdőben, ami szerinte neki járt volna. A másik két balhés játékos kölcsönben szerepelt csak a klubnál, így őket könnyedén eltávolították, de pénz nem járt érte. Sebastiano Esposito teljesítménye olyan gyenge volt, hogy valószínűleg nem is kaptak volna érte túl sok mindent, így visszapostázták Milánóba, míg az ősszel a csapat egyik legjobbjaként kiváló számokat produkáló Fábio Silva is távozott. Miután a portugál nevét hírbe hozták a téli szünet során néhány topligás együttessel, az ifjú támadó már nem igazán gondolkodott úgy, hogy neki keményen kell dolgozni azért, hogy kezdő legyen a belga fővárosban. Nem sokkal később már Eindhovenben jelentkezhetett edzésre.

A klubnak nem sok mozgástere volt a gazdasági helyzete okán, de mindenképp olyan játékosokat szeretett volna szerződtetni az új edző, akik rutinosak, mert a nemzetközi porondon is még várt rájuk bevetés, valamint a bajnokságan is javítani szerettek volna. A fontosabb érkező kiléte már korán biztossá vált, ő Andreas Dreyer volt, aki külön Riemer kérésére és kedvéért érkezett. Rajta kívül csak az utolsó pillanatban sikerült lepapírozni Slimani szerződtetését is, akiért ugyan pénzt nem kellett fizetni, de hivatalosan átigazolásként került át, így bele kellett férni a határidőbe.

„Játszani tudna már most is, mert, teljesen fitt és van játékidő a lábában, de kelleni fog neki néhány edzés, hogy kezdőként számolhassunk vele. Meggyőződésem, hogy olyan tulajdonságokat fog hozni, amelyekkel nem rendelkezett a keret. Slimani egy erős, fizikális játékos, gyorsan biztos ponttá válhat a csapatban.”

Ahogy azt a dán edző is felvázolta, fokozatosan építette be az algériai csatárt, aki ezt meghálálva néhány összecsapás után máris remek teljesítménnyel szolgálta meg a bizalmat. A KV Oostende és a Sint-Truiden VV ellen még csak csere volt – bár utóbbi ellen a hazai debütálás során már betalált –, de a bolgár Ludogorec ellen már kezdett, ahogy a következő három meccsen is, miközben két gól és egy assziszt jött össze neki. A Konferencia-ligában kivívott továbbjutásból is kivette a részét, ahogy abból is, hogy a bajnokságban immár hat mérkőzés óta veretlenek a brüsszeliek.

A szerződése csak fél évre szól, de a helyi lapok szerint egy évvel hosszabbítható ez, ha a klub igényt tart a szolgálataira. Egyelőre remekül alakulnak a dolgok, s lehet bízni abban, hogy Slimani 34 évesen már kellően érett ahhoz fejben is, hogy megértse, nem lesz már túl sok dobása. Itt most oda kell, hogy tegye magát, és akkor még egy-két jó szezonja lehet a belga rekordbajnoknál.

Kiemelt fotó: UEFA Europa League