Mennyire változtatta meg az újságírók helyzetét a közösségi média előretörése?

„Tovább kell mennünk, ki kell javítanunk a hibákat, meg kell találnunk a problémák okait”

– bárki, aki sokat foglalkozik ezzel a témával, pontosan ismeri a megidézett frázisokat. A sporttal kapcsolatos hivatalos kommunikáció mára végletesen megtervezetté vált. Ennek okait hosszan lehetne sorolni: egyrészt ma már a legrangosabb sorozatoknál óriási a gazdasági (és sok esetben a társadalmi) tőkekoncentráció, emiatt minden félmondatnak, minden rossz helyre tett vesszőnek nagy jelentősége van. És ilyen szempontból kell megemlítenünk a médiakörnyezetet is, ami – mint legutóbb is kiemeltük – szinte kívánja, hogy felnagyíthasson egy-egy hibát, s azt utána akár heteken keresztül újra és újra visszahozza a köztudatba. Érthető tehát, hogy a klubok, szövetségek, hivatalos szervek szeretnék elkerülni, hogy a külvilág megtalálhassa a rést a pajzson.

Ezzel együtt, ennek nyomán rendkívül impulzusmentessé vált a hivatalos sportkommunikáció, amihez szinte lehetetlen szurkolóként vagy újságíróként kapcsolódni. Nem véletlen, hogy egyre többen fordulnak az alternatív nyilvánosság felé.

A hangulatjelek értéke

Idősebb kollégákkal beszélgetve gyakran előkerül a téma, hogy mennyire tartozik hozzá a munkánkhoz a közösségi média követése. Én ezekben a vitákban mindig nagyon karakán módon képviselem, hogy manapság egy újságíró nem spórolhatja meg az ilyen jellegű tájékozódást. Annak árán sem, hogy ez valóban egyfajta bozótharc: át kell verekednünk magunkat a helyenként szimplán semmitmondó, máskor egyenesen káros tartalmakon.

Ugyanakkor ha elvégezzük a piszkos munkát, a sporttal kapcsolatos nyilvánosság fontos szeletéhez jutunk: a sportolók saját profiljaihoz, amelyek helyenként rendkívül érdekesek, és sokkal több releváns infót rejtenek, mint hinnénk. 

Persze itt sem szabad túlzásba esni, a legtöbb sportolói profil a hivatalos kommunikáció, a kimódolt üzenetek és a szponzoráció terepe, ám vannak olyan felületek, amikre érdemes odafigyelni. Ennek érzékeltetéseként nézzünk meg egy amerikai és egy magyar példát, hiszen fontos észben tartani, hogy a sportolók megnyilatkozásai módjai nem függetlenek attól, amilyen médiakörnyezetben élnek.

A homokóra ketyeg

A közösségi média diskurzusformáló erejét tökéletesen reprezentálják LeBron James posztjai. Persze itt rögtön hozzá kell tenni, hogy az amerikai sportközvélemény még az átlagosnál is jobban értékeli a nagy egyéniségeket, de James felületeit ettől függetlenül is érdemes böngészni. Persze, bőven találunk itt is olyan posztokat, amik elsősorban a saját brandépítést szolgálják, de – főleg utólag – könnyen össze lehet rakni a képet, hogy James például milyen szépen készítette elő kommunikációs szempontból fia, Bronny NBA-draftját. Bár érezzük, hogy itt is egy profi kommunikációs stáb dolgozik a háttérben, a Los Angeles Lakers klasszisa sokkal közelebb engedi magához a szurkolókat, mint az egyszerű nyilatkozatokban.

„A világon semmi sem tudja felvenni a versenyt azzal az érzéssel, hogy látod, amint a fiaidból férfi lesz. Ahogy erre az útra gondolok, nem tudok nem elérzékenyülni. Köszönöm, hogy az édesapád lehetek, és együtt győzhetjük le az élet nehézségeit”

– írta a négyszeres NBA-bajnok.

James közösségi médiás kommunikációjára egyébként is jellemző egyfajta lazaság, például Victor Wembanyamával való találkozását februárban nemes egyszerűséggel két emojival kommentálta, a Wembi becenévre hallgató klasszisjelölt egy űrlény jelet kapott, utalva arra, hogy sportági körökben gyakran így emlegetik a francia tehetséget.

Még tanulságosabb James X-profilja, ahol gyakran csak néhány szavas posztokkal jelentkezik és kommentálja sportága vagy épp a popkultúra történéseit. A Lakers zsenijének nemrég egy olyan posztja is volt, ami esettanulmányként tökéletesen mutatta be azt a jelenséget, amiről itt beszélni akarunk. James január 31-án egy homokórát publikált, amit sokan úgy értelmeztek, hogy a klasszis jelezte: Darvin Ham vezetőedző ideje (végül egyébként a tréner befejezte a szezont, de azóta távozott a klubtól).

Nem is az a lényeg, hogy James pontosan mire gondolt, hanem az, hogyan fordult meg a hierarchia a klasszikus média és a közösségi platformok között. Minden újságíró, kommentátor, szakértő azt találgatta, vajon mit jelent az a bizonyos emoji, James posztja nemes egyszerűséggel tematizálta a közbeszédet, olyan módon, hogy arra (minden bizonnyal) semmi ráhatása nem volt klubjának.

Kő-papír-olló

Magyar környezetben is találunk olyan sportolókat, akik tudatosan és jól használják a saját közösségimédia-felületeiket. Egyikőjük a labdarúgó-válogatott vezéregyénisége, Schäfer András, aki Jameshez hasonlóan közvetlenül kommunikál a különböző internetes fórumokon. Az Union Berlin középpályása azért is jó példa, mert az ő imidzséhez hozzátartozik a lazaság, gondoljunk csak a Szoboszlai Dominik–Sallai Roland kettős elhíresült kő-papír-olló jelenetére adott válaszvideójára.

Schäfer ennek megfelelően kommunikál a saját felületein is, amikor például az Union Berlin kiharcolta a Bajnokok Ligájába jutást, a magyar középpályás jelezte, hogy néhány eladó jegy már most akad nála.

Nemrég pedig egy sejtelmes hangulatjelet tett ki, de nem sokkal korábban egy humoros csapatvideót is megosztott azzal a szöveggel, hogy nem szeretne többet csalókkal játszani, de jelezte egy faultnál azt is, hogy sajnos nem szereti odaadni a felszereléseit.

Közvetítő nélkül

A közösségi média elsősorban azért örömteli fejleménye a sportnyilvánosságnak, mert ezáltal a rajongók sokkal közvetlenebb kapcsolatot alakíthatnak ki a kedvenceikkel. Persze arról sincs szó, hogy forradalmi, a teljes rendszert felrúgó változásról van szó, de hazai és nemzetközi porondon is vannak olyan sportolók, akik képesek remekül használni a platformokat.

Ha pedig újságírói szemszögből vizsgáljuk, egyértelmű, hogy ezen posztok nyomán sokszor relevánsabb információkhoz juthatunk, mint a klubok sajtóközleményeit böngészve. Elsősorban a közvetítő nélküliség lehetőségét látom ebben, annak erejét, hogy sokszor szabadabb formában juthatunk hozzá információkhoz, mint korábban.

Kiemelt kép: Dole777 / Unsplash