Menthetetlen a Denver Broncos támadójátéka

9-1. Így állna a Broncos, ha minden mérkőzésén 18 pontot szerzett volna, ezt azonban mindössze két alkalommal tudta összehozni, egyszer ráadásul még így is kikapott. Valljuk be, a modern futballban 18 pontot elérni, nem nagy dolog.

Ez azért meglepő, mert éveken át az volt az általános vélekedés, hogy a Broncos egy irányítóra van attól, hogy bajnokesélyes legyen, most pedig, amikor megérkezett a hőn áhított vezér, földbe állt a támadósora.

Odaégett Wilson főztje

Írtunk már korábban arról, hogy Geno Smith hogyan vette át a séf szerepét Seattle-ben, most pedig ideje megvizsgálni az exfőszakácsot és az ő denveri munkásságát. Russell Wilson ugyanis pocsék formát mutat a Broncosban, és egyelőre masszív túlfizetésnek tűnik az ő megszerzése.

Használható játékosoktól és értékes első körös választásoktól váltak meg, hogy megszerezzék, valamint aláírattak vele egy ötéves, 242,5 millió dolláros szerződést is, ehhez képest egyre inkább úgy fest, Wilson már nem franchise-irányító. Tetézi a bajokat, hogy a 2020-as szezon óta olyan visszaesést produkál, ami korábban talán csak Peyton Manninggel fordult elő.

Wilson ugyanis két éve a szezon felénél még toronymagas MVP-esélyesnek számított, azóta viszont nagyítóval kell keresni a jó meccseit. Ezt egyébként a PFF-értékelései is alátámasztják. Amíg két-három éve szinte folyamatosan a tíz legmagasabbra értékelt irányító közé tartozott, addig az előző szezonban már csak a középmezőnyt tudta megcsípni, míg idén már egyenesen az egyik legrosszabb teljesítményt nyújtja a kezdőirányítók között.

Ezeknél viszont sokkal fontosabbak a haladó statisztikák, amikben szintén egészen pocsékul áll. Big time dobásainak száma 12, ami a passzainak csak 3,7 százalékát teszi ki. Mondani sem kell, pályafutása legrosszabb számai ezek, és nem is kicsit marad el a korábbi teljesítményétől. A labdavesztést érő játékainak száma is romlott, bár nem olyan mértékben, mint a nehéz dobások aránya. A játékok nagyjából három százalékában követ el olyan hibát, ami turnoverhez vezethet, ami nem alacsony, de azért nem is borzasztó. Sokkal aggasztóbb ennél, hogy amíg korábban képes volt lábon extra időt nyerni magának és meghosszabbítani a játékokat, addig idén nagyjából minden negyedik nyomásgyakorlás sackkel ér véget, ami szintén pályafutása legrosszabb mutatója, és egyben arra is rávilágít, hogy valószínűleg veszített az atletikusságából.

Azt azonban feltétlenül meg kell adni Wilsonnak, hogy az elkapóitól nem sok segítséget kap, ugyanis az ő dobásait ejtik el a negyedik leggyakrabban az egész ligában, közel minden tizedik passza lesz incomplete az elkapó hibájából, ami nem kicsit rontja le a hagyományos statisztikáit. Ahogy az is vitathatatlan, hogy a 11. héten szezonbeli legjobb teljesítményét nyújtotta, de ez is nagyon kevés volt ahhoz, hogy csapata támadójátéka beinduljon. Ez azt jelenti, hogy bár Wilson szerepe nyilvánvaló a Broncos szenvedésében, a főkolompost máshol kell keresni.

(Forrás: Mile High Report)

Nathaniel Hackett az NFL egyik legrosszabb edzője

Ha nem az irányító a felelős a támadósor gyengélkedéséért, akkor mindig érdemes körülnézni az edzői stábnál. Ebben az esetben pedig meg is találjuk a ludast Nathaniel Hackett vezetőedző személyében, akinél nem sok rosszabb edző dolgozik idén a ligában, és már tíz meccs után világosan látszik, hogy ez a projekt sehova sem tart.

Hackettnek ennyi idő elég volt ahhoz, hogy minden edzői területen megbukjon. A játékrendszerét láthatóan nem tudja a saját játékosaira szabni, és különösen a legnagyobb befektetésük, Wilson szenved benne. A játékhívást már a Tennessee Titans elleni meccs során kiadta a kezéből, ami bár továbbra is akadozik, kétségtelen, hogy Klint Kubiakkel jobban muzsikál az offense.

A leglátványosabb hibákat azonban mégsem a támadóoldalon, hanem az idő menedzselésben követi el. Olyan mintha nem tudná felmérni az aktuális játékhelyzetet, emiatt pedig rendre oda nem illő döntéseket hoz. Ez a probléma már az első héten előkerült, amikor az utolsó percben győzelemért támadtak a Seattle Seahawks ellen, és negyedik és ötre készülődtek.

Hogy mennyire magától értetődő volt időt kérni, és átbeszélni a dolgokat, jól jelezte, hogy Peyton Manning a Manningcast adásában körülbelül 40 másodperc alatt 62 alkalommal jelezte, hogy meg kellene állítani az órát. Ekkor még azt gondoltuk, hogy az újonc vezetőedző első meccsén megzavarodott, de több ilyen nem fog előfordulni, már csak azért sem, mert nem sokkal utána kapott maga mellé egy hasonló helyzetekre specializálódott segítőt. Azóta viszont eltelt tíz hét, és a helyzet változatlan.

A Raiders ellen Hackett ismét bizonyította, hogy a meccs végi helyzeteket nem tudja kezelni. Először 35-40 extra másodpercet adta az időkérések nélkül álló Raidersnek, hogy végigmenjen a pályán azzal, hogy harmadik és tízre passzjátékot hívtak, ami természetesen sikertelen lett, így megállt az óra. Ha ebben a helyzetben futnak, akkor valószínű, hogy ugyanúgy nem lesz meg a first down, de értékes másodperceket rabolhattak volna el a Las Vegas-iak támadóitól. Egyébként nagyjából ennyi idejük maradt Derek Carréknak Davante Adams hatalmas elkapása után. Apropó Adams-elkapás: a Raiders ezután óriási rohanás árán állt fel, hogy földhöz vágja a labdát, ezzel megállítva az órát, csakhogy Hackett gyorsan időt kért, ezzel megspórolva nekik egy kísérletet.

Nyilvánvaló, hogy nem Hackett az egyetlen olyan edző, aki nem tudja megfelelően menedzselni az időt, elég csak csoportriválisára, Andy Reidre gondolni, aki hiába van hosszú évek óta a ligában, pont annyira gyenge az órakezelésben, mint edzői karrierje elején. Van azonban egy nagyon fontos különbség: amíg Reid zseniális támadójáték mellett bénázik az idővel, Hackett elképzelései egyáltalán nem működnek, a kettő együtt pedig már túl sok.

Összegzés

Miközben a Broncos védői az egész NFL egyik legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtják, és hétről hétre meccsben tartják a csapatot, addig a támadójátékuk olyan hatékonysággal üzemel, mintha legalább 50 évet utaztunk volna vissza az időben.

Természetesen ez az állapot tarthatatlan, és valami változásnak kell történnie, lehetőleg minél hamarabb. És ez alatt nem azt kell érteni, hogy megköszönik Melvin Gordon eddigi részvételét, aki valóban súlyos fumble-problémákkal küzdött, és hátráltatta a csapatot, azt viszont nehéz elképzelni, hogy az elküldésével minden azonnal helyreáll. Sokkal inkább az irányító–vezetőedző tengelyen kellene nézelődniük, ott azonban több jelentős akadálya is van a váltásnak.

Az egyik Wilson szerződése, amiből nem tudnak kiszállni, a másik pedig az, hogy ha Wilson játéka Hackett elküldése után egy új edzővel sem javulna, akkor egyértelmű lenne, hogy a Wilson-csere hatalmas hiba volt. Ezt pedig már lehet, hogy George Paton general manager sem úszná meg. Persze, azért őt sem kell sajnálni, hiszen csakis saját magát okolhatja ezért a helyzetért. Az előző szezon után ugyanis két jelöltje volt a vezetőedzői posztra, de a Minnesota Vikingsnál fantasztikus munkát végző Kevin O’Connell helyett Hackettet nevezte ki. Utólag nyilván könnyű okosnak lenni, de talán ma már máshogy döntene, és akkor nem kellene az edzőváltás halogatását pajzsként használnia.

Kiemelt fotó: AP Photo