Messi belőle merített inspirációt, Ronaldo szerint ő volt az igazi Fenomén

Tíz évvel ezelőtt, 2013 májusában vonult vissza Paul Scholes, aki azoknak a futballistáknak a táborába tartozik, akik (legalább) kétszer hagyták abba a profi futballt. Ilyen volt Johan Cruyff, Arjen Robben és Marc Overmars is – hogy csak a hollandokat említsük.

Az ír és északír felmenőkkel rendelkező középpályás, aki 14 éves kora óta tartozott a Manchester United kötelékébe, 2011. május 31-én jelentette be, hogy azonnali hatállyal befejezi a futballt, és csatlakozik a United stábjához edzőként. Teljesen érthető döntés volt: 36 évesen megnyerte pályafutása tizedik angol bajnoki címét, illetve döntőt játszott a Bajnokok Ligájában (a Barcelona győzött 3–1-re), ám aligha lehetett elkenődve, hiszen ebből a serlegből is jutott neki korábban kettő (1999, 2008).

A klub annak rendje és módja szerint meg is szervezte azt a mérkőzést, ahol az Old Trafford stadion közönsége elbúcsúzhatott a hűség mintaképétől. A búcsúmeccsén a hosszanti lelátón a szurkolók egyetlen hatalmas feliratot formáltak papírból: „Genius”, azaz „Zseni”, ez volt az üzenet.

Az ellenfél a New York Cosmos volt, és a 75 ezer néző előtt Scholes nyitotta meg a gólok sorát egy 25 méteres lövéssel, a United 6–0-ra győzött. Scholes ekkor már a tartalékokat edzette, és ahogy nap nap után a játékosokkal töltötte az időt a pályán, úgy érezte, hibás döntés volt a visszavonulás.

„A visszavonulásom után azonnal nekiláttam az edző munkának, de novemberre, decemberre már úgy éreztem, hogy szívesen játszanék újra. Minden nap edzettünk a tartalékokkal, nagyon jó játékosok voltak ott, én pedig rendkívül élveztem velük az edzést, éreztem, hogy még mindig rajongok ezért a játékért. Felkerestem Alex Fergusont, és közöltem vele, hogy szívesen visszatérnék. Teljesen megértettem volna, ha nemet mond, ebben az esetben valószínűleg elmentem volna máshova játszani. De nyitottnak tűnt, és nagyon hálás vagyok neki ezért”

– mesélte egy, a United-szurkolók számára készített videóban Paul Scholes.

A csapatot ebben az időszakban sérüléshullám sújtotta a középpályán, úgyhogy nem sokkal azután, hogy bejelentették a visszatérését, Ferguson újra bedobta a középpályást. Stílszerűen a legnagyobb rivális, a Manchester City ellen lépett újra pályára csereként egy FA-kupa-meccsen, a United 3–2-re győzött.

Egészen elképesztő, de a 37 éves játékos a visszatérése utáni első Premier League-meccsén, a Bolton Wanderers ellen gólt lőtt. Tizenhét tavaszi meccsből tizennégyen kezdő volt és négyszer talált be. A United az utolsó fordulóban megverte a Sunderlandet, ezzel az élen állt, miközben a Manchester City hazai pályán vesztésre állt a Queens Park Rangers ellen. Ám végül a meccs utolsó perceiben Roberto Mancini csapata fordított, és jobb gólkülönbségével – 44 év szünet után – aranyérmes lett a városi rivális előtt.

Ugyan Kagava Sindzsit 2012 nyarán átigazolta a Dortmundtól Sir Alex Ferguson, hogy betöltse a Scholes helyén tátongó űrt a középpálya közepén, a csapat motorja mégis maradt, egyéves szerződést kötött, és végigcsinálta a felkészülést. Év végéig hétszer kezdett, 2013 januárjától májusig azonban a térdsérülése miatt nem játszott. A Swansea elleni hazai győzelemmel tért vissza a csapatba – kezdőként –, majd 2013. május 19-én, a West Bromwich Albion elleni őrült meccsel végleg lezárta pályafutását.

A birminghami mérkőzésen túlcsordultak az érzelmek, hiszen bár a United már bajnokként érkezett a The Hawthornsba, hiszen arra készült, hogy két legenda is búcsúzik a meccs után: Paul Scholes, illetve Sir Alex Ferguson. A United vezetett 3–0-ra, majd 5–2-re is. A West Bromba azonban csereként érkezett egy bizonyos Romelu Lukaku, aki néhány nappal az előtt töltötte be a 20. életévét, és a mesterhármasával kifogta a szelet a Vörös Ördögök vitorlájából, a meccset 5–5-nél fújta le a játékvezető. Scholes az utolsó 21 percet töltötte a pályán, a legtöbben már nem rá, hanem Sir Alexre összpontosítottak.

Pedig ez volt a 718. mérkőzése, amellyel harmadik helyen áll a klub örökranglistáján az éllovas Ryan Giggs és a bő egy hónapja elhunyt Bobby Charlton mögött. A West Brom ellen megkapta a 97. sárga lapját, amellyel a PL örökranglistáján szintén a harmadik helyen áll. 25 trófeával, közte 11 Premier League-bajnoki címmel és 2 BL-diadallal vett végleg búcsút a szurkolóktól labdarúgóként. Csatlakozott Dick Duckworth-höz, Bill Foulkeshoz és Gary Neville-hez, akik kizárólag a Manchester Unitedben léptek pályára a karrierjük során. (A sort 2014-ben Ryan Giggs toldotta meg.)

Scholes 2018-ban, 43 évesen utoljára még pályára lépett a manchesteri ligában, azaz a 11. osztályban játszó Royton Townban, a fia csapatában.

A középső középpályások ritka példánya volt, aki nemcsak irányító és szűrő poszton játszott ugyanazzal a stabilitással és hatékonysággal, de lehengerlő, 40-50 méteres keresztpasszai, hajszálpontos, emblematikus, külsővel indított átadásai, kőkemény, mégis szabályos szerelései, vagy egyáltalán csak az, ahogy hozzáért a labdához mind-mind élményszámba mentek. A 168 centiméteres termetével igencsak sokra vitte, pedig a gyerekkori Scholest feltehetően egy sor utánpótlásedző még ma sem venné be a csapatába.

Ha visszatekintünk, érezzük, időnként egy költemény volt a játéka, illetve jó volt hallgatni az allűröktől mentes megszólalásait, mindannyiszor higgadtan, csendesen, az átlagember egyszerűségével formált véleményt.

És ha már vélemény, érdemes meghallgatni, hogy mit mondtak, mit mondanak róla a korábbi ellenfelei, illetve csapattársai – ezekből válogatottunk egy nagy csokorra valót.

„Bárhová megyek, minden edző azt meséli nekem, hogy a csapatból Scholesy-ért rajong. Ám, ha azt gondolják, meg tudják szerezni őt, kár a gőzért. Imádja a klubot, és nincs rá esély, hogy távozzon”

– mondta róla korábban Alex Ferguson.

„Paul Scholes-t választanám ki elsőként, ha egy nagy csapatot kellene összeraknom. Ő egy minőségi, karakteres all-around középpályás”

– Marcello Lippi.

„Az ő szintjére szeretnék eljutni. Ő a Premier League legjobb játékosa”

– Cesc Fabregas.

„Tud játszani a fiú. Ő a legjobb”

– George Best.

„Senki a világon nem tud úgy játszani, ahogy Paul Scholes. Amilyen labdákat ad a pálya egész területén, ahogyan új színt visz a játékba, az briliáns”

– Dimitar Berbatov.

„Mindannyian – az összes középpályást beleértve – csak próbálunk olyan jól játszani, mint ő. Mindenki tanulhat tőle”

– Edgar Davids.

„Scholes? Ő egy mester”

– Dennis Bergkamp.

„Soha többé nem fogunk látni még egy olyan játékost, mint Paul Scholes. Ő egy legenda, egy viszonyítási alap! Őt nem érdeklik azok a pályán kívüli dolgok, amelyekkel sok más mai focista rengeteget foglalkozik. Ő a pályán világklasszis”

– mondta Darren Fletcher, aki nem érti, hogyan nem nyert el egy jelentős egyéni díjat sem a korábbi csapattárs.

„Scholes az egyik legösszetettebb játékos, akit valaha láttam. Az egyérintős passzai fenomenálisak. Amikor ellene játszottam, soha nem éreztem, hogy a közelébe tudnék férkőzni”

– Eidur Gudjohnsen.

„Paul Scholes minden mástól különb az angol futballban”

– Kevin Keegan.

„Minden alkalommal, amikor a Man United ellen játszottunk, féltünk tőle. Ahogy a játékot átlátja, amilyen gólérzékeny. Megtörhetetlen a lelki ereje és zseniális versenyző. Kétségtelenül a Premier League legjobb játékosa”

– Thierry Henry.

„Semmi celebkedő marhaság, semmi önfényezés – csak egy szédületesen tehetséges játékos, aki mindig is ugyanaz maradt, aki volt”

– Roy Keane.

„Az egy- és kétérintős játékban ő a legjobb az országban. Senkihez sem hasonlítható, ahogy átlátja a játékot”

– Terry Venables.

„A következő 30 évben is Paul Scholes lesz Anglia legjobb játékosa. Amikor átveszi a labdát, már tökéletesen tisztában van vele, melyik játékostársa hová helyezkedett”

– Gordon Strachan.

„Paul Scholes! Egy élő legenda. Számomra – és ezt komolyan így gondolom – ő az elmúlt 15-20 év legjobb középpályása, nem láttam nála jobbat. Beszélgettem róla Xabi Alonsóval. Látványosan játszik, minden megvan a játékában: az utolsó passz, a gólok, az erő, a labdabiztonság, a vízió. Imádják a futballisták”

– Xavi Hernández.

„A La Masián sokat emlegették a nevét. Ő egy tanítómester. Maga az inspiráció”

– Lionel Messi.

„Ha sorra vesszük az összes Manchester United-játékost, őt emelném ki – generációja legjobb középpályása. Bárcsak játszhattam volna mellette”

– Pep Guardiola.

„Scholes a legjobb futballista, akivel valaha játszottam, sokat segített nekem fiatalon. Csodálatos ember”

– Cristiano Ronaldo.

„Azon játékosok egyike, akikről mindig diskurálnak a játékosok. A Real Madridnál mindig azt kérdezgették tőlem: milyen ember Scholes? Tisztelettel beszéltek róla”

– David Beckham.

„Óriási, világklasszis labdarúgó, az angol Zizou”

– Samir Nasri.

„Úgy akarok passzolni, ahogy ő. Ki tanította ezt meg neki?”

– Ronaldinho.

„A legjobb, akivel játszottam, ez nem is lehet kérdés. Ahogy a labdához ér, a passzai, ahogy átlátja a pályát, a lélekjelenléte. Kivételes. Próbálom másolni, amit csinál”

– Wayne Rooney.

„Ha megkérdezed a focistákat, kiért rajongtak a leginkább, egy rakás ember Paul Scholes-t fogja mondani. Passzolásban, lövésben az egyik legjobb. Sok-sok éve nem volt olyan összetett tudású, istenadta tehetségünk, mint ő”

– Alan Shearer.

„Scholes megkérdőjelezhetetlenül a generációja legtehetségesebb játékosa. Szinte megközelíthetetlen abban, amit csinál. Soha nem unalmas őt nézni. Szinte soha nem jön szembe a pályán valóban komplett játékos, de Scholes olyan közel van ehhez, amennyire csak lehetséges. Életem egyik nagy fájdalma, hogy soha nem játszhattam mellette”

– Zinédine Zidane.

„Ő a Fenomén”

– Ronaldo.