Mezey – Egy életmű, amelyből ma is tanulhatunk
Tavaly októberben, 84 éves korában távozott közülünk dr. Mezey György, a magyar labdarúgás egyik utolsó nagy polihisztora. Nemcsak edző volt, hanem stratéga, szakíró és a sportág mindig elkötelezett reformere. Szakmai munkássága előtt tiszteleg az a 2025-ben megjelent kötet, amely átfogó képet ad egy rendkívüli életútról. A címe egyszerűen, de annál nagyszerűbben mindössze annyi: Mezey.
A mesteredző nemcsak űrt hagyott maga után, hanem halála a párbeszéd igényét is felerősítette: hogyan lehet összegezni egy olyan életművet, amely egyszerre volt sikerekkel kikövezett diadalmenet és fájdalmas kérdőjelekkel teli dráma? Benedek Szabolcs 2025-ben, az OKJ Szakkönyv Kiadó által megjelent kötetével erre az óriási feladatra vállalkozott, méltó emléket állítva a magyar futball egyik legműveltebb szakemberének.
A könyv nem elégszik meg a puszta statisztikák és eredmények felsorolásával. A szerző finom érzékkel bontja ki Mezey intellektuális karakterét. Az MLSZ életműdíjas mesteredzője számára a labdarúgás sosem csupán játék, hanem alkalmazott tudomány és művészet volt. A szerző végigkíséri az olvasót a kezdeti évektől, a Testnevelési Főiskolán töltött tudományos munkásságon, majd a csúcsot jelentő 1980-as éveken át egészen a 21. század változásaiig.
A mű központi részét megkerülhetetlen módon az 1986-os mexikói világbajnokság és az oda vezető út adja. Benedek pontos elemzésekkel és eddig nem publikált visszaemlékezésekkel világít rá arra a hihetetlen profizmusra, amellyel Mezey felépítette az akkori magyar válogatottat. Az olvasó szinte a kulisszák mögött érzi magát, hallja az öltözői utasításokat és látja a mágnestáblán mozgó figurákat. Ugyanakkor a szerző nem kerüli meg a fájdalmas pontokat sem: a könyv bátran és objektíven keresi a válaszokat Irapuatóra, anélkül, hogy bűnbakokat kiáltana ki vagy sárdobálásba kezdene. Inkább a szakmai és emberi tanulságokat vonja le, tiszteletben tartva a mesteredző akkori és későbbi vívódásait. Mindezt elolvasva, talán közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, mi történt a magyar válogatottal az eddigi utolsó világbajnoki szereplése alkalmával.
Emellett a kötet részletesen is feleleveníti Mezeynek a 2022-ben elhunyt Mészöly Kálmánnal való viszonyát, akivel játékosként ismerték meg egymást, és együtt is dolgoztak a magyar válogatottnál. A Furcsa pár című fejezet részletesen is rávilágít a két szakember között húzódó gyökeres különbségekre.
„Két évet lehúztam Kálmán mellett. Amit kért, mindig megtettem, nem kezdeményeztem soha. Tudtam, hogy teljesen mások vagyunk a futballban, nem akartam vele vitába keveredni… Törvények vannak az edzőségben, nincs két egyforma edző, aki ugyanúgy gondolkodik. Nem lehet egyformán megítélni szakmai kérdéseket. Nagy hiba, ha valaki azt hiszi, hogy utánozni tudja a másikat. Ha értesz hozzá, el tudod kapni esetleg a másiktól a legapróbb elemeket, ha nem értesz hozzá, akkor buksz” – fogalmazott Mezey.
A könyv második fele Mezey pedagógiai és elméleti munkásságát helyezi fókuszba. Bemutatja a sportvezetőt, aki szilárd elveiből sosem engedett, és az oktatót, aki generációknak tanította meg a szakma alapjait. Olyan tanítványok nőttek fel a keze alatt, akik ma a szakma gerincét alkotják. Egervári Sándor a legközelebbi szövetségeseként tanulta el tőle a csapatépítés módszertanát, olvashatunk Dárdai Pálról is, akinek stratégiai érzékét Mezey már korán felismerte, valamint megjelenik a korábbi játékosból tanítvánnyá vált Bognár György is.
A kötet egyúttal rávilágít arra, hogy Mezey távozásával egy olyan típusú futballértelmiségi tűnt el, akinek a látásmódja messze meghaladta a pályák szélén megszokott sablonokat, és ami, aki, alighanem azóta is hiánycikk a magyar labdarúgásban.
Mezey nem ragadt le a múltban: 70. életévén túl is képes volt a megújulásra, amikor 2011-ben története első bajnoki címéhez segítette a Videotont. Ez a siker bizonyította be végérvényesen, hogy taktikai felkészültsége a modern, felgyorsult futballvilágban is eredményes tudott lenni.
Mezey az edzői példaképének elődjei közül Baróti Lajost és Illovszky Rudolfot tartotta, de a könyvből azt is megtudhatjuk, hogy melyik – akár még napjainkban is aktív – külföldi szakemberek munkásságára nézett fel.
Ez a kötet több mint egy sportkönyv. Sokkal inkább egy kortörténeti dokumentum, amelyben megelevenedik a 20. század második felének Magyarországa, a várakozásokkal teli szurkolói lélek és egy olyan ember portréja, aki mindvégig hű maradt önmagához. Benedek Szabolcs méltó krónikásnak bizonyult: írása egyszerre tárgyilagos szakmunka és érzelmes búcsú egy sokra tartott szakembertől.
„A Mezey-csapat fölemelkedése a régi magyar futballiskola legszebb hagyományaira épült, miközben a kapitány nemzetközi szintű, modern eredményeken alapuló, friss szaktudása is nagyban kellett ahhoz, hogy a nemzeti tizenegy játéka és a szereplése abban a három évben ismét a magyar futball legszebb korszakait idézze” – vélekedett a szerző.
Dr. Mezey György életműve a Mezey című kötettel elfoglalta méltó helyét a sportkönyvtárak polcain és a magyar sportemlékezetben. Aki meg akarja érteni, miért voltunk egyszer a világ közvetlen élvonalában, és miért keressük azóta is az oda vezető utat, vagy csak szeretné jobban megismerni a magyar labdarúgás elmúlt fél évszázadában meghatározó szakember életét, mindenképpen érdemes beszereznie ezt az olvasmányt.
Borítókép: Benedek Szabolcs – Mezey
Szerző
