Mi áll a Kisvárda zuhanórepülésének hátterében?

A Kisvárdának a 2018–19-es idény volt az első, amelyet az első osztályban kezdhetett meg. Óriási eredmény volt ez a mindössze 15 ezer lelket számláló északkelet-magyarországi városnak. A siker egyik legfőbb letéteményese pedig Révész Attila volt, aki sportigazgatóként járult hozzá az elért eredményekhez. A feljutást követően sikerült tovább öregbíteni a város és a klub hírnevét azzal, hogy meg tudtak kapaszkodni az élvonalban, majd folyamatosan egyre jobb és jobb eredményeket értek el. A második NB I-es idényükben még csakugyan a kiesés elől menekültek, de a következő kiírásban már az 5. helyen végeztek. A csúcspont viszont egyértelműen a 2021–22-es bajnokság volt, amelynek ezüstérmesei lettek, így kiléphettek a nemzetközi porondra is. Egy fordulót sikerrel vettek a kazah Kajrat Almati csapatával szemben, azonban a második körben a Molde FF megálljt parancsolt. Révész nevéhez fűződik Kisvárdán az akadémia létrehozása is, ami szintén óriási teljesítmény volt.

Sokáig úgy tűnt vagy úgy tűnhetett, hogy a Kisvárdán felépített klubmodell nagyszerűen funkcionál. Révész Attilától rendszeresen előremutató lépésekről kaphattunk tájékoztatást, amelyek mögött valós cselekvés is volt. Az NB I mezőnyére nem jellemző módon a Kisvárdának volt egy stílusa, amelyet minden hétvégén a pályára vitt. Ez többnyire a labda elleni játék köré épült. Alkalomadtán megpróbálták letámadni ellenfeleiket, méghozzá meglehetősen hatékonyan, még a Molde és Ferencváros szintű csapatoknak is fel tudták adni a leckét a presszingjükkel, de nem voltak restek a kapujuk elé beállni és kontrázni. Általában vagy a magasan megszerzett labdákból vagy a villámgyors kontratámadások után tudtak helyzeteket kialakítani, ami üzembiztosan működött is. Ehhez párosult egy stabil védelem is, így egy a hazai szinten kifejezetten masszív csapatot kaptunk.

Az állandóságon és stabilitáson túl biztató volt a Kisvárda átigazolási politikája is. Magyarországon még most is meglehetősen gyerekcipőben jár az adatalapú vagy az adatokkal megtámogatott játékoskiválasztás, ehhez képest Révész már évekkel korábban a tudomásunkra juttatta, hogy ők élnek a technológiai fejlődés kínálta lehetőségekkel. Említette, hogy saját adatbázisuk van, és folyamatosan pásztázza a játékosokat. Ennek megfelelően a hosszú ideig alkalmazott 4–2–3–1-es hadrendjükbe meglehetősen jó futballistákat sikerült leigazolnia, többségüket a Balkánról vagy Ukrajnából. Csak a legjelentősebb neveket megemlítve: Gheorghe Grozav, Claudiu Bumba, Jair Asani. Az adatelemzést a legsikeresebben űző topligás csapatokhoz hasonlóan Révésznek is alulértékelt játékosokat sikerült potom összegekért leszerződtetni. A körforgásról is gondoskodtak, mert ahányszor távozott egy nagy sztár, már bevetésre készen állt a friss szerzemény. Gondolhatunk itt Grozav botrányos távozására is, Révészék akkor sem illetődtek meg. Hiába távozott a csapat talán legjobb játékosa, ők megvásárolták a helyére Driton Camajt, aki a mostani keret legjobbja. Bumba távozása után sem estek kétségbe, ugyanis ott volt a keretben Rafal Makowski, aki nagyszerűen pótolta a román tízest. Mondhatni élete szezonját futotta, 30 meccsen 7 gólt és 3 gólpasszt jegyzett, ami az ő posztján nem tekinthető rossz eredménynek.

Azonban az előremutató és innovatív elképzelések ellenére másfél évvel a bajnoki ezüstöt követően súlyos gödörbe került a Várda. Ez pedig kérdéseket vet fel a modellel, az innovációval és magával Révész Attilával szemben is. Az nyilvánvaló volt, hogy egy ember munkabírása véges, egy klub nem fejlődhet úgy egy bizonyos ponton túl, ha minden stratégiai (és sok operatív) feladat egy ember kezében összpontosul. Egy darabig nagyon hatékonyan lehet ilyen módon fejlődni, azonban ha elérkezik a plafon, akkor azt szinte lehetetlen áttörni. Alighanem ezt látjuk most Kisvárdán is, ráadásul a válságmenedzselés rizikós megoldásokat és inkonzisztenciát eredményezett.

A korábban remekül működő játékospolitika már a múlté. A téli transzferek még rácáfolhatnak erre, de 2022 nyara után a keret szépen lassan egyre vékonyabb lett, és a minőség is egyre jobban hiányzott. Az utóbbi másfél évben lecserélték a teljes védelmet, Hej Viktort, Lazar Csirkovicsot, Herdi Prengát, Kravcsenkót, Leonit, de távozott a csapat egyik legjobbja, az albán válogatott Asani és a bolgár válogatott Karabeljov is. Sem mennyiségben, sem minőségben nem sikerült pótolni őket. De nem ez volt az egyetlen változás Kisvárdán…

A korábban kőbe vésettnek tekintett 4–2–3–1-es játékrendszeren is változtattak az edzők. Milos Kruscsics és Mátyus János is előszeretettel használta a háromvédős szisztémákat. De a játék képe is megváltozott, igaz már nem az idei szezonban. Az ezüstérmes idény után a Kisvárda elkezdte feladni a gyors átmenetekre épülő, direkt játékát, és megpróbálta többet birtokolni a labdát. Ehhez a rendszerhez Kruscsics személye még ideális választásnak is tűnt, mégsem vált sikeressé a két fél együttműködése. De ennél nagyobb probléma volt, hogy ezután Mátyust nevezte ki Révész Attila a csapat élére, aki nem illik bele a labdabirtoklós játékképbe. Ezzel pedig megszűnt a csapatnál a folytonosság. Pedig Révész egyik legjobb ötlete, amit Magyarországon meghonosított, éppen az volt, hogy a csapat stílusa fix, és ehhez választ edzőt.

Káoszos edzőkinevezések, váltakozó játékrendszerek, eltérő stílusok és gyengülő játékoskeret. Mindez azt eredményezte, hogy a csapat a kieső zónában van. Azt azonban nem lehet mondani, hogy Révész Attila ne tenne meg mindent azért, hogy mihamarabb kikerüljön onnan a piros-fehér egyesület. Éppen ezért érdemes szemügyre venni beavatkozásainak leglátványosabb elemeit, az edzőcseréket, hogy melyik, hogy sült el.

Három fordulóval a szezon kezdete után felmenteni a vezetőedzőt a munkavégzés alól meredek döntés, ugyanakkor tény, hogy Kruscsics rosszul kezdett. A bezsebelt négy pont abszolút nem rossz, de a játék finoman fogalmazva hagyott kívánni valót maga után. Az egyik legfontosabb mutató, az xG-differencia negatív eredményt mutatott, de a labdabirtoklás is bezuhant 45%-ra, pedig a korábbi idényben a Kisvárda simán 50% felett birtokolta a labdát, a negyedik legdominánsabb csapat volt a bajnokságban, éppen a Kruscsics-féle Újpest mögött. A szerb mester kisvárdai távozását követően három meccsen át ideiglenesen Gerliczki Máté vezette a csapatot, akin értelemszerűen nem lehet számonkérni a gyengébb szereplést. Őt követte Mátyus János hat bajnoki mérkőzéssel, de ez a váltás sem jött be. A mérkőzésenkénti pontátlaga messze Kruscsicsé alatt volt, de a várható gólkülönbségben közel álltak egymáshoz, tehát Mátyus sem tudott előrelépni. Az utolsó öt fordulóra kinevezett Feczkó Tamás viszont biztatóbb számokat hozott. Övé a legjobb pont per meccs arány, majdnem nullás az xG-differenciája. Sokkal jobbnak tűnik, mint az elődjei, de az is igaz, hogy pici a minta, emiatt messzemenő következtetést még nem lehet levonni. Az viszont kétségtelen, hogy egyelőre Feczkó a legígéretesebb.

Kiemelt kép: kisvardafc.hu