Mi értelme egy ilyen rájátszásnak?
Skóciában amilyen jó döntéseket hoztak a labdarúgó-bajnokságok lebonyolítását, szervezését illetően, annyira érthetetlen az élvonal és a másodosztály közti rájátszás erőltetése. A nagyon minimális számú kiesés-feljutást hozó minitorna leváltása logikus lenne, főleg annak tudatában, hogy az alacsonyabb szinteken mennyire jól működő rendszert vezettek be ezzel egyidejűleg.t
A skót élvonal 12 csapatossá tétele remek döntés volt a szövetség részéről 2000-ben, hiszen máig jól működő formátumot alakítottak ki akkor. Ezzel szemben a másodosztály már sokkal több átszervezést élt meg a 21. században. A tízfős létszám végig stabilan maradt, de a feljutás és a kiesés menetén többször is változtattak. 2013-ig egyedül a másodosztály bajnoka jutott fel az élvonalba – kivételt jelentett a Rangers FC 2011-es kizárása, hiszen ekkor pótolni kellett a glasgow-iakat –, amikor is bevezetésre került az egyik legértelmetlenebb rájátszási formátum.
Ennek értelmében a Championship második, harmadik és negyedik helyezettjei folytatják az alapszakasz után is a küzdelmeket, egy háromfordulós rájátszásban mérkőznek egymással. Első körben a harmadik és a negyedik csap össze, hogy a győztes a második fordulóban az ezüstérmessel mérkőzzön meg, majd a fináléban a három másodosztályú csapat közül győztesen kikerülő együttes összecsaphat a Premiership 11. helyezettjével. Idén tizedik alkalommal rendezik meg ezt a különleges minitornát, így kilenc példa áll már rendelkezésre – a koronavírus-járvány miatt a 2019–2020-as szezont nem fejezték be a másodosztályban –, hogy megvizsgáljuk, miként is lehet ebben sikeresnek lenni főleg a harmadik-negyedik helyről.
Rögtön az első idényben a másodosztályú ezüstérmes Hamilton Academical kihasználta az esélyt, és miután törvényszerű módon a harmadik Falkirk búcsúztatta a Queen of the South csapatát, a hamiltoniak megtették ugyanezt a közép-alföldiekkel, majd a fináléban az élvonalban nagyon gyengén teljesítő Hibernian ellen kétgólos hátrányból felállva, tizenegyesekkel harcolták ki a Premiershipet.
A 2014–2015-ös kiírásban a rájátszást az élvonalbeli Motherwell nyerte, mely megtartotta tagságát a Championship harmadik helyezettjeként fináléba jutó Rangers ellen, amely így egyszer tudta borítani a matematikai mintát a Hibernian ellen.
Egy évvel később a Kilmarnock tudta megőrizni az élvonalbeli helyét, miután a rájátszás lefolyt annak rendje és módja szerint, a helyezések alapján felállított sorrend nem változott meg.
A 2016–2017-es szezon végén a bronzérmes Dundee United tudott egy olyan továbbjutást kiharcolni, ahol előrébb végzett ellenfelet búcsúztatott, azonban utána az élvonalból becsatlakozó Hamilton Academical a hazai visszavágón kiharcolta, hogy továbbra is a Premiershipben szerepelhessen.
Négy esztendőt kellett várni arra, hogy ismét két feljutó legyen, s ez a Livingstonnak volt köszönhető, amely ezüstérmesként előbb hozta a kötelezőt a Dundee United elleni elődöntőben, majd az élvonalból érkező Partick Thistle-t is kétszer legyőzte.
A 2018–2019-es idényben a harmadik megverte a negyediket, majd kikapott a másodiktól, s végül az élvonalban utolsó előtti St Mirren – ugyan csak tizenegyespárbajban, de – kiharcolta a bennmaradást.
A 2020–2021-es kiírásban a Dundee United ismét főszereplő volt, hiszen a kötelező kört letudva sikerült átvennie a Premiershipben a Kilmarnock helyét, melyet oda-vissza le is győzött a fináléban.
Egy szezonnal később az Inverness tudott párharcot nyerni rosszabb helyezettként, az elődöntőben tizenegyesekkel múlta felül az Arbroath együttesét. A fináléban viszont a St. Johnstone nem adott neki esélyt, így az élvonalba akkor is csak a másodosztály bajnoka jutott fel.
A legutóbbi, 2022–2023-as idény során a minitorna történetében először fordult elő, hogy a negyedik helyezett párharcot tudott nyerni. A Partick Thistle ráadásul nem is egy ízben, hanem rögtön kétszer borította az előzetes sorrendet, mert előbb a Queen’s Park, majd az Ayr United ellen jutott tovább, ám a fináléban nem sikerült folytatni a jó sorozatot, a Ross County tizenegyespárbajban nyert.
Kilenc szezon alatt csak nyolc párharc, ahol a bajnoki tabellán rosszabb helyezést elért vagy az alacsonyabb ligában szereplő csapat jutott tovább. Mindössze egyetlen alkalom, amikor a negyedik eljutott a döntőig, öt eset, mikor az élvonal 11. helyezettje és a másodosztály ezüstérmese játszotta a finálét, s csupán három osztályváltás.
Ezek a számok elég egyértelműen mutatják – csak a skót futballvezetők nem akarják látni –, hogy ez a formátum csaknem teljesen értelmetlen. Egyelőre még arról sem hallani, hogy tervben lenne bármiféle módosítás. Már csak azért is, mert a harmad- és a negyedosztályban is rájátszásban döntik el, hogy mi lesz kiesés-feljutás sorsa. Azonban ott a magasabb szinten 11. helyezett becsatlakozik az alacsonyabb osztályúak mellé és a negyedikkel csap össze, miközben a két dobogós is megvívja a maga párharcát. A két győztes ezután egy kétmeccses finálét játszik.
Ebből adódóan a 18 lehetőségből, hogy osztályváltás történjen 12 alkalommal meg is valósult ez, ráadásul az alacsonyabb osztály negyedik helyezettjei ötször is tudtak élni a kínálkozó eséllyel és a magasabb szint utolsó előttijének kiejtése után az egyik előttük végzett dobogóst is búcsúztatták. Ez az a mértékű fluktuáció, aminek jellemeznie kellene egy rájátszást, hogy az alacsonyabb ligás csapatok úgy érezzék, hogy van értelme az alapszakasz 36 mérkőzése után nekifeszülni a folytatásnak. A példa tehát adott a szövetség számára, csupán be kellene vezetni, mert idén a Championship negyedik helyén végzett Airdrieonians vághat neki az esélytelenek nyugalmával a playoffnak: három párharcot kellene nyernie a feljutásért.
Kiemelt kép: Alamy Live
Szerző
