Mi lett a csapattal, amely 149 öngólt rúgott?
Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogyan tiltakozott a Stade Olympique de l'Emyrne (SOE) egy vitatott bírói ítélet ellen a madagaszkári bajnokság 2002. október 31-i zárómérkőzésén. A csapat játékosai 149-szer találtak a saját kapujukba, átlagosan 36 másodpercenként. Az AS Adema csapata így 149–0-ra nyert anélkül, hogy egyetlen lövést adott volna le az ellenfél kapujára. A különös rekord bejárta a világsajtót, bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, és azóta is gyakran megjelenik a sportsajtóban és a közösségi médiában egyaránt.
Mivel a történetet már elmeséltük egyszer, ebben a cikkben inkább a következményekkel és utóhatásokkal foglalkozunk. A mérkőzésről ITT írtunk!
Nem egy névtelen csapat volt
Ahhoz, hogy megértsük, mi történt azon a csütörtöki napon Toamasinában, érdemes felidézni, kik is voltak valójában az SOE játékosai.
A Stade Olympique de l'Emyrne az antananarivói futball egyik meghatározó csapata volt – nevét az Imerina történelmi királyságról kapta. A csapat a 2001-es bajnoki döntőben éppen az AS Ademát győzte le 1–0-ra, tehát címvédőként futottak neki a 2002-es szezonnak. Ebben az idényben a CAF Bajnokok Ligája selejtezőjében is kiemelkedően szerepeltek: legyőzték mauritiusi és angolai ellenfelüket, és csak egy mozambiki csapat állította meg őket a következő körben. A keretben szerepelt Mamisoa Razafindrakoto, a madagaszkári válogatott csapatkapitánya, aki pályafutása során 61-szer húzta magára a nemzeti mezt, de ott volt Dominique Rakotonandrasana kapus, aki tíz éven át védte a nemzeti csapat kapuját.
Az ember, aki soha nem szólalt meg
A tiltakozás szellemi atyja maga a vezetőedző volt, akit a madagaszkári futball „Zaka Be" becenéven emlegetett. Teljes neve Pierre Marcel Ratsarazaka volt, és évek óta a klub vezetőedzőjeként dolgozott.
Az előzményeket korábbi cikkünkben részleteztük: a bajnoki cím sorsát az utolsó előtti fordulóban vitatott bírói döntések pecsételték meg. Zaka Be meggyőződése volt, hogy a meccset elcsalták. Az Adema így szerezte meg a bajnoki címet, az október 31-i zárómérkőzés pedig már tét nélküli volt – az SOE számára nem maradt semmi, amiért játszani lehetett volna. Amikor mégis újabb vitatott bírói ítélet sújtotta csapatát, az edző megadta a jelet játékosainak. A többit már tudjuk.
Zaka Be hároméves eltiltást kapott, sőt a stadionokból is kitiltották.
Ezt követően Zaka Be soha nem adott nyilvános interjút arról, miért tette azt, amit tett. Később még visszatért az edzősködéshez: 2015-ben CAF „A" edzői licenszt szerzett – ez az Afrikai Labdarúgó-szövetség edzői hierarchiájának legmagasabb fokozata, amellyel az egész kontinensen is kevés szakember büszkélkedhetett. 2015-ben a madagaszkári válogatott stábjának tagjaként is dolgozott a Szigetjátékokra való felkészülés során. A Madagaszkári Labdarúgó-szövetség 2021. szeptember 9-én jelentette be halálát – „a madagaszkári futball nagy veszteségeként" hivatkozva rá, ugyanakkor a 149-0-s meccsről egyetlen szót sem ejtve. Egykori játékosa, Mamisoa Razafindrakoto, a válogatott egykori csapatkapitánya így emlékezett rá:
„Olyan volt nekünk, mint egy apa. Segített minket a futball világában éppúgy, mint a mindennapi életben."
Amikor a büntetés büntetést szült
A Madagaszkári Labdarúgó-szövetség (FMF) az eset után először próbálta a szőnyeg alá söpörni a történteket. Meghallgatta az érintetteket, majd bizonyíték hiányában helyben hagyta az eredményt és mindenkit felmentett. Ez akkora felháborodást váltott ki, hogy René Ndalana sportminiszter vizsgálatot rendelt el – amelynek során pénzügyi szabálytalanságokat is feltártak az FMF-nél, Ndalana pedig nem sokkal később miniszteri rendelettel feloszlatta a teljes szövetséget.
A FIFA azonnal reagált: Sepp Blatter elnök személyes levélben értesítette a madagaszkári sportminisztériumot, hogy a feloszlatás megsértette a FIFA szabályzatát, amely tiltja a kormányzati beavatkozást. A rendelet felfüggesztését követelték, az FMF bankszámláit befagyasztották, majd 2003 januárjában FIFA–CAF delegációt küldtek ki, hogy rendezzék a kialakult helyzetet.
Ebben az időszakban Madagaszkár sportélete teljesen megbénult: a kupadöntők elmaradtak, a válogatott kénytelen volt visszalépni egy tornáról, miközben a csapat – éppen a 149-0-s mérkőzésen eltiltott játékosok nélkül – az afrikai kupa selejtezőcsoportjában 6 ponttal vezetett Egyiptom előtt. A szankciók végül megszülettek: Zaka Be három évet kapott, négy játékos – köztük Razafindrakoto csapatkapitány – egy-egy szezonos eltiltást, a többiek figyelmeztetéssel megúszták. Az eltiltásokat azonban a válogatott érdekeire hivatkozva hamarabb feloldották.
A mérkőzés, amelyről egyetlen kép sem maradt fenn
Aki próbált már nyomozni a mérkőzéssel kapcsolatban, bizonyára feltette magának a kérdést: ez a meccs biztosan megtörtént? Hiszen nem létezik róla videofelvétel, de még csak hivatalosan elismert fotó sem, ami nyilvánvalóan egy bajnoki címvédő mérkőzésén igencsak furcsán hathat sokak számára.
De mi lehet az oka? A sajtóban megjelent cikkek úgy magyarázzák, hogy Toamasina, a keleti kikötőváros, ahol a mérkőzést játszották, 224 kilométerre van Antanannarivótól. 2002-ben a madagaszkári hazai bajnoksághoz nem volt televíziós közvetítési infrastruktúra. Mindemellett az ország éppen mély politikai válságban vergődött: a 2001-es elnökválasztás eredményét mindkét jelölt, Ratsiraka és Ravalomanana magának követelte, az ezt követő hónapokban tüntetések, polgárháborús állapot jellemezte az országot. Madagaszkár szűkös médiakapacitása érthetően inkább a politikai eseményekre koncentrált, nem egy vidéki, tét nélküli bajnokira.
Mi történt azóta a madagaszkári futballal?
Egyes oldalakon tévesen állítják, hogy az eset után 10 évre kitiltották a SOE csapatát a ligából. Ez már csak azért sem lehet valós, mert 2003-ban eljutottak a Madagaszkári Kupa döntőjébe, ahol 1–0-ra kikaptak a Léopards de Transfoot csapatától. Aztán a szankciók, a pénzbírság, a versenyképesség fokozatos elvesztése és a botrány árnyéka lassan, de biztosan felőrölték a klubot: 2006-ban a Stade Olympique de l'Emyrne feloszlott.
A madagaszkári futball azonban azóta számos sikert aratatott. 2019-ben például a Skorpiók becenévre hallgató válogatott először jutott ki az Afrika Kupára, és rögtön a negyeddöntőig menetelt, olyan csapatokat búcsúztatva, mint Nigéria és a Kongói Demokratikus Köztársaság.
A hazai pályán játszó játékosokból álló B-válogatott sem maradt le: a csak belföldön szereplő labdarúgók számára rendezett Afrikai Nemzetek Bajnokságán (CHAN) 2022-ben bronzérmet szereztek, 2024-ben pedig döntőt játszottak.
A madagaszkári válogatott kétségtelenül előre lépett – a Barea a 2026-os világbajnokság selejtezőjén a csoportjában a második helyen végzett Ghána mögött. De érdemes hozzátenni: a nemzeti csapat keretének gerincét ma főként Franciaországban született és nevelkedett játékosok alkotják. Hazai bajnokságban szereplő játékosok alig-alig vannak a madagaszkári válogatottban. Ez a toborzási stratégia persze nem madagaszkári találmány: Algéria, Marokkó és Szenegál is évtizedek óta előszeretettel nyúl a diaszpórájához.
A klubfutball közben lényegében ott tart, ahol 2002-ben tartott. Soha egyetlen madagaszkári csapat sem jutott el az afrikai Bajnokok Ligája csoportkörébe – sem 2002 előtt, sem pedig azután.
Borítókép: A kép csak illusztráció (Forrás: Getty Images)
Szerző
