Mi történt a magyar kapusexporttal?

A problémakör vizsgálatának első lépéseként tekintsük át, kik voltak azok a kapusok, akik a 2000-es években és a 2010-es évek elején jelentős nemzetközi karriert futottak be. Ez hozzásegíthet minket ahhoz, hogy lássuk, honnan hová csökkent le a Magyarországról külföldre áramló kapusfelhozatal.

Babos Gábor

A soproni kapus 2000-ben, 25 évesen igazolt az MTK-ból Hollandiába, ahol megfordult a NAC Bredában, a Feyenoordban és a NEC Nijmegenben is. A holland élvonalban nem kevesebb, mint 377 mérkőzésen lépett pályára, ezek közül 106-ot hozott le kapott gól nélkül. Az MTK után a kinti klubjaival is rendszeresen megmutathatta magát a nemzetközi porondon, mindhárom holland csapattal szerepelt az UEFA-kupában.

Két ízben is az idény legjobb kapusának választották az Eredivisiében (2003-2004, 2007-2008), ezzel olyan egyesek örökébe lépett, mint Hans van Breukelen, Ed de Goey, Edwin van der Sar vagy épp Jerzy Dudek. Tizenöt évnyi hollandiai légióskodást követően végül a NAC Breda csapatából vonult vissza, ám maradt a klubnál, jelenleg a másodosztályban szereplő felnőttcsapat kapusedzője.

(Forrás: Vandaag Inside)

Bogdán Ádám

2007-ben még 20 éves sem volt, amikor a Bolton Wanderers szerződtette a Vasasból. A Transfermarkt adatai szerint 26 Premier League-mérkőzésen lépett pályára és védett az FA-kupában, illetve a Ligakupában is. A 2011-12-es idény végén a Bolton búcsúzott az első osztálytól, ezáltal Bogdán is, ám a csapat szurkolói a magyar kapust választották az szezon legjobb játékosának. A Championshipbe is követte a Boltont, és 80 mérkőzést játszott a másodosztályban a klub színeiben.

2015 nyarán járt le a szerződése, ám szabadon igazolható játékosként nem vissza-, hanem előrelépett, a Liverpoolhoz szerződött! Igaz, csak második számú kapusként számított rá Brendan Rodgers, ám ez akkor is óriási dolog volt, hogy a „vörösök” keretéhez tartozik.

Ez év december 20-án, már Jürgen Klopp irányítása alatt mutatkozott be a Pool színeiben a Premier League-ben, ám a végül 3–0-ra a meccset megnyerő Watford első gólja előtt hibázott és már csak a szezon utolsó mérkőzésén kapott újra lehetőséget az élvonalban. Ezek után kölcsönadták a Wigan Athletichez (17 meccs a Championshipben), majd a skót Hibernian csapatához került. Utóbbi 2019-ben véglegesen meg is vásárolta Bogdán játékjogát, hogy egy esztendővel később továbbadja a Ferencvárosnak, ahova 13 külföldön eltöltött év rutinjával felvértezve érkezett meg. (Angliában összesen 26 PL- és 97 Championship-mérkőzésen védett.)

A budapesti zöld-fehérekkel három év alatt három magyar bajnoki címet nyert, de mindvégig második számú kapus volt Dibusz Dénes mögött. A szerződése tavaly nyáron járt le, távozott a Fradiból és jelenleg nincs csapata, azonban még a visszavonulását sem jelentette be. Nagy valószínűséggel nem fogjuk többé profi mérkőzésen látni a kapuban.

(Forrás: Fradi.hu)

Fülöp Márton

21 évesen Siófokról igazolt Angliába, a Tottenham Hotspurhöz. Három évet töltött a klubnál, de egyetlen mérkőzésen sem léphetett pályára. Az észak-londoniak előbb a Chesterfieldnek, majd a Coventry Citynek, végül a Sunderlandnek adták kölcsön. A Fekete Macskák 2007-ben megvásárolták a Tottenhamtől a játékjogát, és itt játszotta le az első Premier League-mérkőzését, amelyet további 40 követett a klubnál, majd 2010 tavaszán – kölcsönjátékosként – az akkor Roberto Mancini által irányított Manchester City kapuját is védte három mérkőzésen!

Ez év nyarán 425 ezer euróért cserébe megvásárolta a játékjogát az Ipswich Town, majd újabb egy év elteltével ingyen csatlakozott a West Bromwich Albionhoz, ahol még egyet hozzátett a PL-meccsei számához. Fülöp összesen 45 Premier League- és 95 Championship-találkozón volt a pályán. Nyolcéves angliai karrierjét követően az Aszterasz Tripolisz csapatában folytatta, és innen is vonult vissza 2013-ban, egy rosszindulatú daganatos megbetegedés miatt – mindösszesen 30 esztendősen. Sajnos a szervezete a gyilkos kórt nem tudta leküzdeni, és 2015. november 12-én örök álomra hajtotta a fejét...

(Forrás: MTK Budapest)

Király Gábor

1997-ben kezdte meg hétéves berlini karrierjét, ekkor, 21 évesen már majdnem 100 NB I-es bajnoki volt a háta mögött a Haladás labdarúgójaként. A Herthában 198 élvonalbeli bajnokin védett, 1998-ban a Bundesligában az év kapusának választották, 1999-ben bronzérmet szerzett a bajnokságban, 2000-ben döntőt játszott a német Ligakupában, amelyet az elkövetkezendő két évben meg is nyert. Az európai hadszíntéren is megmutatta magát, 10-szer játszott a Bajnokok Ligájában (plusz két selejtező mérkőzésen is), épp dupla ennyiszer pedig az UEFA-kupában.

2004-ben elhagyta Berlint és Londonba költözött. Angliai pályafutásának csúcspontja a Crystal Palace-nél töltött időszak volt, a klub színeiben mutatkozott be a Premier League-ben, ahol 32 találkozón szerepelt. 2005-ben az Év kapusa szavazáson második helyezett lett. Ötéves angliai karrierje során megfordult a West Ham Unitednél (itt még védett öt meccsen a PL-ben), az Aston Villánál és a Burnley-nél is.

Egy rövid leverkuseni kölcsönszerződést követően 2009-ben az 1860 Münchenhez igazolt, amelynek soraiban 168 Bundesliga 2-es meccsen védett. 2014-ben egy szezonra még visszatért Londonba, ezúttal a Fulhamhez, majd az idény végén pontot tett 18 éves légiós pályafutására, és hazatért. Angliában 37 PL-meccs mellett 103 Championship-találkozón volt a pályán. 2015 és 2019 között még négy idényt lenyomott a Haladásban (107 NB I-es bajnoki), majd 2019-ben vonult vissza. Azóta többek között az édesapjával közösen alapított sportegyesületet, a Király SE-t irányítja.

(Forrás: Transfermarkt)

Köteles László

A szegedi születésű kapust 2009-ben, 24 évesen először egy évre vette kölcsön a KRC Genk a Diósgyőrtől, majd végleg szerződtette. Annak ellenére, hogy Thibaut Courtois is a riválisa volt, nem kis karriert futott be a belga topcsapatnál, amelynek színeiben 2011-ben bajnok és Szuperkupa-győztes lett. Ez év augusztusában a Bajnokok Ligája play-off-körében a Maccabi Haifa volt az ellenfél, és a visszavágó utáni tizenegyes-párbajban a magyar kapus két tizenegyest is hárítani tudott, ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett a főtáblára jutásban. A folytatásban a négy selejtező mellett hat főtáblás meccsen is védett.

A Genkben futballozva 2013-ban még a Belga Kupát is bezsebelte, illetve a selejtezőket is ideértve 16 mérkőzésen játszott az Európa-ligában. Nyolc szezont húzott le Belgiumban, egyet kölcsönben a Waasland-Beverennél, a különböző play-off-mérkőzéseket is beleszámítva 176 mérkőzése van a belga élvonalban. 2017-még kisegítette az FC Köbenhavnt, ott egy bajnokin védett mindössze, és 2018 nyarán, 34 évesen visszavonult, de nem távolodott el a labdarúgástól, jelenleg az NB II-ben második helyezett ETO FC Győr sportigazgatója.

(Forrás: uefa.com)

Az említett játékosok mellett is voltak ezen időszakban jó színvonalú csapatoknál légióskodó kapusaink. Gulácsi Péter például 2007-ben, 17 esztendősen került a Liverpoolhoz, ott hat évet eltöltött, ám felnőtt tétmérkőzésen nem kapott lehetőséget, többször is kölcsönadták Anglián belül. 2013-ban aztán Salzburgba szerződött, majd két évvel azután érkezett meg a jelenlegi állomáshelyére, Lipcsébe.

Illetve említsük meg Megyeri Balázst is, aki ugyanebben az évben, szintén 17 esztendős korában került a Bristol City-hez, igaz, onnan egy év után visszatért a Ferencvárosba. 2010-ben, húszévesen igazolta át a görög Olympiakosz, majd 2015-ben került a Getaféhez, bár ott a LaLigában nem játszott, csak két kupameccsen kapott szerepet. Jött a német második ligás Greuther Fürth szerződése, majd Görög-, Törökország és Ciprus, 2022 óta pedig a Debreceni VSC kapuját őrzi.

Ugyanakkor a két utóbb említett kapuvédő helyzete már némiképp eltér a többiekétől, mivel az utolsó utánpótláskorú éveiket már nem Magyarországon töltötték – és ez jelentős kihatással volt a játékstílusukra is. Hiszen 17 éves kapusokról még nem lehet kijelenteni, hogy kész játékosok lennének, míg – Bogdánt leszámítva – a többiek háta mögött már volt nem kevés NB I-es mérkőzés.

Hogy lássuk az elmúlt 25 év bőségét ezen a poszton, meg kell említenünk azt is, hogy az említett játékosok közül Köteles például egyszer sem volt (felnőtt)válogatott, a még aktív Megyeri pedig egyetlen mérkőzésen léphetett pályára a felnőttválogatott címeres mezében. Bogdán 21, Fülöp 24, Babos 27, Gulácsi 51 válogatott mérkőzésen védett, Király Gábor pedig a korszak talán legnagyobb kapus alakjaként 108 fellépésig jutott, és egy ideig – Dzsudzsák Balázs előzéséig – csúcstartó is volt.

Miben változott a kapus pozíciója?

A 2010-es évek elején, közepén forradalmi változások történtek a kapus pozíciót illetően a labdarúgásban. Az európai élcsapatok szintjén egyre inkább bevonták a kapuvédőket a játékba, ez egyfajta trenddé vált. Ebből fakadóan a csapatok egyre inkább azokat keresték, akik lábbal is ügyesek voltak. Manapság pedig már egészen odáig jutott egyik-másik együttes, hogy a kapusának olyannyira nyomástűrőnek kell lennie, mint egy hatosnak. Már nem elégséges az, ha átrúgja a félpályát, lehetőleg a pályán belül tartva a labdát, hanem közelre és távolra is pontosan kell tudniuk passzolni.

E mellett a magasabbra tolt védelmi vonalak miatt gyakrabban kell a tizenhatost is elhagynia és amolyan söprögető szerepkörben tetszelegnie, illetve a beadások levédekezése is más megközelítésbe került. Ahogyan az xG-modellből kiderül az, hogy érdemes a kapuhoz minél közelebb vinni a labdát, úgy a beadások levédekezésénél a megelőzés került előtérbe. Ez alatt azt értem, hogy manapság top szinten már nem várhatja a kapus a gólvonalon azt, hogy a védelem tisztázzon. Elvárják, hogy az ilyen szituációkban proaktívan játékba tudjon avatkozni. Kifejezetten nagy előnyt jelent, ha egy kapus le tudja húzni a beadásokat és nem kiüti azt. Ennek egyszerű oka van. Ha a labdát csak elüti, akkor az ellenfélnek lehetősége nyílik visszatámadni és ez természetesen igaz akkor is, amikor a védelem szabadít fel. Ellenben, ha a kapus magához tudja ragadni a labdát, akkor a veszély megszűnik és új játékhelyzet alakulhat ki. Mindezeknek köszönhetően megállapítható, hogy a kapusok munkaleírása hosszabb, mint valaha, ez pedig az egész piacra kihatással volt.

Lemaradtunk volna ebben a versenyben?

Feltűnő, hogy amíg Fülöpöt, Királyt, Kötelest és Babost – ráadásul utóbbi kettőt nem is éppen fiatalon – az NB I-ből szemelte ki magának egy-egy nyugat-európai csapat, addig az utóbbi bő tíz évben egyetlen ehhez hasonló transzferre sem volt példa. Az OTP Bank Ligába meglehetősen lassan áramlanak be a nemzetközi szintű taktikai innovációk, a legtöbb meccsen továbbra sem jellemző a magas letámadás, a kapusok így amint nyomás alá kerülnek, általában felívelik a labdákat. Éppen emiatt nem is tudják megmutatni azt, hogy képesek-e nyomás alatt támadásokat építeni, ez pedig nagyban gátolhatja a topligás csapatok érdeklődését.

Az alábbi grafikonon a Wyscout adatai alapján a magyar, az angol, a német és az osztrák első osztályú bajnokság jelenlegi szezonja 10-10 legfoglalkoztatottabb kapusának átlagos, kilencven percenkénti passzszáma és azok típusai láthatók.

Megfigyelhető, hogy az NB I-es kapusok valamivel kevesebbet vannak játékban és relatíve többször kísérleteznek hosszú labdákkal.

A következő ábrán pedig látszik a drasztikus különbség, ha a hosszú passzok arányát nézzük a többi passzhoz képest. Az osztrák Bundesligában a tíz legtöbbet foglalkoztatott kapus átlagosan mindössze 33,11%-ban hajtott végre hosszú átadást, míg az NB I-ben ez a szám 42,54%.

Ha az előre felé történő passzok arányát figyeljük az összes passzhoz képest, abból is megállapítható, hogy a magyar kapusok (csapatok) lényegesen direktebben szövögetik az akcióikat. Nincs annyi oldalpassz a kapusok részéről, hogy a csapatuk birtokolni tudja a labdát, esetleg valahogyan át tudják játszani a letámadást rövid passzokkal. Sokkal inkább megszokott – még a Ferencváros és Dibusz Dénes esetében is –, hogy rögtön a center felé próbálják eljuttatni a játékszert.

A legtöbb számban nem figyelhető meg ilyen jelentős eltérés, sőt a magyarországi kapusok is a topligás kollégákhoz hasonló számokat hoznak az átadások pontosságában és még a távoli passzokat illetően is megegyezik a precizitásuk e szerint, igaz, az összevetés azért némiképp hibádzik, hiszen ezek a számok nem írják le azt, hogy az adott kapusnak mekkora nyomás alatt kell végrehajtania az átadásokat. E tekintetben csak arra hagyatkozhatunk, amit a mérkőzéseken látunk és ilyen értelemben rendkívül szembetűnő a különbség itthon a topbajnokságokban látottakhoz képest.

A korábban felsorolt kapusok közül a fiatalabbaknak már ez a trend határozta meg tulajdonképpen a teljes pályafutásukat. Kiemelkedik közülük Gulácsi Péter, aki a 2019-20-as idényben például a Bajnokok Ligája elődöntőjéig jutott első számú kapusként egy olyan Lipcsében, ahol Julian Nagelsmann hihetetlenül innovatív és kreatív labdakihozatali módszereket választott. Többször is volt a meccstervének kulcseleme a hátulról történő szisztematikus építkezés. Gulácsira emiatt óriási felelősség hárult, ő pedig nagyszerűen helytállt.

Megyeri Balázs lábbal történő játéka is kiemelendő, az NB I legjobban passzoló kapusáról van szó, róla egyelőre ne is ejtsünk több szót, néhány nap múlva egy hasonló anyagban megmutatjuk, hogy mennyire magabiztosan kezeli azokat a szituációkat, amikor erőteljes nyomást helyeznek rá.

Összegzés

Azt látjuk tehát manapság, hogy megállt a játékos export, nem nagyon visznek már kapusokat az NB I-ből a nívósabb külföldi bajnokságokba. Vajon ezen a poszton is abban kell majd reménykednünk, hogy majd valamelyik nevesebb külföldi akadémián felbukkan egy-egy magyar tehetség vagy a hazai akadémiai rendszer és az élvonalbeli bajnokság is képes lesz felvenni a versenyt a nemzetközi trendekkel?

Yaakobishvili Áron személyében van is egy roppant ígéretes kapuspalántánk, aki a La Masián nevelkedve már egészen a Barcelona felnőttcsapatának cserepadjáig eljutott. Tehát export helyett jön az „import”? Ez a jövő kérdése.

Kiemelt fotó: kapus.eu