Mi történt Jadon Sanchóval?

Pedig úgy tetszett, sikerül elkapnia az Erik ten Hag által odahajított mentőövet. Szüksége is volt rá, minthogy számos csapattársához hasonlóan egy évig fuldokolt az Old Trafford vizesárkában. A három gól és három gólpassz, amit a Premier League elmúlt idényében produkált, roppant szerény termés ahhoz képest, mennyire sokba került klubjának, ahhoz képest meg pláne, ahogyan a Borussiában teljesített (az utolsó két idényében 25 gól és 27 assziszt).

De nem csak ebben a két kritériumban múlta alul németországi teljesítményét: az angliai meccsenkénti egy kulcspassza jócskán elmaradt a németországi háromtól, ahogy a 90 perces átlagban egyetlen csel is kevesebb, mint a dortmundi három. S amíg az utolsó Bundesliga-idényében 67 helyzetet teremtett a társaknak, a Premier League-ben csak 41-et. De elég volt egy pillantást vetni a testbeszédére, hogy kiderüljön, nem ugyanaz a Jadon Sancho szerepel a United mezében, mint aki sárga-feketében bolondította a védőket.

Ralf Rangnick után érkezett azonban Ten Hag, és vele együtt az a bizonyos mentőmellény (a két szezon eleji zakó után, by the way): a Liverpool elleni rangadón Sancho remekbe szabott góljával szerzett vezetést, majd nyert a United, másfél héttel később Leicesterben pedig győztes gólt hintett a feltámadni látszó szélső. Hanem addigra már United-játékosnak vallhatta magát az Ajaxból szerződtetett Antony, a 100 millió eurós árcédula, no meg a Ten Haggal közös múlt egy helyet márpedig garantált a brazilnak a kezdőcsapatban – három bajnokin három gólnál jár, úgyhogy meg is hálálja –, ekképpen a támadósorban marad kettő. S az Arsenal elleni másik csúcsrangadón az a kettő elégnek is bizonyult ahhoz, hogy a 22 éves angol pályán lehessen, a rendkívül ígéretes Antony, Marcus Rashford, Sancho trió tagjaként.

A honfitárs Rashford azonban inkább csak kényszer miatt játszik centert, minthogy pedig időközben Anthony Martial felépült (majd újra megsérült…), Cristiano Ronaldo pedig közel a 38-hoz sem mondott le arról, hogy a lehető legtöbb időt töltse a gyepen, a nyomokban már újra a régi önmagát idéző Rashford ismételten a balszélső szerepét töltheti be. Az Antony, Martial (felkészül Ronaldo), Rashford trió tűnik hát a legacélosabbnak, de hol lesz így helye Sanchónak?

Mindenekelőtt persze a saját képességeiben kellene; elhinnie, hogy ezekkel az adottságokkal a világ bármely csapatában kezdhetne, feltéve persze, hogy bámulatra méltó talentumához alázat, szorgalom, küzdőszellem társul. Mert az edző, aki kihozhatja belőle a legtöbbet, adott, s maga Sancho sem győzte dicsérni leicesteri találata után:

„Világosabb nála a meccsterv, több információt kapunk arról, mit tegyünk, különösképp a pálya bizonyos területein. Dolgozunk a játékstílusunkon, amelynek szerves részét képezi a kreativitásunk, a ránk jellemző játékintelligencia. Sokkal többet dolgozunk együtt mi támadók, s igyekszünk is az edzőnk elképzelései szerint futballozni. Ha jó a csapatteljesítmény, az egyéni villanásokra is több lehetőség adódik. Jól érzem magam, ugyanígy kell folytatnom.”

Immár valamivel jobban, egy hónap alatt nagyot fordult ugyanis a világ. Ten Hag viszont kétségtelenül az a tréner, akinek eltökélt szándéka elültetni az automatizmusokat támadósora tagjaiban, konkrét instrukciókkal szolgálni arra nézvést, mikor és hogyan kezdjék meg a letámadást, hogyan helyezkedjenek a pozíciós játékban, a tudatosan felépített futball márpedig a megfelelő terep arra, hogy a játékosok klasszisa kibontakozzon.

Illene immár Sanchóénak is, akinek a játékát látva rendre az lehet az ember érzése, hiányzik belőle a mindent elsöprő akarat, a mindent felülíró győzelmi vágy, mintha jól elvolna ő akkor is, ha nyer a csapata, meg akkor is, ha történetesen veszít. Ez persze nyilván nincs így, a gesztusok mégis erről árulkodnak. Lehet, azért is, mert híján van az egészséges agresszivitásnak, nincs benne az az erőszakosság, keménység, munkakedv, mint mondjuk az Everton üdvöskéjében, Anthony Gordonban. Persze nem lehet mindenki egyforma, és ha Sancho az Old Traffordon csak megközelíti dortmundi számait, senkinek egy rossz szava nem lesz amiatt, ha társainál kevesebb labdát szerez.

Ha testbeszéde sokszor közönyösségről árulkodik is, korántsem közömbös alkat.

Amikor már sokan azt gondolták, a moldovai utazásra rengeteg pénzt és időt áldozó, mintegy 600 manchesteri drukkerrel mit sem törődve a lefújás után egyből az öltöző felé veszi az irányt, kiderült, Sancho csak a vizes palackjáért ment, azután ugyanis egyből az övéihez kocogott, majd utolsóként hagyta magukra őket.

Úgy fest, a csapattársakkal is kezd egyre inkább egy hullámhosszra kerülni, a kezdőcsapatért azonban még többet kell tennie. Vétek lenne mindenesetre, ha Sancho ezzel a cselezőkészséggel, kreativitással, játékintelligenciával, ösztönös zsenialitással megmaradna örök nagy ígéretnek.

Kiemelt fotó: Sky Sports