Mike Trésor a gólpasszaival inti csendre a kételkedőket

Mike Trésor Ndayishimiye 1999. május 28-án született Lembeekben, Halle külvárosában. A fiúnak nem volt kérdés, hogy a labdarúgás felé vezet majd az útja, hiszen az édesapja az egykori profi labdarúgó, a burundi válogatott Freddy Ndayishimiye.

„Gyerekkoromban gyakran jártam Burundiba, a nagyszüleim még mindig ott élnek. A vezetéknevemet Ndajie-siemiejee-nek ejtjük, ez a kirundi, a Burundiban beszélt fő nyelven szó szerinti fordítással azt jelenti, hogy »köszönöm neki«, és az ő alatt Istent értjük.”

Első csapata a KFC Avenir Lembeek volt, ahonnét a szomszédba, az AFC Tubize utánpótlás-együtteseihez vezetett az útja. 2013-ban csatlakozott az RSC Anderlecht akadémiájához, ahol fokozatosan lépdelt felfelé a korosztályokban, de az esélyt a felnőttek közt sosem kapta meg. Öt év alatt sok szép sikert elért utánpótlás szinten, de a távozásának hátterében épp az állt, hogy nem tudott előrelépni.

„Az Anderlechtnél nem kötöttünk új megállapodást. Egy pillanatra volt remény, mert 2017 nyarán rengeteg új ember érkezett a klubhoz, új vezetőség állt össze. Ekkor másodszor is leültünk tárgyalni, de megint nem sikerült megegyeznünk. Elmondták, hogy ezúttal sem csatlakoznék az Anderlecht első csapatához. Kár, hogy így végződött, de nem láttam előrelépést a klubnál, így inkább jobbnak láttam váltani és ebben az apám is támogatott.”

A 19 éves játékos ügynöke több opciót is megpróbált, hogy megtalálja a megfelelő csapatot, ahol a felnőttek közt is számításba veszik. Már 2018 szeptemberét írtuk, amikor végül sikerült a NEC Nijmegen együttesével megállapodniuk. Három évre írt alá, s néhány nap múlva már debütálhatott is a holland másodosztályban. Többnyire csak csereként kapott lehetőséget Ron de Groot vezetőedzőtől, de igyekezett a maximumot kihozni minden percből. A 23 bajnoki meccse csalóka, mert éppen csak ezer játékpercet kapott, de hat gól és két assziszt nem volt rossz bemutatkozásnak.

2019 nyarán az átigazolási piac utolsó napján a Willem II kölcsönvette az ifjú középpályást, méghozzá vételi opcióval. Sokakat megleptek ezzel a tilburgiak, de Adrie Koster vezetőedző szeretett volna egy technikás középpályást még, akit a szélen is be tud vetni. Így került a képbe Trésor, aki innentől kezdve kezdte el a középső nevét használni a mezén.

„A Willem II-be szerződés jelentős előrelépés számomra. Nagyon boldog vagyok, hogy a klub bízik bennem, és hogy mindenáron el akartak hozni Tilburgba. A beilleszkedéssel nem hiszem, hogy gond lenne, mert Eltont (Kabangu – a szerk.) gyerekkorom óta ismerem, egy iskolába jártunk annak idején. Ché-vel (Nunnely – a szerk.) is többször játszottunk már együtt az utánpótlás-válogatottakban, illetve egymás ellen a klubjainkban. Alig várom, hogy újra találkozhassak velük.”

Trésor mindössze egy mérkőzésen nem lépett pályára a tilburgiaknál, a 20 bajnokin és a három kupatalálkozón, amelyen játszott, összesen kilencszer volt eredményes és hat gólpasszt is kiosztott. A balhés fiú, aki Brüsszelben nem tudott megfelelni a szigorú előírásoknak, és nehezen kezelte, hogy nem kapta meg a bizalmat, a holland élvonal egyik rettegett középpályása lett, aki könnyed stílusával egyre több figyelmet irányított magára.

A gyors gondolkodás, a progresszív felfogás egy karakteres játékost rejtett, akinek még akadt gondja a nagy iramú meccseken a kondival, mert kicsit többre tartotta a szórakozást a futballnál, de érezhető volt már akkor is, hogy jó irányba halad, s ha végleg maga mögött hagyja a kicsapongó élet utolsó maradványait is, akkor nagy jövő várhat rá.

A Willem II-nek – az opciónak hála – mindössze 500 ezer eurót kellett fizetnie a játékjogáért a koronavírus-járvány idején, és ez nagyszerű üzletet vetített előre. Trésor örömmel maradt Tilburgban, és a karrierje szempontjából a legjobbkor jött az, hogy a világ bezárkózott a járványhelyzet közepette. Nem volt, ami elterelje a figyelmét a futballról, cserében viszont sok időt tudott az édesanyjával tölteni, aki a nyár folyamán leköltözött hozzá átmenetileg, s ez teljesen megváltoztatta őt.

„A NEC-nél a 71-es mezszámot viseltem, mert ez anyukám születési éve. Ő a legfontosabb ember az életemben. Természetesen büszke volt, amikor meséltem neki az élvonalba igazolásomról. A nyarat az edzés mellett nagyrészt vele tölthettem és erre nagy szükségem volt. Mikor úgy éreztem, hogy kevesebb edzés is elég, akkor ő rám szólt, hogy így sosem lesz belőlem nagy játékos. Én pedig mentem vissza és folytattam az előírt otthoni edzésprogramot.”

A nézők nélküli időszakban mutatkozott be a nemzetközi porondon, a luxemburgi FC Progres Niederkorn ellen egy gól és egy gólpassz volt a mérlege. E mellett a bajnokságban kirobbanthatatlan lett a kezdőből, minden meccsen pályára lépett és négy találat mellett 11 asszisztig jutott el. Nem tudta az sem elrontani a róla kialakult képet, hogy a csapat eközben látványosan visszaesett és a kiesés ellen küzdöttek az egész szezonban.

2021 nyarán már úgy érezte, itt az ideje annak, hogy magasabb szintre lépjen. Közelebb akart lenni a családjához, így Belgiumot célozta meg következő állomáshelyként. A KRC Genk kész volt kifizetni érte 3,5 millió eurót, ami után négyéves szerződést írtak alá a felek. Trésor rögtön az első alkalommal a kezdőben találta magát John van den Brom irányítása alatt. Ugyan a Szuperkupa-döntőt elveszítették, de a bizalom töretlen maradt. A bajnokság második, majd a harmadik fordulójában is regisztrált két-két asszisztot, ezzel le is tette a névjegyét. A csapat azonban elkezdett botladozni, ami egy edzőcserét hozott magával és Bernd Storck pragmatikusabb felfogásában nem jutott annyi szerep a védekezésben kevésbé erős játékosnak. Ugyan összességében 37 meccsen lépett pályára, amelyen nyolc asszisztot jegyzett, sokat elmond, hogy a német edzőnél a rájátszás hat meccséből csak kétszer szállt be a padról.

Idén nyáron viszont Wouter Vrancken vette át a csapatot, ő pedig a támadó szellemű játékot helyezi előtérbe, és elő is vette Trésort, aki rögtön a szezon első találkozóján megszerezte első gólját a limburgi együttes színeiben. Az új mesternél alapember lett rövidesen, sőt bátran állítható, hogy kulcsfigura is, hiszen mindössze három mérkőzésen nem írtak fel neki kanadai pontot. Időközben a szélső igazi pontrúgás-specialistává is vált, és szórja a gólpasszokat. Egy tucatnál jár jelenleg, amivel még nem egészen féltávnál már megdöntötte a korábbi legjobb teljes szezonos mutatóját, és természetesen messze ő a legjobb ebben a mutatóban a ligában, öten követik őt öt gólpasszal (köztük az Union Saint-Gilloise máltaija, Teddy Teuma). És a most 23 éves Trésor mindössze kettővel van elmaradva a belga élvonal előző idénybeli gólpassz-királya, az azóta már a Ferencvárosban játszó Xavier Mercier teljesítményétől (14 assziszt).

A kék-fehérek vezetik a bajnokságot, méghozzá olyan minőségű játékkal, amivel reális esélyük nyílhat letaszítani a trónról a BL-ben a tavaszt megélő FC Bruges csapatát, és begyűjthetik az ötödik elsőségüket is a ligában. Ha ez összejön, akkor könnyen megvalósulhat az is, hogy Trésor a szezon legjobbjai között lesz, s ez akár egy topligás folytatást is jelenthet számára.