Mindent megnyert a Bayernnél, de Sheffieldben lett ismert

A Sheffield Wednesday sokszor saját magának köszönhetően volt az angol sportsajtó szereplője, de nemzetközi ismertséget egy sajnálatos katasztrófa, a Hillsborough-tragédia miatt kapott. A 2000-es években a csapat már nem volt az élvonal tagja, sőt a 2019-es tulajdonosváltás után Dejphon Chansiri „ámokfutása” hozzájárult a sorozatos büntetésekhez és a harmadosztályba való visszacsúszáshoz.

Noha a szurkolókkal való belháború ott is jelen volt, de ennek ellenére a pályán a csapat nem teljesített rosszul, sőt az előző idény során Darren Moore vezetésével kiharcolta a visszajutást. Azonban a thaiföldi üzletembernek addigra már annyira elmérgesedett a viszálya a szurkolókkal, hogy már egyre kevésbé akart pénzt fektetni a futballklubba. Ez már eleve nagyon rossz jövőt jósolt, ebben a helyzetben derült ki, hogy a rájátszás fináléját megnyerő edző nem marad, mert nem tudott dűlőre jutni a tulajdonossal. Moore helyét az a Xisco Munoz vette át, akinek szerződtetése a legtöbb szakértő szerint már eleve elhibázott döntés volt. Ezt tökéletesen bizonyították is a történések, a spanyol edző tíz bajnokin két pontot szerzett a csapattal, amelynek a rossz rajt akár a teljes szezonját is tönkre tehette volna.

Csakhogy az új edző, Danny Röhl látott lehetőséget a csapatban. A német szakembernek ez volt az első vezetőedzői állása, tehát nem a legkönnyebb kihívással kezdte, viszont a múltja önmagáért beszélt. Korábban az RB Leipzignél videóelemzőként és edzőként, a Southampton FC-nél pedig asszisztensként dolgozott Ralph Hasenhüttl mellett, majd Münchenbe került, ahol Hans-Dieter Flick szakmai stábjában ő felügyelte a magas presszing részletes megvalósítását, amely a Bayernt Európa legjobb csapatává tette abban a szezonban. Röhl Münchenben nagyon sikeres időszakot töltött, 17 hónap alatt hét trófeát szerzett a csapat, a fiatal szakember pedig egyre ismertebb név lett a szakmában. Amikor Flick elhagyta a Bayernt, hogy Joachim Löw után német szövetségi kapitány legyen, akkor Julian Nagelsmann nagyon szerette volna Röhlt a bajor fővárosban tartani, de ő mentorával együtt elhagyta a klubfutball világát.

Flick több felelősséget bízott a fiatal szakemberre, aki kihasználva az időt, hogy a nemzeti csapatnál nincs mindennapos munka, megszerezte a Pro Licencet is. Azonban a sikeres müncheni időszak után a válogatottnál nagyon nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt várták, ami miatt Röhl is kapott a negatív kritikákból, ám ez senkit nem érdekelt Sheffieldben. Flick megbízható helyetteseként tekintettek rá, aki mindent megnyert a Bayern szakmai stábjának tagjaként, és akit képesnek tartottak arra, hogy megmentse a csapatot a katasztrófától.

„Egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy rossz helyen lennék, annak ellenére, hogy a kezdés nem volt egyszerű. Épp ellenkezőleg, annyira jó érzés itt lenni. Élvezem, hogy minden nap edzésre megyek, beülök az autómba, és az egész napot az irodában töltöm. Nagyon szeretem ezt az egészet”

– mondta Röhl a The Athleticnek.

A kezdet persze nem volt könnyű, hiszen egy romokban lévő csapatot vett át. Az első hat meccsén csak egy győzelemnek örülhetett, de aztán szép fokozatosan kiderült, hogy nem ok nélkül látott valamit a csapatban. Az edző vidám hangulata, pozitív hozzáállása átragadt a játékosokra is. Fokozatosan elkezdték elhinni, hogy képesek bennmaradni a másodosztályban a rossz szezonkezdés ellenére is. Hiába nem lehetett teljesen biztos abban Röhl, hogy a módszerei – az RB-stílusú presszing és az utolsó harmadban inkább pozíciós játék keveréke – jól illeszkednek majd a The Championship második legidősebb keretéhez, de a játékosok itták a szavait, örömmel fogadták újdonságként ható elképzeléseit.

„Meg kellett tanulnunk agresszívan és aktívan védekezni, és meg kellett tanulnunk jobban futballozni is. A legnagyobb tanulság az elmúlt hetekből az, hogy taktikailag erősebbek lettünk, a meccsek során tudunk változtatni dolgokon. Vezetőedzőként is új tapasztalat volt számomra, megtanultam, hogyan és mikor kell változtatni, és egyre jobb vagyok benne. Összességében megmutattuk, hogy a legjobb csapatokkal is fel tudjuk venni a versenyt. Ez nagy pozitívum”

– mesélte a német szakember.

Ez valóban így volt, hiszen november végén pontot raboltak a Leicester Citytől, s az új év első napján megverték a Hull Cityt. Persze a sikerek többsége az alsóházi riválisok ellen született, de szorgosan gyűjtögették a pontokat, már december elején volt egy hármas veretlenségi sorozatuk, amit február végén, illetve március elején megdöntöttek négy egymást követő győzelemmel. A szezon vége pedig nem is lehetett volna szebb, minthogy zsinórban hat meccsen nem találtak legyőzőre, ami azt eredményezte, hogy a Sheffield Wednesday kiharcolta a bennmaradást.

„Ő a csúcsra hivatott, és talán a legjobb menedzser, akit valaha is láttam a pályafutásom során. Olyan dolgokat mutatott nekem a taktikai táblán, a megbeszéléseken és a meccseken, amiket még soha egyetlen edzőtől sem láttam”

– nyilatkozta a Wednesday 34 éves csapatkapitánya, Barry Bannan Röhlről.

Látva azt a fajta mentális felkészültséget, ahogy emberileg tudott hatni a játékosokra, valamint magát a szakmai képzettségét, nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy Röhl számára nincs feljebb. Már csak azért is, mert az eredményessége feledtetni tudta azt a nagyon rossz helyzetet, ami fennáll a szurkolók és a tulajdonos közt. Utóbbinak megmutatta, hogy muszáj lesz befektetnie a klubba, mert amíg ő ül a padon, addig lehet hinni abban, hogy lesz itt még előrelépés, de ahhoz minőségi javulás kell a keretben.

Kiemelt kép: Sheffield Wednesday FC