Mire számíthat az FTC Genkben?

Ahogy arra a klubot részletesebben bemutató márciusi cikkünkben is kitértünk már, a KRC Genk nem tartozik Belgium hagyományos nagycsapatai közé (FC Bruges, Anderlecht, Standard Liege), hiszen csak 1988-ban jött létre a város két, akkor épp másodosztályú csapatának egyesüléséből. Az új klub azonban az ezredfordulóra már az ország labdarúgásának meghatározó egyesülete lett a város alig 60 000 fős lakossága és a klub szerény büdzséje ellenére, amit négy bajnoki cím és öt kupagyőzelem is jelez – magyar főszereplőkkel.

Az 1999-es első bajnoki diadal idején a kapus ugyanis Brockhauser István volt, de jó párszor pályára lépett az első aranyérmes gárdában Horváth Ferenc is. Egy évtizeddel később az újabb bajnoki trófea begyűjtésekor a középpályán Tőzsér Dániel számított alapembernek egy bizonyos Kevin De Bruyne nevű tinédzser mellett, miközben egy másik tizenéves tehetség, Thibaut Courtois mögött Köteles László volt a tartalékkapus, aki pedig a rákövetkező szezon meglepetésszerű BL-menetelésének lett az egyik legnagyobb hőse.

Ha pedig már a saját nevelésű tehetségek szóba kerültek, a KRC Genkkel kapcsolatban elsősorban a fantasztikus utánpótlásképzést és megfigyelői hálózatot kell kiemelnünk, hiszen a Bosman-ítélet után nagyon hamar rájöttek, hogy a megváltozó futballvilágban a hozzájuk hasonló helyzetű kluboknak az lehet az egyetlen esélye az érvényesülésre, ha az üzleti cápák által állandóan elhalászott játékosokat folyamatosan felfedezett és képzett tehetségekkel pótolják. Közöltünk már külön cikket a 2003-ban létrehozott akadémia vezetőjéről és alapelveiről, melynek nem csak az említett De Bruyne és Courtois, de Leandro Trossard, Yannick Carrasco vagy Timothy Castagne kinevelését is köszönheti a belga labdarúgás, miközben a nagyon korán kiépített, a világ minden tájára kiterjedő megfigyelői hálózat révén számos külföldi tehetség számára is ugródeszkát jelentett Genk a topligák felé. Ezt nem csak a felkutatás és a szakmai képzés révén teszik meg, hanem nagyon fontos hangsúlyt kap a kisvárosban a befogadó légkör megteremtése és a további karrier nyelvi és kulturális megpróbáltatásaira való felkészítés is.

A legutóbbi világbajnokságon is hét Genk-nevelés vett részt, aminél CIES kutatóintézet kimutatása szerint csak három európai klub tudott többet felmutatni, de a mostani időszakban is ugyanezek a tendenciák érvényesülnek.

Utóbbi kategóriát dicséri, hogy a mögöttünk álló októberi válogatott periódusban nem kevesebb, mint 32 akadémistájuk szerepelt a különböző belga korosztályos válogatottakban. Közülük ráadásul többen gyakran szerepet kapnak a Genk felnőttcsapatában is, hiszen a keret átlagéletkora is alig 23 év, a szezonban a játékpercek 33,3 százaléka pedig a 21 év alatti, javarészt saját nevelésű játékosoknak jutott. Ez a topligákat tekintve például a második legmagasabb érték lenne, míg a Fradinál mindössze 6,4 százalék ez a mutató, miközben a teljes keret átlagéletkora 26,7, a kezdőcsapaté pedig átlagban 27,5 év ebben a szezonban.

Rögös utak a Konferencia-ligáig

Néhány haloványabb szezon után, 2022 nyarán a 44 esztendős Wouter Vrancken vette át a Genk irányítását, aki Belgiumban korábban a KV Mechelen élvonalba juttatásával és kupagyőzelmével alapozta meg a hírnevét egy igen karakteres játékstratégiával.

A nem különösebben forradalmi, de részleteiben azért igencsak sajátságos harcmodorral úgy is toronymagasan, tíz pont fórral vezették a bajnokságot február végéig, hogy legjobb gólvágójuk, Paul Onuachu télen Angliába távozott. A rájátszásra azonban elfogyott az előny és végül egy egészen drámai hajrában lemaradtak a bajnoki trófeáról. Az utolsó forduló egyszerre rendezett mérkőzésein Belgiumban egyébként négyszer változott a virtuális bajnok kiléte három csapat között, kétszer a Genk is első helyezettnek érezhette magát, de végül a második helyre szorult, amikor a 94. percben szerzett találattal a Royal Antwerp megnyerte a maga meccsét és 66 év után húzta be újra az aranyérmet.

A Genk azonban ezüstérmesként is indulhatott a BL selejtezőjében, így az új, 2023–2024-es szezon meglehetősen korán, már július 25-én megkezdődött a számukra. A svájci Servette otthonában sokáig vezettek és végül 1–1-es biztatónak tűnő döntetlent értek el, a bajnokság első fordulójában pedig az újonc RWD Molenbeeket is kiütötték idegenben 4–0-ra, ezután azonban félresiklott a jónak tűnő forma. A Servette elleni hazai visszavágón hiába játszottak az ötödik perctől emberelőnyben és szerezték meg kétszer is a vezetést, a svájciak mindkétszer egyenlíteni tudtak és végül büntetőkkel kiverték a Genket, ezzel a BL-selejtezős kudarccal pedig igencsak rapszodikus pályára állt Vrancken csapata, amiből csak mostanában látszik kilábalni. Rögtön a BL-fiaskó után kellemetlen bajnoki vereséget szenvedtek a KAS Eupentől hazai pályán (a két csapat közös történetében először), majd elbukták az Európa-liga selejtezőjében is a görög Olympiakosz elleni párharcukat, és végül a Konferencia-ligában is csak nagyon nehezen jutottak főtáblára a török Adana Demirsporral szemben.

A bajnokságban viszont augusztus óta veretlenek, tehát immár két és fél hónapja. Kezdetben főként hazai pályán túl sok döntetlent halmoztak, de múlt vasárnap a Mechelent 4–0-ra ütötték ki. Az már korábban is értékesebb eredménynek tűnt, hogy közben idegenben is veretlenek, sikerült pontot rabolniuk az Anderlecht ellen emberhátrányban, de az FC Bruges és a Gent otthonából is, a tavalyi bronzérmes és jelenlegi éllovas Union Saint-Gilloise-t pedig le is győzték, így jelenleg már a negyedik helyre kapaszkodtak vissza a tabellán.

A védelem sziklája, Mark McKenzie a Fiorentina elleni gólt ünnepli (Forrás: krcgenk.be)

Türelmes védelem

A Genk javulása leginkább a jó védekezésének köszönhető, hiszen a bajnokságban a második legkevesebb gólt kapta a csapat, miközben a 11 forduló alatt ötször nullázott a saját nevelésű ifjú hálóőr, Maarten Vendevoordt.

Nem is ok nélkül természetesen, hiszen idén 36 védést mutatott be a bajnokikon és csak tízszer kapitulált, pedig a kapuját találó próbálkozások lövésveszélyessége (post-shot xG) 12,3 találatot ígért volna. A 2,3 megakadályozott gól a második legjobb mutató pillanatnyilag a ligában, de Vendervoordt alig 21 éves kora ellenére már tavaly is ezen ranglista második helyén végzett 2,8-as statisztikájával. Zsenge életkora ellenére hibázni sem nagyon szokott a Genk ifjú portása, idén egyedül a Fiorentina ellen volt a számlája írható egy a zuhogó esőben a kesztyűjéből kicsúszó labda és az abból kapott gól ügyetlenkedésként. Ugyanakkor pillanatnyilag senki sem hatástalanított nála több beadást Belgiumban (15) és a higgadt passzjáték is erősségének számít, így csapata gyakran használja ki a középpályára pontosan ívelt labdáit is.

A védelem hatékonyságát azonban természetesen az alapozza meg, hogy az ellenfelek nem is tudnak sok helyzetet kialakítani a Genk ellen. Ezt nem különösebben agresszív letámadással éri el Vrancken csapata, hanem meglehetősen türelmes nyomásgyakorlással.

A csapat nagyjából 50 százalékos labdabirtoklással mind a szerelések, mind a megelőzések vagy akár a felszabadítások terén is csak a középmezőnyhöz tartozik Belgiumban, ezzel párhuzamosan a PPDA és a gegenpressing mutatói sem túl jók, ugyanakkor ezzel a harcmodorral az úgynevezett építkezés-rombolásuk (tehát az ellenfelek átlagos passzpontosságának visszaesése ellenük) kifejezetten jó, a harmadik legerősebb a ligában.

A középhátvéd poszton a 24 éves létére már az ötödik szezonját Genkben töltő kolumbiai válogatott Carlos Cuesta mellett a 23 éves spanyol Mujaid Sadick is egyre többször kap szerepet. A védelem tengelyében azonban az igazi kulcsjátékosnak a 24 esztendős amerikai Mark McKenzie tekinthető, aki az MLS-alapszakasz győztes Philadelphiából érkezett 2021 januárjában. Az előző szezonban is övé volt a Genk legtöbb felszabadítása, jelenlegi fontosságáról pedig talán az árul el a legtöbbet, hogy a csapat a tíz bajnoki góljából hetet is azon a három mérkőzésen kapott, melyeket McKenzie-nek ki kellett hagynia sérülés miatt.

A balhátvéd posztra az utóbbi években több fegyelmezetlenséget elkövető 25 éves mexikói válogatott, Gerardo Arteaga mellé nyáron érkezett a Charleroi-ból a rutinosabb, 29 éves Joris Kayembe is. Bármelyikük is kap szerepet a kezdőben, elég sokat fut fel a támadásokhoz is, akárcsak a jobb szélen bevetett társaik és különösen a szintén kolumbiai válogatott Daniel Munoz. A negyedik szezonját a klubnál töltő 27 éves jobbhátvéd ugyanis olyannyira aktív szereplője a Genk támadásainak, hogy a passzai után várható veszély tekintetében (1,43 xT –expected threat) a második legveszélyesebb játékosa a belga ligának, de egyébként ebben a szezonban jegyzett már három gólt és két asszisztot is, így év végéig akár még a rekordját (nyolc gól, hét gólpassz) is megdöntheti, most mindenesetre egy sérüléséből való felépülése után a Fradinak már okozhat kellemetlen pillanatokat.

A kolumbiai jobbhátvéd Daniel Munoz és a Genk támadásainak irányai (Fotó: hbvl.be, adatok: wyscout.com)

Szélekre irányuló támadások

Az akciók korai, építkező szakaszait egyébként nem húzzák sokáig a genkiek, akik nem is törekszenek különösebben domináns mezőnyfölényre. A labdakihozataloknál a két hatos közül általában csak az egyik, a 31 éves szlovák válogatott, a klubnál már szintén öt éve szolgáló Patrik Hrosovsky húzódik vissza rövid passzos opciókat nyújtani, míg a csapatkapitány, a saját nevelésű és 26 éves létére más klubban még sohasem szerepelt Bryan Heynen rendszerint kissé már magasabban helyezkedik a gyors támadások indítására vagy akár a felívelések lefejelésére, ugyanis fejpárbajait egészen magas arányban, 77 százalékban nyeri meg.

A bajnokságban pillanatnyilag büntetőt még nem rúghattak (a nemzetközi kupákban már hármat is), de így is 19,6 xG-nyi veszélyességű helyzetet alakítottak ki, ami jelenleg a legmagasabb érték Belgiumban, a meccsenkénti 18,0 lövéses átlag pedig nem csak az országban kimagasló, de a topligákat tekintve is a harmadik legmagasabb érték. A csapat helyzetkihasználásán ugyan van még mit javítani, de a gyors és hatékony átmeneteiket jól jelzi, hogy négy gólt szereztek már az ellenfelek labdavesztései utáni gyors akcióból, meccsenkénti átlagban pedig 2,7 lövőhelyzetet alakítanak ki ilyen szituációkban, aminél a topligás klubok közül csak a Bayer Leverkusen tud többet felmutatni.

A szezon során minden fronton eddig összesen szerzett 30 találatukból ötöt szélen vezetett akciót és beívelést követően értek el, hármat szélről begurított labdából, hetet pedig beívelt pontrúgásból. Ez már a góljaiknak a fele, ha pedig még hozzávesszük, hogy a már említett középpályások vagy pihentetésük esetén a 21 éves argentin Martín Galarza a félterületekből is előszeretettel ívelnek a kapu előterébe labdákat, melyből szintén született már két gól, akkor jól láthatjuk, mennyire fontos elemei a beadásokra épülő sémák a Genk támadójátékának. A centerezésekre a már említett Onuachu távozása óta a legveszélyesebb érkező a szintén majd kétméteres honfitársa, a Lettországban felfedezett 22 esztendős Tolu Arokodare, aki a szezonban már öt gólnál és két gólpassznál tart, de amikor mozgékonyabb ékre van szüksége a csapatnak, akkor mostanában a 24 éves svájci válogatott Andi Zeqiri kap helyet a kezdőben, aki korábban az FC Baselben futballozott.

A gyors támadásvezetés oltárán rengeteg cselkísérletet is feláldoznak a genkiek, hiszen a meccsenkénti 23,5 próbálkozásuk a legmagasabb érték a ligában, de azok hatékonysága a támadók alkalmankénti elszigeteltsége miatt csak 45 százalékos. A felált védelmek ellen ugyanakkor a már említett felfutások, a kényszerítők és a beadások a leggyakrabban használt fegyvereik. A szervezésben leginkább a saját nevelésű, de a marokkói válogatottal a vb-elődöntőt megjárt Bilal El Khannous veszi ki a részét, aki nem csak középről képes osztogatni, hanem rengeteget mozog ki a szélekre is. Teljesítményét nem csak három gólja és két gólpassza dicséri, de 19 éves létére a legtöbb helyzetet alakította ki a belga bajnokságban (35), miközben a progresszív indítások terén is a liga legjobbjai között van, de még a mezőnymunkából is alaposan kiveszi a részét.

Még nála is fiatalabb egy évvel Christopher Bonsu Baah, akit a norvég bajnokságban produkált lenyűgöző cselezési statisztikái után vett meg nyáron a Genk 5,2 millió euróért a Sarpsborgtól. A ghánai légiós már Belgiumban is sok kellemetlen pillanatot okozott a védőknek (3,7 sikeres csel meccsenként), kissé hebrencs viselkedésével azonban már két piros lapot is begyűjtött. A bal szélen is egy új szerzemény, a kiesett Zulte-Waregemből érkezett gambiai válogatott, a 21 éves Alieu Fadera kap gyakran helyet, de a genki akadémia egyik új tehetsége, a 20 esztendős Luca Oyer is többször megcsillogtatta már tehetségét.

A 19 éves El Khannous alakította ki a legtöbb helyzetet a belga bajnokságban (Fotó: PhotoNews)

Régi „jó” ismerős

A korábbi években a kulcsjátékosok közül Ito Junya, Théo Bongonda és Paul Onuachu távozott a Genkből, augusztusban pedig a fájó BL-selejtezős kiesést követően az elképesztő szezont produkált (nyolc gól és 24 gólpassz) Mike Trésor is, így az a Joseph Paintsil lett a csapat legveszélyesebb támadója, akiről a Ferencváros szurkolói felemás emlékeket őrizhetnek.

Miután ugyanis a ghánai bajnokságban a Tema Youth csapatában Paintsil tíz bajnoki találatot szerzett még tinédzserként, 2017 nyarán a Ferencváros szerződtette. Egy kifejezetten ígéretes ősz után azonban a januári szabadságáról Paintsil nem tért vissza időben Budapestre (maláriás megbetegedésre hivatkozva), mire egymásnak ellentmondó beszólogatások láttak napvilágot a játékos akkori ügynöke és az FTC vezetősége részéről. A Genk már akkor megjelent a képben, mint lehetséges felbujtó, ám végül a tavaszra visszatért Paintsil Magyarországra és némileg visszafogottabb teljesítmény után tíz góllal és hét gólpasszal zárta a szezont.

Paintsil új állomáshelyén eleinte nem számított alapembernek, később egy szezonra kölcsönadták a török élvonalba az Ankaragücünek is, és érdekesség, hogy többször belső középpályásként is bevetették, hiszen eredetileg az accrai Fadama Ajax, majd a Red Bull Ghana akadémiáján még védekező középpályásként kezdte, gyerekkori példaképe pedig a 2010-es vb-negyeddöntős válogatott mélységi irányítója, Anthony Annan volt.

Vrancken azonban már egyértelműen támadóként, mégpedig a számára fontos szélső posztokon számított rá, főként a jobb oldalon. Volt ugyan ősszel egy lelki mélypontja, amikor az utolsó keretszűkítésnél kimaradt a ghánai vb-keretből, pár napra rá pedig elhunyt édesapja, de a játékra koncentrálva gyorsan kilábalt a válságból. Az előző szezonban már igencsak figyelemreméltó 17 gól és 14 gólpassz volt a mérlege, és már most is négy gólnál és négy előkészítésnél tart, miközben a belga bajnokságban ő jelenti a legtöbb progresszív indítás célpontját és az ő hozzáadott támadóértéke a legnagyobb a teljes mezőnyt figyelembe véve.

Nem csak a Fradinak kell figyelnie rá, de feltehetően a Genk következő jelentős értékesítése is ő lehet, hiszen 25 évesen a becsült értéke 12 millió euró körül mozog jelenleg. Korábbi balhés ügynökét már leváltotta és a CAA Stellar nevű cég képviseli, melynek klientúrájába többek között Eduardo Camavinga, Jack Grealish vagy Luke Shaw is tartozik, így legkésőbb év végén könnyen egy topligában köthet ki ő is.

Joseph Paintsil a Genk és a Ferencváros mezében (Forrás: ghanasoccernet.com és nso.hu)

A kupaszereplés tétje

A Konferencia-liga F csoportjában mind a Genk, mind a Fradi 2–2-t játszott a Fiorentinával és két góllal megverte a Csukaricskit, így pillanatnyilag együtt vezeti a két klub a csoportot, de most előbb Belgiumban, majd két hét múlva Budapesten egymással csapnak össze. Közben a papírforma alapján a tavalyi elődöntős firenzeiek előretörésére számítani lehet a szerbek elleni két mérkőzésen, így a két továbbjutó hely szempontjából kulcsfontosságúnak tűnik, milyen eredmények születnek ezekben a fordulókban. A Genk említett idegenbeli remeklései miatt a budapesti visszavágó is veszélyesnek ígérkezik, bár akkor a belgák figyelmét biztos megosztja majd, hogy pár nappal korábban a bajnoki címvédő Royal Antwerp ellen játszanak majd rangadót.

A csoportkör végén a kvartettek első helyezettjei jutnak majd csak egyenesen a nyolcaddöntőbe, a második helyezettek pedig előbb az Európa-ligából érkező ellenfelekkel szembeni playoffba jutnak. Bár harmadik számú európai kupasorozatként nem feltétlen tűnik a Konferencia-liga lényeges versengésnek, ugyanakkor nagyon is érdemes hajtani a jó szereplésért.

A szezon eleji cikkünkben már felhívtuk rá a figyelmet, hogy hiába a Ferencváros tavalyi El-bravúrjai és csoportelsősége, végül nem szerzett sokkal több bevételt (8,95 millió euró), mint az általa a BL-selejtezőkben kivert Slovan Bratislava a bravúrok nélküli Konferencia-liga-szereplésével (7,22 millió euró), miközben a pozsonyiak a szerényebb ellenfelekkel szemben kivívott ottani nyolcaddöntőzésükkel még több koefficienst is gyűjtöttek (16,5), mint az AS Monaco, a Trabzonspor és a Crvena Zvezda ellen remekül teljesítő Fradi (16,0). Nem is beszélve a negyeddöntőig menetelő Lech Poznanról (22,0 koefficiens), ami főként annak fényében mutat rá a számítás visszásságaira, hogy a BL-selejtezőkben elvérzett magyar, szlovák és lengyel bajnoknál az ott remekül teljesítő, ám a csoportkörben a teljesen más dimenziókban mozgó elitgárdák között pont nélkül maradt Viktoria Plzen lényegesen kevesebb koefficienssel gazdagodott a szezon végén (9,5).

A következő szezontól új rendszerben lebonyolítandó európai kupasorozatokban némileg differenciáltabbak lesznek a lehetőségek, hiszen a Konferencia-ligás csapatok csak hatmeccses, a BL- és EL-főtáblás gárdák pedig nyolcmeccses alapszakaszban gyűjtögethetik majd a pontokat, de addig még az idei sorozatban a Konferencia-liga is remek lehetőséget jelent számos csapatnak, köztük a Ferencvárosnak is még úgy is, hogy alapjában véve elég nehéz csoportba került.