Mit kezd Southgate a világ egyik legerősebb támadósorával?

Ha azt mondtuk, hogy a franciáknál a bőség zavara áll fent, akkor ez az angolokra még hatványozottabban igaz. Gareth Southgate először rendkívül bő, 33 fős keretet hirdetett és már ekkor számos olyan klasszis maradt ki, akik topcsapatok meghatározó játékosai, mint Marcus Rashford, Ben White, Raheem Sterling, Ben Chilwell és a Dortmunddal BL-döntőt játszó Jadon Sancho, hogy csak néhány nevet említsünk.

 

Southgate a korábbi években számtalan kritikát kapott azért, mert nem a legjobb formában lévő játékosokat hívta be a válogatottba, hanem a csapategységre helyezte a hangsúlyt és mindenáron kitartott egyes játékosok mellett, mint Jordan Henderson, Harry Maguire vagy Mason Mount. Ezúttal sokkal bátrabban állította össze a keretet ebből a szempontból, így kerülhetett be fél évnyi PL-tapasztalattal Adam Wharton vagy épp Kobbie Mainoo, aki november óta játszik a Manchester Unitedben, de mondhatnánk Eberechi Ezét vagy Jarrod Bowent is ebből a szempontból.

 

Southgate felfogása illik ehhez a csapathoz?

Southgate az eddigi világversenyeken mindig a biztonságra törekedett és ez egy második és egy negyedik helyet, valamint egy negyeddöntős kiesést eredményezett, ami a korábbi évekhez képest óriási előrelépés. Nem szabad elfelejteni, hogy a rendelkezésére álló játékosok minősége évről-évre drasztikusan emelkedett és azt gondolom, hogy jelenleg Európában ez már a legerősebb csapat, kizárólag a képességeket nézve. Itt vetődik fel a kérdés, hogy ehhez a játékosanyaghoz Southgate jelenti-e a legjobb megoldást. Minél több esemény van a kapuk előtt egy mérkőzésen, annál nagyobb eséllyel fog nyerni az a csapat, ahol jobb minőségű játékosok vannak, Southgate filozófiája ezzel szemben az, hogy minél kevesebb legyen a bizonytalansági faktor, legyen meg a kontroll a középpályán, de kockázatot ne sokat vállaljunk.

 

Nem vehetjük biztosra, hogy most is „csak” tutira akar-e menni az angol szövetségi kapitány, de azzal, hogy Jack Grealisht a 26-os keretbe már nem válogatta be, aki a kontrollt a leginkább képes biztosítani a szélen, illetve a segítőjének a Ben White-tal való konfliktusa miatt mellőzi az Arsenal kiváló jobb hátvédjét, kezdhetünk kételkedni. White a topligák legjobb védelmét erősítette és a támadások építésébe is beszállt, ráadásul az Arsenalhoz hasonlóan a válogatottban is Bukayo Saka játszana előtte a jobb szélen és erre építhetne a szövetségi kapitány. Taktikai szempontból szintén hiányozhat Marcus Rashford, akinek nem volt jó idénye a Unitedben, de ha az angolok ugyanúgy mélyen fognak védekezni ahogy eddig, akkor a kontráknál nagyon veszélyes „fegyver” lehetne és akár mélységből Trent-Alexander Arnoldék, vagy a visszalépő Harry Kane pazar labdákkal tudná kiszolgálni.

 

 

Lássuk akkor, mivel főzhet Southgate és milyen fűszereket alkalmazhat. A kilences egészen biztosan Kane lesz, aki európai aranycipős lett 36 bajnoki találatával ebben az idényben. A lövéseinek az átlagos minősége most volt a legmagasabb, tehát az eddigieknél is jobban választja ki, hogy mikor érdemes lőnie. A gólok mellett a gólpasszokat is várhatják tőle a szurkolók, hiszen 8 assziszttal zárt a Bundesligában, a BL-ben pedig néggyel. A visszalépéseivel biztosan zavart fog okozni, az ilyenkor a helyére induló Jude Bellingham, Phil Foden vagy akár a szélről befelé mozgó Saka pedig mattolhatja az ellenfeleket. Kane cseréje a 19 gólig és 13 gólpasszig jutó Ollie Watkins lesz, míg a Kane játékához stílusban hasonlítható Ivan Toney a harmadik számú kilences, aki a 8 hónapos eltiltása után februártól pocsék félszezont futott, a stílusa mellett lehet, hogy Southgate kárpótlásként nevezte most, mert amikor csúcsformában volt 2022 végén, akkor a vb-re vélhetően azért nem vitte el, mert a levegőben lógott, hogy mikor tiltják el hónapokra.

 

Gólzsákok a széleken és a középpályán is

Térjünk át elemzésünkbe a szélsőkre és a támadó középpályás(ok)ra. Az eddigiek alapján 4–2–3–1-ben fog futballozni támadásépítéseknél az angol válogatott. Cole Palmer 22, Foden 19, Bellingham 19, Saka 16 góllal, a vélhetően csak perceket kapó Bowen 16, de még Anthony Gordon (11) és Eze (11) is 10 fölötti gólszámmal zárt a bajnokságban, amire azért nem hiszem, hogy bármely válogatott esetében egy világverseny előtt volt már példa. Ezeket a játékosokat a számukra ideális szerepkörben kellene elhelyezni és akkor várhatóan az Eb-n is termelnék a gólokat és adnák az asszisztokat egymásnak.

 

A legbiztosabban Saka helye és kezdőstátusza határozható meg, ő lesz a jobb oldali támadó, szélről befelé mozogva fog játszani, akár a jobb oldali nyolcassal, akár a jobb hátvéddel is kiválóan tud kombinálni, mindig megjátszható és kiválóan támadja a 16-oson belüli területeket. Palmer is jobb szélsőként nyújtotta a legjobb teljesítményt a Chelsea-ben, de Saka mögött csak epizódszereplő lehet, bal oldali nyolcasként is bevethető és egy általam elképzelt legerősebb kezdőtizenegybe a tavaszi formája alapján be is férhet. Várhatóan nem ez fog történni, hanem Bellingham lesz a tízes, aki a Real Madridban a szezon jelentős részében két csatár mögött játszott, a válogatottnál itt teljesen más lesz a szisztéma. Ha a kapu elé kerül, Bellingham a befejezésekben is a legjobbak közé tartozik, míg ha mélyebben kell játszania, mint a Dortmundban, akkor felhozza, felpasszolja, vagy akár kicselezi az ellenfeleket, mert ezek közül mindegyik aspektusban a Bundesliga egyik legjobbja volt egy idénnyel korábban. Ha mélyebbről játszana, akkor Foden lehetne a tízes és az szembeötlő volt ebben az idényben, hogy mennyivel jobb teljesítményre képes ott, mint a szélen játszva, ellentétben Bellinghammel, aki akár mélyebben játszó nyolcasként is nagyon hasznos. A bal szélre Gordon és Eze is opciót jelenthet, Southgate előbbit favorizálja, aki az imént említett támadókhoz hasonlóan egészen kiemelkedően támad le, de erre az idényre a támadójátéka is rengeteget fejlődött. Dupla-duplát hozott a PL-ben 11 góllal és 10 gólpasszal, a Newcastle nem a támadójátéka miatt esett vissza a szezon közben. A kapu előtt nagyon hatékony, jól szolgálja ki az aktuális kilencest, ám építkezési fázisban kevésbé használható.

 

A dupla hatosban Declan Rice helye betonbiztos, fantasztikus szezont futott az Arsenalban, megérte őt 100 millió font feletti összegért is megvenni, mert Rodri mellett/mögött a másik legjobbja volt ennek a posztnak a PL-ben. Mind védekező fázisban, mind támadásban kiváló, nincs olyan eleme a játékának, amelyben akárcsak közepes teljesítményt nyújtana, mert mindenben extra.

 

Az angol válogatott stílusát a legjobban az fogja meghatározni, hogy ki lesz a másik hatos, aki támadásban gyakran akár nyolcasnak is felléphet. Imént említettem, hogy erre szerintem Bellingham alkalmas lenne és akkor több csúcsformában lévő támadó kerülhetne be a kezdőbe. Szóba jöhet még Alexander-Arnold, láthattuk többször is ebben a szerepkörben a válogatottban, ami azért komoly kockázatvállalás lenne Southgate-től, ha ezt egy kontinenstornán is megpróbálná, különösen a kieséses szakaszban. A veszélyt az jelentené, hogy Alexander-Arnold nem tudja leütközni az ellenfelet védekezés során és könnyen kicselezik még a szélen is általában, cserébe centrális zónákból oszthatná ki a kulcspasszokat a támadóknak. Ettől nagyon direkt lenne a csapat játéka, gyorsan menne előre a labda, de gyorsan is jönne vissza, ebből pedig sokgólos meccsek születhetnek és mivel a képességek terén az angolok talán a legjobbak, ez jól sülhetne el, ám a válogatott tornákon ez nem így szokott történni. A biztonsági megoldást egy tinédzser, Mainoo jelenthetné, ami elsőre furcsán hangozhat. A Man. United hatosa képes meghatározni a támadás ütemét, akár lassítani, akár forgatni a játékot, nyomás alatt, háttal a kapunak is át tudja venni a labdát, le tud fordulni a védőjéről és védekezésben is hatékonyabb, mint Alexander-Arnold, különösen akkor, ha nem egyedüli hatosként kell majd állnia a sarat, mint a vörösöknél.

 

A védelemben John Stones helye bebetonozott, valószínűleg Marc Guéhi kezd mellette, lábbal ügyes hátvédekről van szó és a fizikalitás is megvan bennük, Stones-nak támadásban nem lesz olyan komplex feladata, mint a Cityben a hatosba való fellépésekkel. A jobb oldalon Kyle Walker, a bal oldalon Luke Shaw kezdhet, ha egészséges lesz, ők a felfutásaikkal a vonal mellett passzopciókat biztosíthatnak a támadó szélsőknek. A letámadás jól állna ennek a csapatnak, mert a játékosok zöme hozzá van szokva, ám Southgate ezt nem szokta forszírozni.

 

Kiemelt kép: England Twitter