Mit szúrt el Szlovákia ellen a belga szövetségi kapitány?

Már a belga kezdőcsapat összeállítása is rengeteg érdekességet tartogatott. Ahogyan a belga válogatottat bemutató írásunkban is taglaltuk az Eb előtt, többféle szerkezet és játékosprofil közül válogathat Domenico Tedesco a középpályán és a támadósorban, ám ő a védelemben is kevert egyet a kártyákon. Mi is a 4–2–3–1-es formációt véltük célszerűbbnek és ezt is választotta a korábbi gelsenkircheni és lipcsei edző. Az azonban meglepő volt, hogy Jérémy Doku a jobb oldalon kezdte a mérkőzést (és csak a második félidőre került át a bal oldalra). E mögött az lehetett az elgondolás, hogy így Doku a jobbhátvéd, Timothy Castagne előtt futballozhatott, akinek ezen a meccsen nem az volt a feladata, hogy felfusson a jobb oldalon, mint ahogy a Fulhamben teszi, hanem a rest defence-ben volt szerepe. A másik szélsőhátvéd, Yannick Carrasco lépett fel magasan a bal oldalon, ami Leandro Trossard-nak, a balszélsőnek kifejezetten kedvező, hogy van kivel kombinálnia a bal oldalon, mert ő egy az egyben közel sem olyan hatékony, mint Doku és az első félidőben több lövése is volt 20 méteren belülről, ám gólt nem szerzett. Azt gondolom, hogy a legjobb megoldás az lett volna, ha Doku a bal oldalon kezd, ez számára az ideális pozíció, illetve ekkor végig a 37 éves Peter Pekaríkkal nézett volna farkasszemet, nem pedig Dávid Hanckóval. A balhátvéd pedig ebben az esetben Arthur Theate lehetett volna, aki maradt volna hátul, a jobb szélen pedig Castagne futhatott volna fel gyakran, ahogy a Premier League-ben is teszi.

Doku volt a kulcsember, negatív értelemben is

Doku egészen elképesztő teljesítményt nyújtott a meccsen – kétarcú produkciót. Egyfelől egyedül neki háromszor annyi sikeres csele volt, mint az összes többi csapattársnak együttvéve, sőt ha mindegyik pályán lévő játékost is nézzük együtt, összesen csak kettővel csináltak több jó cselt, mint a City ásza. Ezzel szemben a kapu közelébe érve rendre pontatlanul passzolt, rossz megoldást választott, és ami még nagyobb baj a belgák szempontjából, hogy a 7. percben egy rossz passzal a saját tizenhatosán belül ajándékozta meg az ellenfelet, és mint utóbb kiderült, Ivan Schranz találata volt a győztes gól a mérkőzésen.

A szlovákok középmagas blokkban védekeztek, a félpályáig engedték a belgákat, hogy hozzák fel a labdát. 4–1–4–1-es formációban védekeztek a középső harmadban, de amikor a kapujuk elé szegezte őket Belgium, akkor egy 4–5–1 lett belőle, a két szélső védő befelé helyezkedett ilyenkor és a két támadó szélső védte a széleket. A szlovákok nem is próbáltak meg emberorientáltan védekezni, mert Romelu Lukakut duplázta végig a két belső védő, Milan Skriniar és Denis Vavro, Stanislav Lobotka pedig Kevin De Bruynén védekezett remekül.

Az 57. percben jól cserélt Tedesco, ám Opendát későn hozta be

A belgák játékának nagyon jót tett a csere az 57. percben, amikor Orel Mangala helyére Johan Bakayoko érkezett, ezáltal a jobb szélről bejött jobb oldali nyolcasnak Trossard és 4–1–4–1-es formációra álltak át. 57 perc alatt hét kapura lövésük volt, míg innentől tíz perc alatt volt öt. Mangala lehozatalával nem dupla hatossal, hanem dupla nyolcassal játszottak és mivel a minőség is bőven megvan ezekben a játékosokban, kezdtek bajba kerülni a szlovákok. Ennek ellenére Tedesco a 74. percben Trossard helyére Youri Tielemanst hozta be Amadou Onana mellé, ezzel a veszélyfaktor ismét visszább esett.

Ami azonban nagyon hiányzott az első perctől a belgák játékából, hogy nem volt egyetlen játékos sem a pályán a támadók közül, aki a mélységet kereste volna. Ahogyan erről szintén említést tettünk a felvezető írásunkban, Lois Openda játékstílusa nagyon hasznos lehet a belga csapatnak azzal, hogy folyamatosan indul be a védők mögé, és remekül is használja ki a lehetőségeit. Az RB Leipzig csatárát csupán a 84. percben küldte be Tedesco, ő pedig néhány perc alatt is emlékezeteset nyújtott, hiszen úgy tűnt, hogy gólpasszt adott Lukakunak, ám a játékvezető – egy vitatható döntéssel - érvénytelenítette azt kezezés miatt…





A belgák nagyon bátran védekeztek, nem hagyták, hogy a Francesco Calzona által elképzelt adogatást, labdajáratást csinálják a szlovákok. Szinte az egész mérkőzésen egy az egy ellen támadták le őket, amit jó ötletnek gondolok egy olyan csapattól, amely minőségben jóval az ellenfele felett van. A rendszer úgy nézett ki, hogy Lukaku és Trossard támadta a két belső védőt, De Bruyne kísérte végig Lobotkát, sőt többször Martin Dúbravkát is megtámadta, amikor kijött a kapujából passzolni. Carrascónak kellett a jobb hátvédre, Pekaríkra fellépni, Doku őrizte Hanckót, a két belga hatos, Mangala és Onana a két szlovák nyolcast, Onrdej Dudát és Juraj Kuckát. Ezáltal a belgák is egy az egyben voltak hátul, Wout Faes fogta a középcsatárt, Róbert Bozeníket. A belgák védekezésével nem is volt gond, sok esetben könnyen szereztek labdát egy-egy pontatlan passz esetén, valamint kikényszerítették a hosszú indítást. A szlovákok támadójátéka Lobotka passzaira épült volna, ám De Bruyne ezt nem hagyta, de az egygólos korai hátrányt a sok kihagyott helyzet miatt nem tudták ledolgozni a belgák. Ha a mai meccshez hozzávesszük a három katari vb-n játszott találkozót, akkor elmondhatjuk, hogy 53 lövésből mindössze egy gólt szereztek a legutóbbi négy tétmérkőzésükön a világeseményeken és mindezt 6,7-es xG-re, szóval ez a balszerencse bármikor megfordulhat a folytatásban. A 30 éves átlagéletkor feletti kezdővel kiálló szlovákok előtt pedig óriási esély nyílt a továbbjutásra azzal, hogy a csoport legesélyesebb csapatát legyőzték a nyitó fordulóban. És náluk az is kérdéses, hogy bírják-e majd a sorozatterhelést a rutinos játékosaik.

Kiemelt kép: Arne Dedert / DPA / Alamy Stock Photo