Bámulatos csatársor, egy zseniális irányító és lyukas védelem

Hat és fél év után távozott Roberto Martínez a belga válogatott szövetségi kapitányi posztjáról a csalódást keltő 2022-es vb-t követően, amikor kiesett az együttes a csoportban. A helyét Domenico Tedesco vette át, aki a Schalkéval volt bajnoki ezüstérmes 2018-ban, míg az RB Leipziggel 2022-ben Német Kupát nyert, ám mindkét német klubnál nagy csalódások is övezték a munkáját a sikerek mellett. Az olasz-német szakember hosszas labdabirtoklásra építi csapata játékát, a magas letámadást nem erőlteti – ez Lipcsében különösen hiányzott a repertoárból –, így egy semleges szurkolónak sokszor nagyon unalmasnak tűnhet egy Tedesco-csapatot nézni.

A belga szövetség abból indulhatott ki, hogy a legerősebb válogatottak kispadján is hasonlóan kockázatkerülő edzők ülnek. A selejtezők során veretlenek maradtak, két számottevő riválisuk volt: Ausztria és Svédország, mindkettő ellen négy pontot hoztak a két meccs alatt. Az Ausztria elleni idegenbeli meccset leszámítva minden esetben ők domináltak és erőltették rá az akaratukat az ellenfelekre.

Courtois nélkül, topszinten gyengének számító kapusokkal jönnek a belgák

A jó eredményeken túl a selejtezők másik legfontosabb momentuma az volt, hogy Thibaut Courtois összeveszett Tedescóval az Ausztria elleni tavaly júniusi találkozó alkalmával és elhagyta a válogatott edzőtáborát. A sajtóban ezt követően kígyót-békát kiabáltak egymásra, a viszonyuk helyrehozhatatlanul megromlott. A kapus augusztusi sérülése miatt a beválogatása azóta nem vetődött fel, ám most, hogy a szezon végére felépült és szenzációs formában tért vissza ráadásul, a BL-döntőben is remekelt, így Tedesco újra döntési kényszerbe került. A kapitány úgy határozott, hogy kihagyja a keretből a világ egyik legjobb kapusát. Ahogyan az angol válogatottnál írtunk Ben White esetéről, nála is hasonló dolgok miatt hidegült el a viszony az edzőkkel. Ám egészen más az, hogy valakit a Manchester City (Kyle Walker), a Newcastle United (Kieran Trippier), az Aston Villa (Ezri Konsa) vagy a Liverpool valamelyik (Joe Gomez, Trent Alexander-Arnold) jobbhátvédje pótolhat, mint hogy a belga kapuba a világ egyik legjobbja áll majd, vagy a Premier League második legrosszabb psxG +/– mutatóját hozó Matz Sels (Nottingham) vagy éppen a beadásokat a második legrosszabb arányban hatástalanító Thomas Kaminski (Luton), esetleg a Wolfsburgnál nem marasztalt, a szaúdi ligába igazoló Koen Casteels. Egy edzőnek nem csak abban van óriási felelőssége, hogy a megfelelő taktikát megalkossa a stábjával, illetve a játékosokat a számukra kedvező szerepkörben játszassa, hanem a futballistákkal való kapcsolattartásban is. Amellett, hogy természetesen nem tudhatjuk, mi hangzott el és hogyan az öltözőben a játékos részéről, a tiszteletet meg kell adni az edző felé, azaz ezúttal is alighanem kettőn áll a vásár.

A problémák sora nem ér véget a kapusposztnál, hiszen a védelemben sincs lehetősége a kapitánynak olyan klasszis játékost behívni, mint Courtois. A 37 éves Jan Vertonghen (Anderlecht) még most is valószínűleg alapember lesz, ami sok mindent elmond, és ha a háromvédős rendszert teszi a pályára Tedesco, akkor valószínűleg a 36 éves Axel Witsel (Atlético Madrid) is. Az elmúlt vb-hez képest annyiban áll jobban a belga válogatott, hogy most már legalább látszik, hogy kik jelenthetik a jövőt: a 20 esztendős Zeno Debast (Anderlecht) és a 24 éves Arthur Theate (Rennes), vélhetően mindketten magasabban jegyzett csapatnál folytatják ősztől a klubbeli karrierjüket.

Tedesco a 3–4–1–2-es, a 4–2–3–1-es és a 4–3–3-as felállást folyamatosan variálja, meccsről meccsre, ami több játékos szerepkörét is befolyásolja természetesen. A két hatos pozícióit érinti legkevésbé a felállás, nekik robotolni kell, ütközni a középpályán, a támadásépítéseknél pedig eljuttatni a játékszert Kevin De Bruynének vagy valamelyik szélsőnek. Az előrefelé irányuló passzokban Arthur Vermeeren (Atlético Madrid) lehet a leghasznosabb, a rombolásban Orel Mangala (Lyon), a tizenhatostól tizenhatosig tartó robotolásban pedig Amadou Onana (Everton). Hármójuk közül ketten fognak mindig kezdeni, Vermeeren inkább ott, ahol a belgák lesznek az esélyesek és dominálni kell.

A világ legjobb irányítója ott folytatja, ahol tavasszal abbahagyta?

De Bruynének is voltak konfliktusai már a válogatotton belül és többször nyilatkozott már olyan hangsúllyal, ami azt érzékeltette a hallgatósággal, hogy a válogatott számára kevésbé fontos, mint a klubcsapata, kivéve a nagy világversenyeket. Az előző vb-n csak Kanada ellen lehetett dicsérni, a másik két meccsen önmaga árnyéka volt. Nyilvánvalóan a belga csapat támadójátékát ő fogja meghatározni. A teljes őszi szezont kihagyta sérülés miatt, ezért csak 1220 percet töltött a pályán a PL-ben és 90 percre vetítve szinte minden passzmutatóban az öt európai topliga legjobbja lett gólpassz és várható gólpassz vonatkozásában is, valamint a lövéshez (SCA), illetve gólhoz (GCA) való hozzájárulásban is. Ezt a képességét kellene maximálisan kiaknázni a belga válogatottnak, mert a támadójátéka ezen áll vagy bukik. Szabad kezet kell, hogy kapjon, ezáltal középről indulva a jobb és a bal oldali félterület felé is elmozoghasson.

Nagy kérdés lesz, hogy két csatár lesz-e előtte a pályán vagy egy center és két szélső. Ha két csatárral kezd Tedesco, akkor Lois Openda (RB Leipzig) lehet az, aki mélységbe indul – főleg – De Bruyne kiugratásaira, a Ligue 1 után a Bundesligában is bizonyította, hogy ott is a liga egyik legjobb csatára. A Lipcsében is általában Benjamin Sesko mellett játszott, aki lábra kérte a felpasszokat, ahogy azt Romelu Lukaku (AS Roma) is szereti, és abból tud lekészíteni, vagy akár indítani a társát. Ezek a játékkapcsolatok nagyon jól működhetnek. Openda egyedüli kilencesként is remekelhet, ebben az esetben pedig lesz két szélső, amely poszton szintén nagyon jól áll játékosanyagban a belga csapat.

Jeremy Doku képességeinek kiaknázása szempontjából lenne nagyon fontos, hogy ne két csatárral kezdjen Tedesco, hanem két szélsővel. Ha ugyanis két csatár lesz, akkor Doku bal oldali szárnyvédőt fog játszani. Ő nem ehhez van szokva és ebben az esetben távolabb játszana az ellenfél kapujától, így pedig a legnagyobb erősségének a hatásfoka csökkenne, ugyanis a topligákat figyelembe véve nem csupán neki volt a legtöbb progressszív labdavezetése mindössze 1550 játékperc alatt is, de magasan ő vitte be a legtöbbször a tizenhatoson belülre a labdát, a második legtöbb sikeres csele volt a PL-ben és a 4. volt a várható gólpasszokat 90 percre vetítve az fbref.com adatai szerint. Ez egy olyan erény, amelyet bármely edzőnek kötelessége kihasználni és építeni rá. Persze ha szárnyvédő lesz, akkor is lehet, hogy asszimetrikusan állnak majd fel és a jobb oldali szárnyvédő, Timothy Castagne fog mélyebben helyezkedni, ám Doku támadó szélsőként tudja a maximumot kihozni magából. A bal oldali szélső posztra is remek opciója van Tedescónak Johan Bakayoko (PSV) személyében, aki sok tekintetben hasonlít Dokura és lényegesen alacsonyabb szinten, de az Eredivisiében bizonyította, hogy óriási potenciál van benne és a passzok, valamint beadások tekintetében még jobbat hozott – gyengébb ellenfelekkel szemben – mint Doku a PL-ben.





A kispadról pedig akár Leandro Trossard (Arsenal), akár Charles De Ketelaere (Atalanta) nyújthat nagy segítséget. Előbbi többségében csereként beszállva is 12 gólig jutott a PL-ben, az összjátékban kevésbé, de a kapu előtt nagyon jól használható. De Ketelaere beváltotta azokat az ígéreteket ebben a szezonban Bergamóban, amivel az AC Milanhoz érkezett 2022 nyarán, a Serie A-ban 10 gól, 8 gólpassz lett a mérlege, az egy évvel korábbi összesen egy gólpasszhoz képest, továbbá Európa-liga-sikerig vezette csapatát. A számára leideálisabb posztot, a tízest De Bruyne tölti be, így ha csereként szóhoz jut, vélhetően csatár lesz, ezen a helyen szintén sokat játszott a bergamóiaknál.

Kiemelt kép: Belgian Red Devils