A szlovénok villámgyors óriása végleg megérkezett a világfutball elitjébe
„A következő Erling Haaland.” Ez az a jelző, amit az RB Leipzig 21 éves szlovén csatára, Benjamin Sesko a mai napig gyakran megkap, pedig – a saját elmondása szerint – ki nem állhatja ezt az összehasonlítást. Erőltetettnek és nevetségesnek tűnhet egy olyan játékossal való összevetése, aki csak három évvel idősebb nála. Ám azt azért érdemes megnézni, hogy minden adott-e nála ahhoz, hogy a norvég útját járja?
„Zlatan Ibrahimovic volt a példaképem. Nem azt mondom, hogy úgy játszom, mint ő, ám mindig élvezte a futballt és az ilyen játékosokat öröm látni. Ezért is nézek meg minden róla szóló videót”
– válaszolta Sesko egyszer, amikor a példaképéről kérdezték, majd így fogalmazott, amikor a Manchester City norvég támadója, Erling Haaland került szóba:
„a magasságunk és a gyorsaságunk az, amiben hasonlítunk, ám teljesen más stílusban futballozunk”.
Sesko 195 centiméter magas, a leggyorsabb sprintje 36,1 km/óra volt. Haalandhoz képest jóval hosszabb időt töltött Salzburgban, majd onnan a Red Bull-család ékkövéhez, Lipcsébe igazolt. Tette mindezt egy olyan nyáron, amikor több kulcsember is távozott az RB Leipzig támadósorából, tehát a döntés kockázatmentesnek és jól időzítettnek tűnt.
Mindenhol lassan indul be, de mi lehet e mögött
Az, hogy maradt a Red Bull futballbirodalmon belül, alighanem tudatos döntés volt a menedzsmentje részéről, hiszen ő – Haalanddal ellentétben – nem arról híres, hogy gyorsan beilleszkedne egy új helyen. Amikor 16 éves volt, a játékjogáért óriási verseny folyt, amiből a Red Bull Salzburg jött ki győztesen, többek között a Borussia Dortmundot és az Ajaxot is megelőzve. Az előzetes várakozásokhoz azonban kezdetben nem tudott felnőni.
Az első osztrák idényét a Lieferingben töltötte, vagyis a salzburgiak fiókcsapatánál, és mindössze egy alkalommal vette be az ellenfél kapuját, majd a második szezonjában berobbant és átlagosan 75 percenként vállalt szerepet egy-egy gólban. Aztán a salzburgi nagycsapatban is ezzel megegyező séma szerint alakult az élete és a pályafutása. Az első évében nem váltotta meg a világot, mert az öt gól, három gólpassz a Red Bull Salzburg mércéjével nézve bőven átlag alattinak mondható egy támadótól, ezt követően viszont a 2022-2023-as idényben 30 mérkőzésen 20 kanadai pontot gyűjtött.
A lassú, bizonytalanabb kezdés mögött a ligák közötti tempókülönbség, illetve a klubok stílusa közötti eltérés állt. Még a jellemzően teljesen más szintet képviselő utánpótlás-bajnokságból került át az osztrák másodosztály darálójába, majd eggyel feljebb lépve a Red Bullt jellemző agresszív letámadáshoz is hozzá kellett szoknia, ami nem ment könnyedén.
Az első fél év Lipcsében sem volt kiugró számára
Aztán a szlovén annyira beletanult a védekezésbe, hogy az osztrák Bundesligában eltöltött idényeiben csak egy-egy csapattársa zárt nála több magasan megszerzett labdával. Ellenben Németországba átkerülve ezt a képességét ritkábban mutathatja meg, mivel Marco Rose irányítása alatt a lipcseiek visszább vettek a presszing intenzitásából. A Sesko számára szokásosnak mondható lassú beépülésnek ilyen okai is voltak, ám legalább ekkora szerepe volt benne annak is, hogy vele megegyező stílusú riválisokkal került egy csapatba.
2023 őszén még Timo Werner is a keret tagja volt, Lois Openda pedig egy időben érkezett Seskóval. Három, hasonló erényeket csillogtató labdarúgóról beszélhetünk tehát, egyikük sem veszi ki a részét az építkezésből, inkább a mélységi beindulásokat preferálják, ezzel próbálva kiugratásokra játszani és/vagy széthúzni az ellenfél kompakt védekezését. Rose egy ilyen játékost állandóan a pályán tart, de kettőt csak akkor, amikor második szándékból játszik a Leipzig.
Openda ellenállhatatlanul kezdte a szezont, így a rutinos, célemberként a labdajáratásnál, illetve a felíveléseknél is megtalálható Yussuf Poulsen mellett ő kapott helyet a támadósorban, míg Seskónak maradt a szupercsere szerepkör, aki egy eredmény után futó, ezért kinyíló riválissal szemben az utolsó fél-, negyedórában mindenkinél veszélyesebb lehet. Ősszel három gólja volt a Bundesligában, mindhármat csereként beállva szerezte, a 80. perc után.
A szerkezetváltás kifejezetten előnyös volt Sesko számára
Túlzás lenne állítani, hogy a szlovén játékában történt jelentős változás vezetett volna ahhoz, hogy tavasszal a kezdőcsapatban találta magát, inkább Rosénak az a döntése, hogy hanyagolja a korábban erőltetett 3–1–6-os alakzatot a labdabirtoklásnál, amiben gyakran Poulsen visszalépései kellettek ahhoz, hogy ne szakadjon szét a csapat, míg ezt követően a védelem elé is visszamozgó tízesek váltak a kapoccsá.
A lehetőségek tárháza ezzel megnyílt Sesko előtt, akinek nem kellett beszállnia az összjátékba, nem kellett kiosztania utolsó passzokat, ezekben a statisztikákban a legrosszabbak közé tartozik egy domináns csapatban szerepelve is. Ehelyett a támadóharmadba felpasszolt labdákat készítette le vagy egy-egy kényszerítőbe szállt be, miközben Openda a beindulásaival megosztotta a védők figyelmét. Ez fordított szereposztásban is működött, ezzel tudták színesíteni a csapat támadójátékát. Azzal, hogy nem testidegen feladatkört és állandó játéklehetőséget kapott, a lieferingi és salzburgi helyzettel ellentétben az RB Leipzignál már a bemutatkozó szezonjával is elégedett lehet.
Az első topligás idényében a legnagyobb fejlődést a fejjátékban érte el. A kimagasló súlypontemelkedése eddig is köztudott volt, ezt elsősorban a mezőnyben kamatoztatta, a kapu előtt azonban nem nagyon vette hasznát, hiszen az első négy profi idényében összesen öt gólt szerzett fejjel. Ezt sikerült megdupláznia ebben a szezonban.
Amiben már az utolsó salzburgi évében is kimagasló volt, és Németországba költözve sem változott, az a kaput találó kísérleteinek az aránya. Az 53 százalékos mutató világszinten is párját ritkító, és meg is ágyazott annak, hogy ezúttal is több gól szerezzen, mint azt a várható gólmutatója előrevetítette (14 gól 7,66-es xG-re), illetve a lövései átlagos minőségére sem lehet panasz (0,16 NPxG/lövés).
Hiába az elitklubok csábítása, a csatár marad Lipcsében
Túlzás lenne állítani, hogy Sesko körül hemzsegtek volna a kérők a szezon közben, vagy bármilyen jel is utalt volna arra, hogy máris továbbléphet Lipcséből, ám az utolsó hét bajnokin egyaránt betalált, eközben a csapat pedig könnyedén megőrizte a helyét a legjobb négy között a Bundesligában. Az utolsó hónapokban mutatott teljesítménye más megvilágításba helyezte az addig túlságosan magasnak tartott, 65 millió euró környékén mozgó kivásárlási árat, így hirtelenjében több klub számára is vonzó célponttá vált.
Ő azonban szerződést hosszabbított az RB Leipziggel, tehát marad a klubnál. Valószínűleg ő és a menedzsmentje is tisztában van a hiányosságaival, és azzal, hogy bár a szezon vége remekül sikerült számára, az egész évadban mindössze a meccsek felén kezdett, és minden sorozatot figyelembe véve éppen csak átlépte a 2000 percet.
Ez a döntés alighanem teljes mértékben a futballista javát szolgálja. Játsszunk el a gondolattal: mit okozhatott volna egy nyári váltás Sesko karrierjében? Ezt persze pontosan nem tudhatjuk. Ám az egészen biztos, hogy óriási felhajtás övezte volna az átigazolását, nem csak a szakmai körök, hanem a közvélemény, a szurkolók részéről is, erre pedig egy sikeres Európa-bajnokság még csak rátenne egy lapáttal. A hirtelen megnövekedett elvárások és az, hogy amint láttuk, a szlovén lassan szokja meg az új környezetet, akár negatív hatással is lehetne egy új, számára kevesebb biztonságot, támogatást nyújtó csapatnál a pályafutására, és akár egy spirálba is ránthatná őt a következő szezonban, amely már számos tehetséget letérített a helyes útról.
Sesko példája eddig etalon volt arra, hogy miként építsünk fel egy fiatal labdarúgót, és ezzel a döntéssel maradt is azon a vágányon a karrierje, amit eddig megszokhattunk tőle.
Kiemelt kép: Norbert Schmidt / Alamy Stock Photo
Szerző
